Part 12 - Furcsa meglepetések

Sziasztok! Végre itt az új rész. Még nem kívántam nektek boldog új évet, ezért most megteszem : BOLDOG ÚJ ÉVET ÉS SZERENCSÉS ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK :) Remélem,hogy nem voltatok másnaposok 1-jén, mert én az voltam (de ez mellékes). Gondolom mindenki jól szórakozott családi vagy baráti körben egyaránt. Az ünnepek nagyon gyorsan elteltek, aminek nem örülök,mert nemsokára szünet (nálunk január 8-án kezdődik/Szlovákia) Persze azért majd suli idő alatt is fogok új részeket hozni, de nem ígérem meg,hogy sietni fogok, mert általában sosem igaz. Majd azért próbálkozom,addig is türelem. Mivel kicsit el vagyok csúszva a dátummal, így a történetben még csak most lesz Karácsony. Legalább kicsit visszatér a karácsonyi hangulat, amit én már most hiányolok. Persze a Karácsonyi dupla rész még mindig áll, amit december 24-re szántam nektek,de nem jött össze. Majd azért azt is megkapjátok illetve a szilveszteri részt is :)

Remélem tetszeni fog és írtok pár hozzászólást. Nem haragszom meg, ha bővebben kifejtitek ami tetszik, vagy éppen nem tetszik, bár ezt már milliószor kihangsúlyoztam. Bocsi,hogy ilyen hosszúra sikeredett, de most sok mondanivalóm volt.

Kellemes olvasást és üdv. 2013-ban :     Szandee×

Enyhe fejfájás közepette ébredtem. A gyomrom még annál is jobban háborgott,mint gondoltam. Lassan kinyitottam a szememet, majd a halványan fénylő nap a szemembe csapott. Csak nagyokat pislogva tudtam újra megkísérelni a szemkinyitást, ezúttal több sikerrel jártam. Most már nem csak halványsárga foltokat láttam, hanem kész alakzatokat, na és egy alsó srácot közvetlenül mellettem. Zayn édesdeden aludta az igazak álmát és nem volt szívem felébreszteni.

Milyen meglepő, de mindenre emlékszem,ami tegnap történt. Minden egyes momentumra, vagy mondatra. Főként ez az éjszaka maradt meg a fejemben. Huhh…felejthetetlen volt. Zayn egyszerűen…egyszerűen nem  találok szavakat rá. Nagyon jó volt, egyszerűen csodás. Nem sietett el semmit, ami kifejezetten tetszett. Igazi úriember volt,aki nem ront ajtóstul a házba.

Még mindig éreztem magamon a forró csókjait és öleléseit. Hihetetlen, de nem gondoltam volna róla,hogy ilyen illedelmes és elővigyázatos is tud lenni. Mindig vadnak és szemtelennek láttam, ami most egy kicsikét sem mutatkozott meg. Mindent megfontoltan és elővigyázatosan csinált. Persze azért voltak gyengébb pillanatok amikor már nem bírta magát türtőztetni,de ezen kívül nagyon édes és aranyos volt.

Mivel fogalmam sincs,hogy hol vannak a ruháim, ezért arra következtettem,hogy meg kéne keresni őket. Zayn-t nem akartam felébreszteni, egy ilyen eseménydús éjszaka után elhiszem,hogy elfáradt. Egyedül nekivágtam a lehetetlennek. Magamra tekertem egy pokrócot, ami az ágy mellett volt, majd az ajtó felé igyekeztem. Először hallgatóztam kicsit, ugyanis nem szeretnék most a srácokkal találkozni. Állati ciki lenne. Szerencsére Zayn belülről bezárta az ajtót,hogy ne zavarjon senki, szóval ebben szerencsém volt.

Pár másodperces hallgatózás után kijelenthettem,hogy a ruhával teli szobában nem tartózkodik senki. Lassan elfordítottam a kulcsot a zárban, majd villámgyorsan kisétáltam,hogy Zayn fel ne keljen  hangra.

Nem kellett volna ennyire hirtelen átmenni a másik szobába, ugyanis ott váratlan meglepetés fogadott. Az összes srác a kanapén ült (amit tegnap nem láttam a sok gönctől) és tágra nyitott szemekkel bámultak engem. Nem kicsit, nagyon meglepődtem. A fülem most becsapott, jó alaposan. Mind a négy srác meghökkenve nézték, amint kisétáltam a szobából. Kisebb meglepettséggel én is eszeveszettül bámultam őket.

Elérkezett a kínos csönd időszaka. Senki sem mert megszólalni, mindenki fa arccal bámult egymásra, azaz főként rám. A kínos csöndet Harry és Louis nevetése tört meg. A semmiből elkezdtek nevetni, majd egymás tenyerébe csaptak.

- Nyerte! Ennyi vagy! –mondta Louis Harrynek, akinek az arckifejezéséről le lehetett olvasni,hogy kicsit csalódott.

- M-Mi? –nem értettem az egész ügyet, csak bámultam rájuk. Kicsit sem volt ciki ott állni előttük egy szál semmiben, legalább annyi eszem lehetett volna,hogy visszafutok a hálószobába, vagy gyorsan megkeresem a ruháimat és csak azután futok vissza…de nem. Nekem nem volt ennyi eszem. Inkább álltam ott,mint egy fa,akinek a földbe gyökerezett a lába.

- Harryvel fogadtunk és én nyertem. Abban fogadtuk,hogy Zaynnek sikerül-e meg…..na szóval….érted. –motyogta Louis.

- Sajnos igen. –mondtam megilletődve. Habár ha jobban belegondolok simán kinézem a srácokból,hogy ilyen hülyeségben fogadtak. Most már csak arra vagyok kíváncsi,hogy miben.

- Bazd meg Louis jó?  -Harry hangosan felkiáltott, mire én elkezdtem csitítgatni,nehogy Zayn felkeljen. 

Hirtelen eljutott az a gondolat az agyamig,hogy itt állok egy szál semmiben előttük…jó ezt már mondtam, de csak most esett le. Elkezdtem keresgélni a ruháimat, Liam segítségével, aki a másik „immunis” személy Louis-val együtt, pontosabban csak nekik van barátnőjük. Na meg Zaynnek :)

- Amúgy miben fogadtatok? –kérdeztem kíváncsiskodva. Nem vagyok az a kifejezetten minden lében kanál, kíváncsi típus, de azért ez nekem is megmozgatta a fantáziámat.

- Harrynek alsógatyában kell Karácsony este körbeszaladnia az épületet…a jéghideg hóban. –mondta nevetve Niall.

- Szívtelenek! Kiküldenétek szegény Harryt a fagyba? Amúgy meg milyen hóról beszéltek? –erre Louis az ablakra mutatott. Lassan odasétáltam az ablakhoz,hogy jobban szemügyre vegyem a mesébe illően hulló havat.

- Ez gyönyörű. –ábrándoztam.

- Igen, szép fehér. –mondta nevetve Harry.

- És sűrű. Na meg ha elolvad,folyékony lesz. –folytatta Louis a hó elemzését.

- Igen szerintem i….jézusom! Ti nem vagytok normálisak! –felkiáltottam.

- Lehet. –bólogatott Niall fa arccal. Direkt csinálta,hogy jobb legyen az összhang.

- Ki itt a nem normális? –a hátam mögül egy ismerős hang szólalt meg, egy kicsit visszafogottabb és rekedtebb kiadásban.

- Zayn! Ezért még kapsz! –Harry mérgesen odaügetett Zayn elé, majd a mutatóujjával a meztelen felsőtestére bökött,pontosan a mellkasára.

- Miért mit csináltam? –erre mindenkiből előtört a kuncogás. A visszafojtott röhögésből disznóól effekt kerekedett. De most komolyan! Niall vitt mindent!

- Te azt nagyon jól tudod! - Harry kicsit sem örült annak,hogy alsógatyában körül kell majd rohannia az egész épületet, de sebaj. Legalább a hideg levegő kicsit észhez téríti.

- Megvan! –Liam hirtelen felkiáltott a kanapé mögül.

- Mi van meg? –kérdezte Zayn.

- Jaz ruhája. Ember, nem tudom hogy került ide, de nem is akarom tudni. –Liam átnyújtotta nekem a két tegnapi ruhadarabot, majd gyorsan a hálószoba felé iramodtam. Az ajtóban Zayn megfogta a karomat, majd jött utánam. Persze mindezt egy aranyos mosoly kíséretében tette.

- Zayn csak óvatosan! –Harry tölcsért csinált a kezéből a szája elé, majd hangosan elordította magát, nem mintha így 3 méterről nem hallanánk.

Zayn nem reagált vissza erre, csak nevetve megrázta a fejét, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Pisszentett egyet,hogy figyeljek rá, majd lassan megfogta a kilincset és ismét kinyitotta az ajtót. De nem a szokásos tempóval, hanem irdatlan gyorsasággal. Egy hangos kiáltást hallottunk, simán ki lehetett venni a hangjából,hogy Liam volt az. Zayn kidugta a fejét az ajtón, majd odaszólt a srácoknak,hogy ne hallgatózzanak. Érdekes, nekem ez még új. Mármint ez a rejtett tehetsége Zaynnek. Gondolom már annyira ismerhető őket, ami nem is csoda ennyi idő után,hogy tudta,hogy hallgatóznak. Ez valami banda-telepátia vagy mit tudom én.

- Honnan tudtad,hogy hallgatóznak? –kérdeztem tőle, s közben éppen azon voltam,hogy magamra kapjam a ruháimat.

- Megérzés. –vállat vont.

- Ti teljesen őrültek vagytok!

- Mondták már ránk párszor. –odajött mögém, majd a derekamat átkarolva a nyakamba fúrta az állát.

- Egyébként jó volt? Nem fájt? –mély, dörmögő hangon a fülembe súgta, amitől kirázott a hideg.

- Tökéletes volt és kicsit sem fájt.

- Ennek örülök. Gondoltam így első alkalomra…

- Miért lesz több is?

- Az csak tőled függ. –a mosolyát látván gyengéd érzések fogtak el. Olyat éreztem,mint még soha. Valami új kezdetét láttam ebben az egy egyszerű, ámde annál kínálkozóbb mosolyban. A telt ajkai szinte vörösek voltak, de még rátett egy lapáttal,hogy újra elkezdte harapdálni őket.

- Ezt ne csináld!

- Mit?

- Hát ezt. Az ajkaiddal.

- Szeretnéd,hogy a tiéddel csináljam? –elővette a perverz mosolyát,ismét.

- Igen,igen! –kiáltást hallottunk az ajtó felől. Ez csak egyet jelenthet.

- El az ajtótól! Most! –Zayn alaposan felemelte a hangját, de nem gondolta komolyan. Az a baj,hogy a srácok sem.

- Harry,tudom,hogy te voltál az! –mondtam az ajtó felé terelve a szavakat.

Nem érkezett válasz. Ezek szerint már elpártoltak az ajtótól, vagy csak ennyire csendben vannak.

- Zayn most már tényleg mennem kell. Táncórám lesz, holnap meg karácsony és még nem vettem senkinek semmit.

- Mindenki kap ajándékot a tábortól. Neked nem mondták?

- Ezek szerint Kiresha elfelejtette közölni…Na de mindegy. Most mennem kell, mert órám lesz. –már csak a felsőm hiányzott rólam, amikor Zayn belekezdett a vetkőztetésbe.

- Csak még egy kicsit maradj.

- Sajnos nem lehet. Várnak rám, már így is késésben vagyok.

- Jó,elengedlek. De ma találkozunk még ugye?

- Viccelsz? Egész nap itt leszek.

- Akkor jó. –egy finom puszit adott az ajkamra, majd magamra kaptam a pólómat és elindultam kifelé.

Direkt óvatosan nyitottam ki a hálószoba ajtaját, nehogy valamelyik srácnak eltörjem az orrát vagy akármijét is. rdekes módon nem volt senki az ajtónál. Mint a jó gyerekek, a kanapén ültek és bámulták a TV-t.

- Most megyek srácok, sziasztok! Harry, neked meg sok szerencsét.

- Köszi szépen. –ezt unott képpel és oldalra húzott szájjal mondta. Jaj szegénykém, csak meg ne betegedjen a hidegben. Szerintem nem jó ötlet, de ő tudja…

Elsősorban a szobámba vezetett az utam. Már előre látom micsoda faggatózás következik…Victoria minden részletre kíváncsi lesz az tuti. Nincs ínyemre elmondani neki,hogy mi történt, de ezek szerint muszáj lesz. Nagy levegőt vettem, majd kinyitottam az ajtót. Szerencsére nyitva volt. Victoria gondolt rám.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt mi? Te meg hol a fenében voltál? Annyit kerestelek. Persze volt annyi emberség bennem és nem szóltam Kevinnek a rejtélyes eltűnésedről, különben már nem élnél. Vagy én nem élnék, na mindegy. Mégis hol voltál megtudhatom? Tudod mennyit aggódtam? Mindenkit körbekérdeztem, de senki nem látott semmit. Szóval? Várj csak! Tegnap este részeg voltál. Jó ez stimmel. Aztán Zayn hazakísért. Ez is stimmel. Aztán…te jó ég! Te lefeküdtél vele? –meg sem kellett szólalnom, Victoria minden lehetséges dolgot elmondott helyettem is.

- Csitt! Halkabban még valaki meghallja.

- Szóval lefeküdtetek? Úristen, mesélj! Milyen volt? Perverz vagy jófiú? Egyáltalán hol és mikor? De várjál! Védekeztetek? Ugye védekeztetek. Kevin kinyírna ha megtudná. Jó tudom,hogy már kibékültek, de az a szikra még mindig ott van kettejük között. Vagyis úgy is mondhatnánk,hogy nem kedvelik egymást, ami nem lenne feltétlenül igaz, mert bizonyos szinten kedvelik egymást, csak nem mutatják, főleg ha rólad van szó, ugye érted miről beszélek?

- Befejezted?

- Be! Lakat a számon, többet nem beszélek. Soha többet!

- Na végre!

- De mondd már el,hogy mivolt. Nagyon kíváncsi vagyok. Minden apró részletet mesélj el. Érdekelnek az előzmények is.

- Bocsi, de most nincs időm, órára kell mennem.

- Milyen órára? Nem tudtad,hogy már nincsenek vendégek?

- Hogy mivan? Nincsenek? Az meg hogy lehet?

- Én is ugyanilyen döbbent fejet vágtam,amikor Kiresha mondta.

- Kiresha? Mikor?

- Egy fél órával ezelőtt, amikor ti még javában viháncoltatok.

- Vic, kérlek. Ne ordíts.

- Jó-jó, befejeztem.

- Akkor most mi lesz?  

- Fogalmam sincs. Még Kiresha sem tud semmit. A karácsonyt még itt töltjük, de az Új évet már nem hiszem.

- Te jó ég! Sosem gondoltam volna,hogy ilyen is bekövetkezhet. Ez szörnyű.

- Nekem mondod? Már majdnem eluntam az életemet. Na de most már mesélj!

Ezt nem hiszem el. Az álmom vált valóra akkor,amikor idejöttem. Nem hiszem el,hogy egy ilyen jó helyre nem jönnének el az emberek. Ez teljes képtelenség! Itt valami nincs rendben. Valami van a háttér mögött. Nagyon gyorsan fogynak az emberek és tudtommal nem egy horror-vagy katasztrófa filmben vagyunk. Késztetést éreztem afelől,hogy ennek a dolognak utána kell járnom.

Ezernyi kifogás kavargott a fejemben,hogy mi is lehet a nagy gond. Ha így folytatódik, be kell zárni a tábort, ami nem lenne egy jó döntés, mert számtalan ember munka nélkül maradna. Ez lenne az egyik nyomós ok, a másik meg az,hogy már nagyon összeszoktunk a csapattal. Az összes alkalmazottat ismerem és jóban vagyok velük. Nem hiszem,hogy ezt érdemelnék, főleg ennyi idő után. Valakiknek ez az otthonuk, ami még rosszabb. Úgy érzem, kezembe kell venni a dolgokat.

- Föld hívja Jasmine-t. Hallasz engem? Hány ujjamat mutatom?

- Bocsi, de most nem érek rá. –elkezdtem haladni az ajtó felé, mikor rájöttem,hogy ideje volna lezuhanyozni. Közvetlenül az ajtó előtt irányt váltottam egészen a fürdőszobáig. Victoria mondott valamit, de már nem is figyeltem rá, csak a magam gondjaiba feledkeztem.

Lezuhanyoztam, tiszta ruhába bújtam, majd úgy vágtam neki a felderítő útnak. Mikor kimentem a fürdőszobából, Vic már nem volt sehol. Lehet,hogy már megunta a várakozást és elment valahova. Most úgy sem lenne időm vele törődni, most dolgom van.

Lementem a földszintre, egészen Kiresha irodájáig. Az ajtón volt egy papír, a papíron pedig ez állt: KOPOGJ ÉS LÉPJ BE! Nem tétlenkedtem, kopogtam, majd beléptem. Kiresha a számítógép előtt ült és valamit olvasott.

- Szia zavarok?

- Szia! Gyere csak beljebb!

- Szeretnék beszélni veled valamiről.

- Ja igen, bocsi,hogy nem szóltam de ma elmarad a táncóra. És holnap is.

- Éppen erről szeretnék beszélni veled.

- Figyelj Jaz. Kedves tőled, de az én dolgom megoldani ezt a helyzetet.

- Vagyis megmenteni a tábort. Hidd el én sem szeretném ha be kellene zárni. Tudom,már jó ideje alig van vendég, de tudom,hogy van remény. Csak meg kell találni a baj forrását. Nem szeretném,ha ilyen jó emberek,mint ti, és az alkalmazottak, munka nélkül maradnának.

- Látom téged nem tudnak eltántorítani.

- Nem bizony. Szóval ha valamit tudsz, azt kérlek oszd meg velem is. Meg szeretném menteni a tábort.

- Nagyon elszánt vagy kis vörös.

- De még mennyire.

- Na , elmondom. Ülj le szépen. –Kiresha felkínál az íróasztal előtti fotelekből egyet. Alaposan kényelembe helyeztem magam, majd csendben vártam Kiresha szavait, mint kisgyermek a mesét.

- 15 éve folyton harcolunk a konkurenciával. Eddig mi győztünk, de idén bevetették a szuper luxus cikkeiket, ami nem feltétlenül jó nekünk. Az emberek a kényelemre vágynak, igaz, azt itt is megkaphatják, de nem olyan magas szinten,mint a domb túloldalán. Hiába vannak itt a srácok, ha nem tudják,hogy itt vannak,semmi értelme az egésznek. De mivel ők most a szabadságukat töltik itt, semmi jogom sincs kihirdetni,hogy a nagy One Direction is itt van. Ezt sosem tenném meg velük. Már a szívemhez nőttek a kis csibészek. Hú, de elkalandoztam. Hol is jártam?

- Ott,hogy az emberek kényelemre vágynak.

- Ja igen. Szóval Ők, azaz John Willes, az ellenségem már 15 éve. Idén feltétlenül le kell győznünk őket, csak még nem tudom hogyan.

- Sajnos nekem sincs ötletem.

- Ez itt a baj. Majd gondolkodj a dolgon. Ha nem haragszol,most dolgom van. Igyekszem megmenteni a tábort.

- Én is azon leszek.

- De csak karácsony után. Legalább az ünnep legyen szent.

- Rendben. Köszönöm,hogy elmondtad nekem. Megígérem,hogy segíteni fogok.

- Azt remélem is. –egy őszinte mosollyal elköszöntünk egymástól, majd lazán kisétáltam az irodából.

Milyen meglepő,hogy éppen a bátyámba botlottam. Felettébb vidámnak tűnt,amit mostanában egyre kevesebbszer vettem észre rajta. Gondolkoztam,hogy el-e mondja neki mi történt, vagy rosszabb esetben mi fog történni, de úgy vélekedtem,hogy nem szeretném elrontani a jókedvét.

- Szia bátyus! –kislányosan odarohantam hozzá,majd megöleltem.

- Ő,szia. Beléd meg mi ütött,hogy ilyen jókedvű vagy? –eljátszottam a boldog kislányt csak az ő kedvéért. Aztán hirtelen beugrott ez az éjszaka…hm…kislány? Biztos vagyok benne? :)

- Ezt én is kérdezhetném tőled! –visszakérdeztem. Nehogy már nekem kelljen mesélnem. Hirtelen semmilyen hazugság nem jutott az eszembe.

- Hát, van egy csaj. Tudod az a barna hajú, barna szemű…

- Ne is folytasd. Ashley-re gondolsz?

- Igen rá. Nagyon jófej csak, lehet vele beszélgetni.

- Ő az egyik animátor?

- Igen ő. Csak most nem dolgozik, mert nincsen olyan sok ember valami oknál fogva. Sebaj, legalább több időt tölthetek vele. –ezt könnyen elintézte. Nem is sejti milyen nagy bajban vagyunk…

- Bátyó, csak nem becsajoztál? Szóval azért vagy így kivirulva.

- Nem csajoztam be, csak beszélgettünk.

- Ezt mondd annak,aki elhiszi.

- Komolyan beszélek. Egyébként veled mi van? Tegnap egész nap nem láttalak. –na ettől féltem. Most jött el az a pont,hogy elmondjam az igazat vagy továbbra is hazudjak?

- Hát ő, tegnap azért nem láttál, mert…mert volt egy kis külön feladatom amit Kiresha osztott ki rám. –bravó Jaz. Igazi hazudozó lettél. Gratulálok!

- Milyen feladatot?

- Az titok! –suttogtam.

- Na ne csigázz, mondjad!

- Hát tulajdonképpen…

- Hé Jaz! –a hátam mögül hallottam, hogy valaki kiabálja a nevemet. A hang nagyon ismerős volt, körülbelül 2 órával ezelőtt hallottam utoljára. Jaj istenem, remélem nem mond semmit!

- Ó, szia Zayn! –mondtam műmosollyal az arcomon. Csak reménykedtek,hogy nem jut eszébe semmi olyasmi, amit az éjjel akart mondani. Remélem nem.  Kevin le nem vette volna róla a szemét egy kis időre sem. Mint a sas, csak még rosszabb.

- Tegnap nálam felejtetted a karkötődet. Az ágyban találtam meg. –hát ez remek. Jobban nem is időzíthetett volna.

- Hogy mi? –Kevin érdekes tekintettel meredt rám.

- Semmi,csak Zayn azt akarja mondani…

- Hogy az este elég jól mulattunk és valahogy Jaz karkötője az ágyamba került. Biztosan akkor amikor vetkőztettelek, vagy nem is tudom. –Zayn direkt del akarja idegesíteni Kevint a folytonos vigyorgásával és az őszinteségi rohamával.

- Ti együtt voltatok? –jó,hogy rájössz édes bátyám.

- Igen, együtt. –Zayn vidáman átkarolta a derekamat és magához húzott. Te jó ég,mi fog ebből kisülni.

- Szóval ezért nem láttalak egész nap… -Kevinnek érdekes volt a tekintete…nagyon érdekes…

- Igen, de nem úgy van ahogy azt te gondolod. –persze, most próbálom mentegetni magam,amikor már késő.

- Nem mentegetőzz már Jaz. Inkább tőlük tudja meg,mint mástól. –Zayn okoskodása nem sokat javított a dolgon.

- Ja,hogy csak ennyi? Én meg már azt hittem,hogy valami komoly dolog. De Jaz! Legközelebb először az igazat mondd és csak azután mentegesd magad! –Kevin rám kacsintott, majd vihorászva eltűnt.

Nem csak én, de Zayn is alaposan le volt sokkolva. Ez tényleg az én bátyám? Biztosan ő az? Az én aggódó bátyám, aki még a Marsról is előkerítene? Nem hiszek a szememnek és a fülemnek sem. Csak álltunk egymás mellett,mint két fa és értetlen tekintettel bámultunk egymásra. Nyilván egyikünk sem erre számított. Én véres vérengzést képzeltem el, olyan Kevin szinte megoldva, de erre még álmomban sem gondoltam volna. Úgy látszik hatott a múltkori kis beszélgetésük Zaynnel a titokszobában.

- Ez meg mi a franc volt?

- Még csak itt jársz? Én már régen túlléptem ezen. Nekem már azon jár az eszem,hogy miért változott meg ennyire.

- De akkor is , mi a franc volt ez?

- Jaj Zayn! Ne idegeskedj.

- Most mi lesz? Nem szívathatom többet a titkos kapcsolatunkkal. Hogyan fogok én e nélkül élni? –teljes rémület és zavartság volt leolvasható az arcáról. Kicsit magára vette.

- Minden úgy lesz, mint régen, ezen te ne aggódj.

- Már hogy ne aggódnék! Megijesztett a bátyád, most először.

- Várj egy pillanatot! –hirtelen beugrott valami. Elővettem a kulcscsomómat a kezemből, majd  kikerestem rajta azt a kulcstartót, amin egy kis tükör van. Megfogtam Zayn kezét, majd beletettem a tenyerébe a kis kinyithatós tükröt, amit az imént szereltem le a kulcscsomómról. Zayn maga elé tartotta, majd elmosolyodott.

- Óh, máris jobb :D