Part 14 - Félreértések a köbön

Sziasztok! Bocsi,hogy ilyen későn jelentkeztem, de lefoglaltak a félévi jegyeim és a tanárok csesztetései, úgyhogy csak kevésszer tudtam nekiállni az írásnak.

Ebben a részben kicsit felpörögnek az események, de ez csak olyan ízelítő a következő részekből, ugyanis mostantól nem minden fog olyan simán és zökkenőmentesen menni,mint eddig. Remélem tetszik és komiztok majd :)

                                                      Szandee ×

Elindultam a titkos szoba felé,de őszintén szólva fogalmam sem volt,hogy mire számítsak. Zayn-ből akármilyen marhaságot kinézek, de józan fejjel gondolkodtam és a legrosszabbra készítettem fel magam. Legalább akkor nem „üt” akkorát, ha egy óriás csimpánz a elém ugrik 3 darab banánnal a kezében. Tudom,kicsit furcsa…miért pont 3 banán?

Először kopogtam, majd benyitottam a mi kis búvóhelyünkre. Mindenhol párnák és takarók hevertek. Az egész szobát enyhe gyertyafény ragyogta be,kellemes sütemény illat kíséretében. Hasonlóképpen volt berendezve a szoba,mint a majdnem első alkalomnál,mikor ránk nyitottak, csak most sokkal meghittebb és ünnepibb volt a hangulat.

Zayn vigyorogva a kanapén ült, a két karját hátralógatva a támlának. Az arckifejezéséből ítélve ismét valami huncutságra készül, de még nem tudja,hogy nagyot fog csalódni.

- Csakhogy itt vagy! –a szemöldökét emelgetve felállt, majd teljes mértékben közel jött hozzám. Szinte csak pár milliméter választott el egymástól minket, amikor megfogta mind a két kezem és az orrát az én orromhoz nyomta.

- Csináltam neked egy kis meglepetést. Gondoltam bekészítek néhány darab párnát és takarót arra az esetre…. –egyből tudtam mire gondol. A perverz énje még Szenteste is megmutatkozik.

- Arra az esetre, ha hideg lenne. Ezt akartad mondani? –kicsit kacérkodva, incselkedve viselkedtem vele, hogy még jobban felhúzzam az agyát.

- Nem pont erre gondoltam. Helyesbítek! Én arra gondoltam,hogy nagyon jó lenne, ha te meg én, ketten…szóval… -még a mondatát sem fejezte bá, máris a fenekemre csúsztatta a kezét, a másikkal pedig a derekamat fogta, arról meg már nem is beszélek,hogy kipécézte magának a nyakamat és elkezdte gyengéden csókolgatni. Olyan kis édes volt,de meg kellett mondanom neki,hogy most nem alkalmas.

- Zayn! Figyelj! –kibújtam a csókjai és az ölelései alól, majd tisztáztam vele,hogy most nem akarom. Hogy őszinte legyek én azt vártam,hogy durcás kisgyerek módjára fogja lereagálni a dolgokat, de tévedtem. Diszkréten kezelte az ügyet és belenyugodott. Szorosan megölelt, majd mind a leültünk a kandalló elé a rakás párnára és takaróra.

Láttam rajta,hogy azért kicsit csalódott, de mondjuk ezt megértem, melyik férfi nem lenne ilyenkor?

- Csalódott vagy? –kérdeztem halkan, s közben a perzselően tündöklő tűzre néztem,ami már majdnem megégetett,annyira forró volt.

- Nem, dehogy. Ha te nem akarod én azt tiszteletben tartom. Nem akarok semmit rád erőltetni.

- Ez nagyon kedves tőled.

- Kérlek! A Kedves a középső nevem. –a fancsali kép abbamaradt és végre visszatért a régi Zayn, aki imádja az egóját.

A mondatára elmosolyodtam, majd a fejemet a vállára hajtottam. Hosszú percekig nem szóltunk egymáshoz, csak bámultuk a bőszen lobogó lángokat. Kicsit átgondoltam a dolgot és már megjött a kedvem Zayn ötletéhez. Végül is egyszer élünk, avagy éljünk a Carpe Diem szerint. Halkan a fülébe súgtam,hogy megváltozott a véleményem az előbbiekhez képest, majd egy pillanatra ördögi mosoly jelent meg az arcán. Szó nélkül,hirtelen letepert. Meg sem várta,hogy mondjak valamit,már csókolt is…egészen addig, amíg a srácok ránk nem nyitottak. (Ez már nem igaz,hogy nem képes bezárni azt a rohadt ajtót!)

Mindenki megszeppenve megállt az ajtóban. Még lélegzetet sem mertek venni, annyira meg voltak lepődve. Harry volt a legviccesebb, egy szál alsógatyában.

- Megzavartunk valamit? –kérdezte Eleanor. Lopva Zaynre vetettem a pillantásomat, akinek az arcáról tisztán leolvasható volt,hogy most a háta közepére sem kívánja a bagázst.

- Nem, semmit. Csak beszélgettünk. –mondtam.

- Igen….khm…azt láttuk. –Louis szokás szerint megint túlgondolta a dolgot. Bár most igaza is van. Ha nem nyitottak volna ránk, most már tuti,hogy nem beszélgetnénk.

- Egyáltalán hogy kerültök ide? –kérdezte Zayn kissé idegesen és zavartan.

- Kevin mondta,hogy látott téged bejönni. Gondoltuk biztos itt vagy, vagyis vagytok. –vigyorgott Niall. Azt ő is nagyon jól tudta,hogy most megzavartak minket, de már nincs mit tenni. Majd legközelebb.

- Most jön Harry nagy attrakciója. Gondoltuk szeretnétek ti is megnézni. –kedveskedett Danielle.

- Ja igen. Erre nagyon kíváncsi vagyok. –mondtam, immáron felhőtlen hangulatban. Ez Zayn-ről kevésbé elmondható. Mind a ketten felálltunk, majd a többiekkel tartottunk,egészen a hátsó bejáratig. Hallottam,ahogyan mögöttem Zayn beszélget a srácokkal, vagyis gondolom hogy beszélgetett,ugyanis olyanokat mondott,hogy „Majdnem megvolt!” vagy „Ha nem jöttök már meg lenne” –nem volt nehéz kitalálni,hogy miről beszélgethettek. Csak szegény Harry-t sajnáltam. A rózsaszín rénszarvasos alsógatyájában elég jól mutatott, főleg így tetőtől talpig átfagyva. Istenem, csak semmi baja ne legyen.

Elértünk a hátsó bejáratig, majd az ajtót eltorlaszolva,mind a négy srác megállt Harry előtt, még Zayn is, akinek kissé elrontották a kanos hangulatát, de már látszólag kiheverte.

- 5 kör! –Louis felkiáltott.

- Micsoda? Ti hülyék vagytok? 5 kör? Ki akartok nyírni? –ellenkezett Harry. Mondjuk ez az 5 kör tényleg elég durva lett volna, nemhogy Szenteste fél 11kor.

- Legyen csak 1 kör! –javasoltam. Talán ennyit kibír.

- Srácok 1 kör? –Danielle csatlakozott hozzám és díjazta az ötletemet. Végül hosszas alkudozás és egyeztetés után beleegyeztek,hogy Harry-nek szimplán egy kört kelljen lefutnia a szálló körül.

- Rendben, 1 kör. De ne csalj ám! – Niall indította el Harry-t a rajtvonalnál. Szegénykének alapból sem volt szerencséje, mert erősen havazott.

- Vigyázz, kész, sajt! –miközben Niall ordította a nem éppen szokványos indító szavakat, Harry egyből sprintelni kezdett, gondolom szeretné minél hamarabb letudni a dolgot. Nem is csodálom ilyen hidegben. Csak azért imádkoztam,hogy ne essen semmi baja.

Harry-t még láttuk egy darabig, majd aztán eltűnt a ködben és a sűrű hóesésben.

Körülbelül 4 perc telhetett el azóta,hogy Harry elindult. Már kicsit aggódtam miatta,ugyanis már rég vissza kellett volna érnie,legalábbis a számításaim szerint. A sűrű hópelyhektől nem lehetett látni semmit, így csak vártunk és vártunk.

Egyszer csak a sötétből előjött a félmeztelen barátunk,akinek az arcáról tisztán leolvasható volt,hogy cseppet sincs melege. Biztató szavakkal drukkoltunk neki,hogy mihamarabb visszaérjen hozzánk, majd pár másodpercen belül rögtön mellettünk is termett. Azonnal beviharoztunk a hall-ba,hogy legalább ő melegen legyen. Amilyen előrelátó vagyok, a hall-ba készítettem egy plédet, még délelőtt. Azt gyorsan Harry-re dobtam, aki agyon volt fagyva.

- Nem érzem a  golyóimat! –hangosan elordította magát,amire mindenki felkapta a fejét.

- Haver,nem lennék a helyedben. –próbálta vigasztalni Zayn.

- Kellett nekem Louis-val fogadnom.

- Így jár aki velem fogad! –vont vállat egyszerűen Louis, majd elnevette magát.

Mivel itt a hall-ban sem volt a legjobb az időjárás, ezért mindnyájan felmentünk a titkos szobába, végül is már mindegy volt, a közös esténknek annyi. Legalább van valami haszna annak a sok párnának ott a szobában.

Harry alsógatyában, pokrócba burkolózva a kandalló mellé ült és fogvacogtatva próbálta megmelegíteni magát. Mindenki helyet foglalt ott,ahol még talált párnát, majd egy szempillantás alatt a szoba légköre fagyosból enyhén langyosba ment át. (Nem, nem kell rosszra gondolni!)

Én Harry mellé ültem,akinek minden porcikája olyan volt, mint valami kocsonya. Szegénykém jól megfagyott.

- Igazán nem tudom kinek az ötlete volt ez a baromság! –mérgesen felkiáltottam.

- Lou-t kérdezd! –Niall alamuszi módon egyből Louis-ra mutatott.

- Ez csak hecc volt. Nem kell mindent komolyan venni. Semmi baja sem lesz, holnapra kiheveri. –mondta tök nyugodtan Louis.

- Én is aggódom érte! Vic, nem jössz le segíteni teát készíteni? –Danielle felajánlotta segítségét,amit nagyra értékeltem. Victoria nem is válaszolt, csupán felállt, majd mind a ketten kisétáltam az ajtón. Ha baj van,ott mindig elkél a segítség.

- Jaj már! Harry-nek semmi baja sincs, csak rájátszik. –motyogta Liam.

- Na-nagyon f-f-fázom! –dadogta mellettem Harry.

- Tudnék valamiben segíteni? –kérdeztem sajnálkozva.

- Ha ide bújnál az jó lenne! –mondta aranyos kisfiús mosollyal az arcán.

- Na ne! Semmi olyan! –tiltakozott Zayn.

- Jaj már! Ez nem számít megcsalásnak! –okoskodtam.

- Figyellek! –Zayn először a két ujjával a szemére, majd Harry-re vetett egy ördögi pillantást.

Nem igazán volt féltékeny, csupán csak vigyorgott a többiekkel együtt.

Amíg én Harry-vel voltam elfoglalva, addig a többiek megbeszélték,hogy ma itt fogunk aludni,közösen a titokszobában. Minket meg sem kérdeztek, de az igaz,hogy úgysem ellenkeztem volna.

Harry minél jobban kezdett nyomulni,ami már kicsit sok volt. Átkarolta a derekamat és a vállamra hajtotta a fejét. Úgy véltem,hogy itt jött el az a pont,amikor meg kell húznom a határokat. Pár centivel arrébb ültem,pontosabban úgy,hogy még egy plusz ember befért volna közénk a méréseim szerint.

Lám, pont úgy lett,ahogy mondtam. A kissé idegesnek tűnő Zayn befurakodott kettőnk közé, majd egy önelégült mosollyal Harry-re pillantott, akinek nem nagyon tetszett a dolog. Szegény Harry, igazán kijárna már neki egy barátnő.

1 óra elteltével már mindenki pizsamában, paplanba burkolózva ült a kandalló körül. Mindenki a földön aludt, kivéve Victoriát. Kicsit megfázott, és nem szeretett volna még betegebb lenni. Mondjuk ez érthető. Az üres bögrék az asztalon virítottak és már mindenki úgy nézett ki,mint egy kínai. Nem vagyok rasszista, de ez tényleg így van. Szinte mindenki csak a szeme sarkából bámulta a tüzet. Talán Harry volt a legéberebb, ami nem meglepő a jó kis futkározás után.

Fél óra elteltével apró szuszogást hallottam. Véleményem szerint már mindenki alszik,csak én vagyok az a hülye,aki még ilyenkor is fent van. Tévedtem. A korom sötétben (már a tűz sem égett) próbáltam kikövetkeztetni,hogy kinek a beszédhangját hallottam. Harry és Louis volt az személyesen. Milyen meglepő,hogy ők egymás mellett aludtak, és nem a barátnőik mellett. Már jó idege nem látták őket, de ők mégis egymás mellett akarnak aludni…

- Srácok, halkabban! Aludni szeretnék! –suttogtam halkan a bal felemre.

- Te fent vagy? Miért nem szóltál? –suttogott vissza Harry.

- Mert eddig még nem zavart a sustorgásotok, de most már idegesít.

- Bocs, akkor halkabbak leszünk. –válaszolta Louis.

- Az jó lenne!

Már egy ideje ismét csend honol a szobában, majd hirtelen a semmiből Harry felkiáltott, persze visszafogott hangerővel.

- Éhes vagyok!

- Én úgy tudtam,hogy ez Niall reszortja. –válaszoltam.

- Te még mindig fent vagy?

- Ja. Nem tudok aludni.

- Én sem. Amúgy meg éhes is vagyok. De Louis már alszik.

- Hát az szar ügy!

- Nem jössz le a konyhába bekapni valamit? –az arcát nem láttam, de a hangján tisztán hallatszott,hogy megint valami perverz dologra gondol.

- Kösz,inkább kihagyom. –utasítottam el viszonylag barátságosan.

- De miért? Én csak kajára gondoltam. Vagy te mire? –a fején találta a szöget. Harryt ismerve nem a kaja ugrott be elsőre.

- Én is arra.

- Aha persze. Ezt mondd annak,aki beveszi.

- Komolyan mondom. –persze Jaz, nagyon komolyan gondolod.

- Akkor meg mi az akadály? Lemegyünk bekapunk valami szilárd halmazállapotú ételt és aztán feljövünk, vissza ide. Nagy megterhelés lenne? –pontosan nem értettem Harry miért akar velem lemenni a konyhába ennyire erőltetve, de végül is mindegy volt. Egy vajas kenyérből baj nem lehet.

Beleegyeztem Harry ötletébe, majd mind a ketten lopakodva lesétáltunk a konyhába. Minden szépen el volt pakolva,nehogy megtaláljunk valamit. Harry amilyen kétbalkezes, a könyökével lelökte az egyik lábast. Remek, keltsük fel még azt a maradék embert is. Ügyes vagy Harry. Mindegy is, nem ez volt a lényeg, hanem az,hogy nem jutottunk be a kamraszerű helyiségbe, ahol a kajákat tárolják, csupán a konyharészbe. Ehhez még nekem sincs kulcsom. Kevin szeret alaposan meggyőződni arról,hogy minden rendben van-e a konyhában és hogy mindent időben, rendesen elintézett-e. Sajnos az én bátyám pont a precizitásáról és a maximalista életmódjáról híres.

Te jó ég, már megint nagyon elkavarodtam. Hol is tartottam? Ja igen ott,hogy  Harry levert egy edényt a könyökével. Csak remélni mertem,hogy senki sem kelt fel az amúgy nagyon éles hangra. Mivel a próbálkozásunk kudarcba fulladt, ezért én visszavonulót fújtam.

- Szerintem jobb lenne, ha visszamennénk aludni.

- Szerintem meg maradjunk még egy kicsit. –ezt a mondatot nem tudtam mire vélni. Harry hirtelen átváltott nyomuló üzemmódba. Egyre csak közeledett hozzám, majd a pizsama felsőmbe kapaszkodva magához rántott. Pont úgy kötöttünk ki,hogy csak pár milliméter választott el minket egymástól. A szánk már csaknem összeért, mikor megállítottam.

- Beléd meg mi a fene ütött? –toltam el magamtól idegesen.

- Én azt hittem….azt hittem hogy…. –rémültem állt előttem, mint egy sértett kisfiú.

- Mégis mit hittél? Harry mi van veled?

- Azt hittem,hogy te is akarod!

- Ezt meg honnan szedted?

- Ahogy ma odabújtál hozzám! Azt hittem,hogy az jelent valamit!

- Mégis mit? Harry, azt csak barátilag tettem. Nem volt bennem semmilyen más érzés,csak az,hogy meg ne betegedj.

- Ó a francba! Mekkora egy gyökér vagyok! Nagyon sajnálom. –a fejéhez kapott, majd megbánó tekintettel rám figyelt.

- Semmi baj! Csak kicsit félreértetted a dolgokat!

- Nagyon hülye voltam,bocsi.

- Nem kell ennyiszer bocsánatot kérned, meg van bocsátva.

- Köszi szépen, aranyos vagy. –felszabadultan a félreértések alól megöleltük egymást, de szigorúan csak barátian. Kaját nem találtunk, így visszamentünk a szobába, de előtte még megbeszéltük,hogy ezt a kis félreértést nem mondjuk el senkinek, vagyis hát nem is lenne mit elmondani,ugyanis nem történt semmi. Szóval ez a mi kis titkunk marad.

Az ünnepek és a Szilveszter is hatalmas örömmel és bulizással telt. Csináltunk egy hatalmas bulit abban a kis presszóban, ahol én anno „táncoltam” Harry-nek. Kicsit furcsa volt visszamenni arra a helyre, de pár korty után mindent rosszat elfelejtettem és mindenkit szerettem magam körül. Persze ezzel nem csak én voltam így ugyanis majdnem az egész tábor velünk bulizott, amit annyit jelent,hogy velünk együtt ittak. Szó szerint mindenki be volt rúgva és senki nem emlékezett semmire az aznap estéről. Ezt a sztorit nem nyitnám meg,ugyanis nem lenne semmi mesélni valóm,ugyanis nem emlékszem semmire. Ez volt az első olyan Szilveszter, ami úgy ahogy van, teljesen homályba veszett.

 <-- Dean Willes

1 héttel később sétálni mentem Zaynnel. Kicsit fájt a fejem, így jól esett a friss levegő. A hó még mindig hatalmas pelyhekben hullott, még így az ünnepek után is. Margóra mondom,hogy az emberhiány még mindig nem oldódott meg, pedig már Kiresha dolgozik az ügyön.

Sétáltunk a szokásos, immáron jól ismert útvonalon. Amint a konkurens ház elé értünk, megakadt a szemem valamin. Egy busznyi ember ment be éppen az épületbe. Zayn is felfigyelt a szokatlan jelenségre, majd megszólalt:

- Hova megy ennyi ember?

- Emiatt a hotel miatt nem jönnek hozzánk az emberek. Csak nem tudjuk miért. Van egy olyan sejtésem,hogy nincs minden rendben. Ezek tudnak valami olyat,amit mi nem.

- Szóval John Willes és a drágalátos fia itt lopják a napot? Dean ugye?

- Igen. Már egyszer találkoztunk vele,amikor Victoriával mentünk ajándékokat venni, de azt hiszem,hogy ezt már említettem.

- Már kezd engem is érdekelni a dolog. Mi lenne ha bemennénk? – kérdezte Zayn nagy lelkesedéssel.

- Szerintem nem jó ötlet. Egyből kiszúrnák,hogy te ki vagy.

- Majd kimagyarázom magam valahogy. Volt már ilyenben részem, sima ügy.

- Ennyire biztos vagy magadban?

- Biztosabb,mint gondolnád. –egyet kacsintott, majd szó nélkül elindult a hatalmas bejárat felé, én meg rohantam utána.

Bent nyüzsögtek az emberek a díszes falak között. Szinte alig lehetett megmoccanni. A recepció előtt kígyózó sorok állak,mi meg csak tátott szájjal bámultuk. Még mindig nem tudom felfogni,hogy mit csinálhatnak jobban,mint mi. Lehet,hogy nagyobb, de szerintem a miénk szebb. Sokkal otthonosabb és közvetlenebb,mint ez. Itt mindenhol díszes és csicsás elemek villogtak, a padlóra nézve tisztán láttam a saját tükörképemet, a hatalmas arany csillárról nem is beszélve. Nem tudom mit esznek az emberek ezen az ízléstelen összevisszaságon,ami itt honol. A dolgok sehogy sem akartak összeállni,sőt még inkább összezavartak.

A sűrű embertömegben egy ismerős arcra lettem figyelmes. Dean Willes volt az, a nagyfőnök nyalizó fia. Amint meglátott, vigyorogva elkezdett felénk iramodni.

- Ez meg ki? –Zayn halkan odasúgta a fülembe, célozva az érkező idegenre.

- Ez Dean Willes. A nagyfőnök fia. –próbáltam úgy mondani,hogy a közeledő személy ne lássa,hogy mozog a szám.

- Nagyon nem szimpatikus nekem ez a Dean gyerek. –motyogta Zayn.

- Cssst! Már itt van!

- Sziasztok!  Nocsak! Ismét itt? –mondta fülig érő mosollyal.

- Csak benéztünk egy kicsit,hogy mi a helyzet itt. –mondtam lazán,mintha ez valami halálosan egyszerű dolog lenne.

- Aha értem. De udvariatlan vagyok. Még be sem mutatkoztam. Dean Willes vagyok. –nyújtotta a kezét Zaynnek,aki egy kicsit hidegen kezelte a dolgot.

- Zayn. Zayn Malik.

- Ugyan már, neked be sem kel mutatkoznod. Tudom hogy ki vagy. A összes lány ismerősöm a rajongód,illetve a rajongóitok.

- Az klassz. –Zayn nem nagyon vette elő a kedvesebbik arcát, inkább a távolságtartó üzemmódot választotta.

- Ti rokonok vagytok? –kérdezősködött Dean.

- Nem, ő a barátom. –mondtam büszkén. Az előbbi fülig érő mosoly nyomtalanul eltűnt és inkább csalódottságot láttam rajta.

- Nagyon szerencsés vagy Zayn,hogy ilyen lánnyal járhatsz. –mondta hízelgésképpen.

- Köszi, igen az vagyok. –Zayn nem kerülgette a forró kását, őszintén válaszolt. A gesztusaiból ítélve nem nagyon kedveli a srácot.

- Hát ő…nem szeretnétek körbenézni és esetleg szállást váltani?

- Nem hiszem hogy szükségünk lenne rá, de szívesen körbenéznénk. Ugye Zayn? –oldalba kellett böknöm,hogy ne vágjon már olyan savanyú képet szegény srácra. Már az első beszélgetésnél elnyerte Zayn nemtetszését ami nála rosszat jelent. Nagyon rosszat…