Part 16 - Lehet,hogy pont te vagy az...

Sziasztok!  Ezt a rész már egyszer megírtam, de át kellett írnom, ugyanis nem tetszett. Elszúrtam az egészet. Remélem ez a javított verzió is fog tetszeni majd.

Lehet hogy  páran  le fogtok csapni nagylapáttal,hogy miket csináltam, de ez van. :DD

De most gondoljatok bele: szoktam én szomorú véget írni egy történetnek? :) Nem árt ezen elgondolkodni. Szerintem ezzel mindent elmondtam :DD

Őrizzétek meg az aggodalmatokat, míg engem láttok :P

Üdv. :                                 Szandee ×

UTÓIRAT: LEGYETEK ROSSZAK :DDDD

Nem tudtam mit miért teszek. Az agyam teljes homályba borult és csak kész tényeket láttam magam előtt. Zayn megcsalt – ez tény. Zayn megcsalt egy hülye ribanccal – ez is egy tény. A teljes összezavarodás szélén álltam eme gondolkodásmódommal. Fura gondolatok keringtek az elmémben, elsősorban azért,hogy Zayn miért tette. Lehet,hogy kevés voltam neki, nem tudom. Őszintén szólva már nem is érdekel. Megtette és ez a lényeg, ezen már nem lehet változtatni, ezt nem lehet csak úgy kitörölni.

Dean felkísért a szobájába,hogy megnyugtasson egy kicsit. Már nem zokogtam annyira, mint előbb,hála neki. Valahogy most félretettem a táboros ügyeket és most csak magammal törődtem, végre valahára. Túl sok teher volt mostanában a nyakamba kötve, ami még feszültebbé tett. Nem beszélve Zaynről. Nem tudok rágondolni se.

Megérkeztünk Dean ideiglenes szobájába. A dühtől és a sértettségtől nem láttam rendesen, csupán foltokat, pontosabban még a falak színét sem tudnám megmondani. Leültem az egyik székre, ami egy kis asztal mellett volt. A két kezemet az arcom elé helyeztem, hogy ne lássa meg, még jobban rám jött a sírás. Persze nem tudtam elrejteni az érzéseimet, ezért odajött hozzám és elguggolt elém. Megfogta mind a két kezemet, majd összekulcsolta az övéivel.

- Biztos,hogy nem kérsz semmit? –aggódó tekintettel rám figyelt. Érdekes módon ez az énje teljes ellentéte, amit délelőtt leművelt. Most kedves volt és megértő.

- Nem köszi. Jól vagyok. –szipogtam, majd megtöröltem a szememet egy papírzsepivel.

- Nem úgy nézel ki. Figyelj, én szeretnék bocsánatot kérni a délelőtti miatt. Elborult az agyam és nem tudtam mit beszélek.

- Már egyszer bocsánatot kértél és akkor már megbocsátottam. Felejtsük el.

- Lekötelez. Amúgy ha akarod elmondhatod mi volt Zaynnel. Hátha úgy könnyebb lesz.

- Nem szeretnék beszélni róla. Egy szemét. Nem érdemli meg még azt sem,hogy beszéljünk róla.

- Végre valami amiben egyetértünk. Nem érdemel meg téged, te sokkal jobbat érdemelsz nála.

- Aranyos vagy,hogy ezt mondod. –próbáltam egy műmosolyt kierőszakolni magamból.

- Nem tudja senki,hogy itt vagy ugye?

- Nem, senki. Az incidens után azonnal eljöttem. Szerintem senki sem gondolná,hogy itt vagyok.

- Először még én sem hittem a szememnek. Pont te,pont itt. Pont az apám szállójában, aki…. –nem hagytam,hogy befejezze a mondanivalóját, a mutatóujjamat az ajkára tettem,hogy elhallgattassam.

Azt hiszem,hogy most indítottam el a lavinát, ami magával fog ragadni. Érzem…

Lassan közel hajolt, behunyta a szemét, és már majdnem összeért a szánk, amikor egy kis hang a fejemben megállj-t parancsolt. Elhúztam onnan a fejem és oldalra bámultam.

- Sajnálom, én ezt nem tudom megtenni. –mondtam suttogva. Dean lehajtotta a fejét és sóhajtott egy nagyot, majd egy pillanat múlva ismét a szemeimet fürkészte.

- Semmi baj. Végül is igazad van. Ne süllyedj le az ő szintjére. –hihetetlen, de most kivételesen megértő volt és kedves. Félretette a bunkó gazdag gyerek stílust és megemberelte magát.

- Őrülök,hogy megérted. –felálltam, majd megöleltem, persze barátian. Lehet,hogy egy cseppet sem ismerem, és lehet,hogy egy bunkó aki csak le akart volna fektetni, de a végén mégis meggondolta magát. Szinte hihetetlen…

- Figyelj, ha már nem történt semmi, hagyjuk abban a tudatban a kis haverunkat,hogy lefeküdtünk. Egye meg a méreg.

- Tudod,hogy gonosz vagy? –kérdeztem ismét egy műmosollyal az arcomon.

- Hát, mondtak már rám rosszabbat is. –nevetett.

- Figyelj, ha nem baj, most elmegyek. Már biztosan keresnek és nem szeretném rájuk hozni a frászt.

- Persze menj csak! De akkor amit megbeszéltünk!

- Rendben van.

- Lekísérjelek?

- Nem kell, kitalálok. Köszi.

Elbúcsúztunk egymástól,mint két jóbarát, majd szépen elhúztam a csíkot. Igyekeztem nem nagy feltűnést kelteni, ugyanis nem szerettem volna Dean apjával találkozni vagy akárkivel is a személyzet közül. A sűrű embertömeg között elvegyülve kiosontam az épületből és halálos irammal kezdtem el rohanni vissza, a mi táborhelyünkre.

Visszaérvén mind az 5 srác ott állt az ajtóban. Mellékesen mondom,hogy körülbelül éjfél felé járhatott. Nagy szemekkel bámultak engem, ahogyan visszaérek a törzshöz. Mindenkinek külön-külön köszöntem, egy embert kivéve. Ő lehajtott fejjel bámult a földre, míg a többiek kérdezősködtek.

- Hol voltál te lány? Már aggódtunk miattad! –kiáltott fel Niall, aki annyira megijedt,hogy még meg is ölelt.

- Tudjuk mi történt. Már mindent tudunk. –motyogta halkan Liam. Mintha olyan nagy titok lenne. Inkább tudja meg mindenki micsoda szemétséget művelt velem.

- Sajnálom! –Niall után Harry volt az aki megölelt. Mintha nekik kellene bocsánatot kérniük azért,amit Zayn tett. Milyen izé már…

- Már jól vagy? –kérdezte aggódó tekintettel Louis.

- A történtekhez képest igen. Teljesen jól vagyok. Sőt, most vagyok a legjobban. –mondtam flegmán, majd utat törtem Zayn és Louis között és az utamra mentem. Nem szerettem volna még a közelségében sem lenni. Azt meg végképp nem szerettem volna,hogy sírni lásson. Az azt jelentené,hogy gyenge vagyok…De mit hazudok? Az is vagyok!

Felmentem a szobámba, majd ott Kevint és Victoriát találtam egymás mellett ülve 1-1 széken. Úgy látom,hogy most valami vallatás következik, mert még a közérzetem is megváltozott.

Jól tippeltem. Be sem tettem a lábam, máris nekivágtak a kérdezz-feleleknek.

- Hallottuk,hogy mi történt.

- Már mindenki tudja. Nagyon sajnálom, de én előre figyelmeztettelek,hogy ez lesz. De te nem hallgattál rám.  –íme egy újabb Kevin-féle kioktatás.

- Most jön az,hogy te megmondtad? –kérdeztem gúnyosan.

- Nem. Én nem teszek semmit és nem is tettem Zaynnel sem. Ha most agyonütném, azzal csak szívességet tennék neki. Inkább szenvedni hagyom. –magyarázta Kevin.

- Egyébként hol voltál? Mindenki téged keresett! –semmi egy baráti ölelés vagy pár vigasztaló szó, mindenki csak kérdezősködni akar.

- Dean-nél voltam. –amint ezt kimondtam, megváltozott mind a kettejük arckifejezése.

- Ki a franc az a Dean? –Kevin nem értette az egészet, de jobb is így.

- Csak nem lefeküdtél vele? –Victoria is kicsit megrémült.

- Dehogy. Nem süllyedtem le az ő szintjére az nem az én stílusom. Csak felmentem hozzá és adott egy zsebkendőt. Ennyi volt az egész. Ne hogy már azt higgyétek,hogy lefeküdtünk! Semmi ilyenről szó nem volt. Na jó, majdnem megtörtént, de még időben elállítottam. Abban egyeztünk meg,hogy azt mondjuk Zaynnek,hogy lefeküdtem vele. Hadd szenvedjen egy kicsit. –Kevin arcáról értetlenség áradt. Szegényke azt sem tudta mi fán terem.

- Ki a franc az a Dean? –ismét megkérdezte, erre Victoria oldalba bökte.

- Ezt most hosszú lenne elmesélni. Hidd el amit Jaz mondott. Szerintem igazat mond.

- Még szép. –vágtam rá.

- Na jó, engem hagyjatok ki ebből. Van nekem elég bajom e nélkül is. –most nem nagyon értettem mire célzott pontosan, de annyira felzaklatták a dolgok,hogy inkább kiment a szobából. nem ismerek a bátyámra. Normális esetben péppé verte volna Zayn-t, erre most megfutamodik. Kezd megváltozni…fura ez nekem.

- Nagyon sajnálom hugi. –Victoria végre vette a fáradtságot és odajött hozzám egy ölelésre. Már ideje volt.

- Hát én is.

- Jól tetted,hogy nem feküdtél le Dean-el. Megbántad volna.

- Erre már magamtól is rájöttem. Szerencsére még idejében.

- Ez az én barátnőm. Még a legtűszorítóbb helyzetekben is jól cselekszik. Én tuti rá vetettem volna magam.

- Részben azért is nem feküdtem le vele,mert tudtam,hogy bejön neked. De ez már csak a visszaúton jutott eszembe.

- Nagyon kedves vagy mondhatom. –nevetett, majd engem is oldalba bökött, pont ugyanúgy,mint Kevint pár perccel ezelőtt.

- Figyelj, szerintem szard le az egészet. Fürödj le és menj aludni. Aludd ki magad,mert igen szarul nézel ki. –végre egy jó tanács! Még ha kicsit sértő is, bár Vic-től nem vártam mást.

Úgy tettem ahogy tanácsolta. A rutinos tisztálkodás után egyenesen az ágyba dobtam magam. Persze alvásról szó nem esett, ugyanis a gondolataim Zayn körül forogtak. Minél jobban utálom, annál jobban gondolok rá. Nem értem a logikámat…

Reggelre érdekes módon fitten ébredtem. Semmi jele nem volt az álmatlanságnak még egy másodpercre sem. Elkészülődtem, majd lementem reggelizni Kevinhez. Victoria szokás szerint felszívódott. Lehet,hogy megint órája van- a mázlista. Én meg maradtam egyedül. Most már több értelemben is.

A konyhából már érződött a frissen sült kalács és a kakaó illata. Kevin olvas a gondolataimban.

- Jó reggelt lomszuszék. Csak hogy felkeltél. –Kevin nevetve a falon függő órára mutatott, amin pontosan fél 11 volt. Nem szoktam ilyen későn felkelni, de ezzel ma kivételt tettem.

- Jó reggelt. Már ilyen későn van? Nem is tudtam.

- Csináltam neked reggelit.

- Mintha beleláttál volna a gondolataimba. Zuhanyzás közben pont kalácsra és kakaóra gondoltam.

- Na ezt hívják testvér telepátiának.

- Kevin, az csak az ikreknél van. –javítottam ki, majd a bögre gőzölgő kakaóval a kezemben kényelembe helyeztem magam a konyhapulton. Szerencsére Kevin ma egyedül volt a konyhán, különben a többiek kinyírtak volna engem is és őt is.

Pár percére rá nem várt vendég érkezett a konyhába Zayn Malik személyében. Kevin és én csendben maradtunk, meg sem szólaltunk. Zayn elvett egy narancsot és egy almát. Amikor kifelé tartott a konyhából Kevin picit nekiment, mármint az oldalának. Nem szólt semmit ezután csak ment tovább. Végre a bátyám rájött,hogy a verekedés nem mindig megoldás a gondjaira. Ennyi év után már illendő volt.

- Ugye tudod,hogy legszívesebben bemostam volna neki egyet? –nézett rám Kevin komoly tekintettel.

- Jó,hogy nem tetted meg. Büszke vagyok rád. –egy puszival mutattam ki mennyire is örülök,hogy a bátyám átlépte az analfabéta verekedés szintjét.

- Victoria és a többiek hol vannak? –kérdeztem.

- A személyzet nagy része elment szórólapokat osztogatni a városba. Nagyon lecsökkent az emberszám.

- De a cicababák még mindig itt vannak ugye?

- Itt hát. Ashley kicsit megorrolt,amiért flörtöltem az egyikkel.

- Mondd,te hülye vagy? Ne legyél Zayn! Legalább te ne!

- Annyira nyomult,hogy nem tudtam mit csinálni vele. Szerintem ezek nyomulásra kódoltak vagy mi. Tuti szájfény van az agyuk helyén. –milyen véletlen, pont ugyanezt gondoltam én is. Nem hiába vagyunk testvérek.

A kiadós reggeli után ismét semmi teendőn nem akadt. Nem szeretnék magamat sajnáltatva a sarokban pityeregni, mint valami kislány. Úgy tudom én erősebb vagyok ennél.

Kitaláltam,hogy a táncba folyton a bánatom. Erre a legalkalmasabb hely pedig a táncterem, a második otthonom. Szerettem volna Daniellel táncolni egyet, de jelenleg ő is szórólapozik,mint Eleanor,Victoria és a többiek. Engem bezzeg nem keltettek fel. Jellemző…

Beléptem a táncterembe és nagy meglepetésemre ott volt mindenki. A három liba és az öt srác is. Szerencsére nem együtt, hanem külön-külön voltak a táncterem egyik-egyik sarkában. A táncterem hatalmas, hely meg bőven van. A 2 részre szakadt csoport 2 különböző kanapén ült. Úgy látom,hogy zavarok, ugyanis amikor beléptem,mindenki engem nézett. Gondolkoztam,hogy visszaforduljak-e, de úgy döntöttem,hogy a sarkamra állok és bemegyek. Nehogy már ezek ketten elrontsák a táncolhatnékomat. NA NEHOGY MÁR!

Bementem, egyenesen a srácok felé. Zayn tudta a dolgát, amint odaértem, ő átült a lányokhoz. Szóval már ilyen jó kapcsolatban állnak egymással? Ezt nevezem! Gratula Zayn! (gúnyos taps)

- Sziasztok! Ti meg? Mit csináltok?

- Unatkozunk. Ezek meg nem akarnak innen kimenni. –magyarázta Niall.

- Akkor miért nem szóltok nekik,hogy menjenek ki? –kérdeztem meghökkenve.

- Mi szóltunk…nem is egyszer. Mi itt szeretnénk kicsit lazulni de ezek a ribancok folytok utánunk koslatnak. –folytatta Liam.

- Én félek tőlük. –Harry kissrác módjára összehúzta magát és játszotta a kis félénket.

- Akkor én is ideülök unatkozok egy kicsit. –mondtam, majd egy szempillantás alatt leültem Zayn helyére. Ez amolyan macska-egér játék ami most itt folyik. A tét,hogy kié lesz a terem. Eddig nem adta fel senki.

Részletesen elmeséltem mindent a srácoknak, mert tudtam,hogy úgyis elmondják Zaynnek. Nekik úgy adtam elő,hogy nem feküdtem le Dean-el, de a többit rájuk bíztam. Őszintén szólva már az sem érdekelt,hogy mit gondol rólam. Akár lefeküdtem vele akár nem, (amúgy nem) nem érdekel. Legyen boldog a plázacicájával és a csicskáival. Ezt kívánom neki.

Kellett is az ördögöt a falra festenem. Pár perc kötetlen beszélgetés után arra lettem figyelmes,hogy a középső szőke (ismertebb nevén Tiffany) végigsimítja a kezét Zayn combján, aki mindezt hagyja. A szemeimet forgatva próbáltam nem bámulni, de nem bírtam ki. Kíváncsi voltam,hogy mi sül ki ebből. Végül is már nem járunk, azt csinál amit akar.

Ez egyre jobb lesz. Nem elég,hogy a combját simogatja, de még a fülébe is suttogott valamit, majd valami csók imitációt biggyesztett az arcára. A képzeletbeli méreg-mérőm felment a maximumra. Nem hiszem el,hogy ezt ilyen nyíltan csinálja és pont előttem. Ennyire már nem lehet genya…ja de! Mégis!

Nem bírtam tovább, lépnem kellett. Hirtelen átfutott az agyamon valami, majd hirtelen Harry kisfiús mosolya és huncut gödröcskéi jelentek meg előttem. Mélyen a szemébe néztem és próbáltam mentálisan közölni vele,hogy mik a szándékaim(ugyanis pont mellette ültem) mindezt úgy,hogy a többi srác ne vegyen belőle észre semmit. Szexin a számba haraptam, amire Harry egyből felemelte a fejét. Erre ő az ajtó felé biccentette a fejét,jelezvén,hogy érti mire célzok. Mind a ketten egyszerre felálltunk, majd elsétáltunk a srácok előtt. Szerintem mindenki látta a kis játékunkat,úgyhogy nem volt nehéz kitalálni mit is akarunk csinálni. Zayn meglepetten, kimeresztett szemekkel bámult ránk, ahogyan kéz a kézben kisétálunk a táncterem ajtaján. Úgy gondolom,hogy nem követünk el bűnt, ugyanis már nem vagyok együtt Zaynnel. Ismét szingli lettem,ami pedig azt jelenti,hogy szabad vagyok…akár Harry számára is.

Amint kiértünk a folyosóra, elkezdtünk hevesen csókolózni. A lényeg az volt,hogy Harry is akarta és én is. Nem érdekelt senkinek a véleménye.

Lazán a falnak nyomott, s már vette is volna le a ruhákat rólam.

- Jézusom, ne itt! –kiáltottam fel.

- Akkor hol? –mondta Harry gyors a lélegzetvételek közepette.

- Van akármennyi szabad szoba, kedvünkre válogathatunk.

Harry kinyitotta a legközelebbre eső szoba ajtaját és már bent is voltunk. A biztonság kedvéért kulcsra zárta,hogy ne zavarjon meg senki.

Most már kicsit visszafogottan, de annál szenvedélyesebben csókolóztunk. Harry lefektetett az ágyra, majd hirtelen megállt:

- Biztos vagy benne? –kérdezte mély hangon.

- Teljesen. –válaszoltam egyszerűen.

- Figyelj, én nagyon jól tudom,hogy csak azért fekszel le velem,hogy bosszút állj Zayn-en.

- Nem, nem csak azért.

- Hanem miért?

- Mivel ismét szingli lettem, ki akarom élvezni minden percét. Ennyi az egész.

- Felőlem akárhol és akármikor. –elmosolyodott.

- Egyébként nem akadsz ki amiatt,hogy velem…aki az egyik legjobb barátod volt barátnője?...szóval érted.

- A magánéletet és a nőügyeket mindig is külön kezeltük és ez most sem lesz másként.

- Rendben van. Akkor minden oké.

- Felőlem is. –még be sem fejezte a mondanivalóját, ismét megcsókolt.

A keze egyre lejjebb és lejjebb hatolt, mígnem elérte a farmerem gombjait. A ruhák meg hipp-hopp lekerültek rólunk…

Teljesen tisztában voltam vele,hogy mit teszek és hogy miért. Lehet,hogy részben kihasználom Harry-t, de részben meg nem. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni, ezt átélni kell, dumálni róla. Lehet,hogy megbánom, lehet,hogy nem. Egy a lényeg…újra szingli vagyok. Többé már nem kísértenek a tetkók, a profin belőtt haj, a fül piercing, a rosszfiús modor és azok a hihetetlenül igéző szemek, amikbe ha belenézek, forogni kezd a világ és elvesztem az egyensúlyom. Nem beszélve a huncut mosolyról sem, amit ha meglátok, a fellegekben járok……….a francba is!