Part 11 - A veszedelmes romantikus

Sziasztok :) Nem fűznék hozzá bővebb kommentárt, csak ennyit,hogy remélem jól teltek az ünnepek és sok szép ajándékokat kaptatok. Mivel nekem a Karácsony rohanással telt, így nem volt nagyon időm írni, de a karácsonyi dupla részé még mindig áll. Csak egy kicsit később. Majd kicsit megpróbálom visszahozni az ünnepek hangulatát a következő részekben, de az már nem lesz ugyanaz :S Nagyon szerettem volna, ha egyeznek a dátumok, de már nem sikerült :S Remélem azért tetszeni fog ez a rész is, és azt is remélem,hogy írtok 1-2 hozzászólást így utó-karácsonyi ajándéknak :)

Üdv. :              Szandee ×

Ezernyi mondat kavargott a fejemben.  A megfelelési kényszer végre eltűnt a Föld színéről, szóval már csak én és a józan eszem maradt. Már ha lehet az én gondolkodásmódomat józan észnek nevezni…

Lassú léptekkel visszatértem a többiekhez. Még mindig rólam beszélgethettek,mivel ahogy odaértem, mindenki csendben lett. Őszintén szólva kicsit rosszul esett amiket mondtak rólam, de végül is igazuk volt. Túlságosan is visszafogott vagyok hozzájuk képest és ez nem tesz jót a társaságnak. Jó, bizonyára minden különbözőek vagyunk, de ilyen szempontból nem feltétlenül pozitív az ilyen eltérés.

Leültem a helyemre,amit percekkel ezelőtt elhagytam, majd úgy tettem,mintha misem történt volna ez idő alatt. Nem akartam,hogy olyan nagy feltűnést keltsen a nagy változás,amiről pár perce még halvány fogalmam sem volt, de most végre eljött az idő,hogy szabad lehetek. Az életemben most először lehetek úgy szabad,hogy nem biztos,hogy jó amit csinálni fogok…De hát egyszer élünk,miért ne tenném meg?

A beszélgetés és a légkör visszazökkent a régi kerékvágásba. Mindenki ugyanúgy viselkedett velem,mint amikor elmentem. Most szívesen megmondanám a magamét mindegyiküknek, de nem vagyok szívtelen,inkább magamon változtatok.

Egy fél óra humoros eszmecsere után elkezdtem a nagy transzformációs hadműveletet. A magasba emeltem a kezemet, majd a pincért hívtam.

- Egy forralt bort kérnék és ha lehet, mellé egy kis töményet. –amint kimondtam,mindenki nagy szemekkel bámult rám.

- Milyen töményet hozhatok? –kérdezett vissza a pincér. A döbbenet és a lesokkoltság mindenki arcán megmutatkozott, de mondjuk erre számítottam.

- Rád bízom! –mondtam,majd kacsintottam egyet a szememmel a helyes pincérfiúra.

- Csípjen meg valaki,de Jaz tényleg alkoholt rendelt magának? –nézett rám értelmetlen tekintettel Vic.

- Azt bizony. –mondtam mosolyogva.

- Biztos hogy jó ötlet ez? Nem akarom,hogy rosszul legyél vagy valami…- Zayn halk üzemmódban odasúgta nekem, de szerintem mindenki hallotta.

- Biztos vagyok benne. Ne nézzetek már kislánynak! 18 éves vagyok! Jogom van alkoholt inni és én élek is vele. –kicsiét ráförmedtem,amiért aggódik értem, de most kivételesen nem volt lelkiismeret furdalásom emiatt. Szerintem most nekem volt igazam.

- Jól van na csak megkérdeztem. –Zayn,mint akit megsértettek,kicsit felfújta a dolgot, de aztán egy pár perc múlva már ismét oldott volt a hangulat.

- Ha megkérdezhetem, honnan ez a nagy lelkesedés a pia iránt? –Harry alaposan a közepébe vágott, vagy csak neki volt bátorsága megkérdezni.

- Ez egyszerű. Nincs itt a bátyám, ezért nincs aki ellenőrizzen. Mivel nincs ki ellenőrizzen, azt csinálok amit akarok. Mivel azt csinálok amit akarok,ezért azt is teszem. –a megdöbbentség enyhe szó arra,ami most történt. Mindenki úgy nézett rám,mint egy űrlényre, aki most szabadult valahonnan. Véleményem szerint mindenki azt gondolta magában,hogy nem vagyok komplett-ez a jobbik eset. De van egy másik verzió is,miszerint tudják,hogy én hallottam amiket mondtak rólam,csak nem merik bevallani. Jó,mondjuk erre kevesebb az esély, de van némi valóságérzete.

Meghozták a piámat. Úgy ahogy van,mind a kettőt lehúztam. Próbáltam jó arcot vágni a dologhoz, de mivel nem nagyok hozzászokva az alkoholnak nevezhető italokhoz, ezért ez a pár korty olyan volt,mintha szurkot öntöttek volna le a torkomon. De én megfogadtam valamit, konkrétan azt,hogy lesz egy jó estém és kemény leszek. Nem hagyom magam lebeszélni semmiről,épp ellenkezőleg.

- Azta mindenit! Nem gondoltam volna,hogy ennyire bírod a piát! –elmélkedett rajtam Niall.

- Hát én sem. –mondta halkan Zayn. Persze ezt nem bóknak szánta.

A lényeg az,hogy már mindenki tök részeg, s nemsokára már én is…de addig minden szépen sorban jön majd magától.

Egy óra elteltével már máshogy láttam a világot. Minden homályos volt, szinte csak hangokat hallottam, de jó kedvem volt. Az elején még Zayn itt-ott rám szólt,hogy nem kellene ennyit innom,de fütyültem rá mit mondott. Azt még megjegyezném,hogy amikor megittam az első pohár töményet,ami máig nem tudom micsoda volt, onnantól kezdve Zayn nem ivott egy kortyot sem. Szerintem már tök mindegy volt,hiszen már full részeg mindenki…Victoria és Niall az amerikai himnuszt énekelték…ha ezt egyáltalán éneknek lehet nevezni, a többiek meg a nagy semmiről beszélgettek. De most komolyan. Louis nyomta a rizsát, de fogalmam sem volt,hogy miről…szerintem még maga se tudta. Egyedül Zayn volt feszült és ideges. Le nem vette volna rólam a szemét egy pillanatra sem.

Akkor jött el a sorsfordító pillanat,amikor Harry felkért táncolni. Persze először Zayn-re nézett,aki egy laza bólogatással nyugtázta a dolgot. Élő zenekar volt,akik kérésre játszottak. Harry odament az egyik énekeshez,hogy számot kérjen,majd odasúgott valamit a pasi fülébe és vigyorogva odajött hozzám. A srácokra néztem,akik már most röhögtek valamin…kivéve Zayn-t. Ő csak ott ült, feszülten és várta,hogy mi sül ki ebből. Azt már meg sem mondom,hogy Harrybe kellett kapaszkodnom,hogy egy helyben tudjak megállni, annyira mozgott alattam a talaj.

A zenekar felkészült,majd elkezdték játszani a Harry által kért számot. Mi is lehetett volna, naná hogy a Lady Marmalade. Ezen már meg sem kellene lepődnöm, gondolom a srácok már előre tudták.

Amint meghallottam a zenét, az agyam táncra ösztönözte a testemet. Nem kellett volna…főleg így újonc részegen. Elkezdtünk táncolni, Harry vicces csípőmozdulatokkal kezdett,amin mindenki röhögött. A srácok és még az ottani idegenek is, akik kíváncsi szemekkel bámultak minket.

A Lady Marmalade nem újdonság nekem, Victoriával már rég elsajátítottuk eme szexis tánc csínját-bínját. Most sem történt másként elkezdtem táncolni Harry előtt,akik kifejezetten élvezte a dolgot. Inkább ne akarjátok elképzelni micsoda dolgokat leműveltem előtte…szerintem a 18-as karika sem lenne elég. Az egész presszó minket, azaz engem figyelt. Hasonló mozdulatokat is bevetettem,mint amik a klipben vannak.

Aztán eljött a dal vége, majd visszaültünk a srácok mellé. Az nem kifejezés,hogy mindenki röhögött…na jó, majdnem mindenki.

- Jesszus Jaz! Nem tudtam,hogy ennyire… -Liam elkezdte mondani a mondatot, de a végét már nem tudta befejezni. Az ajkába harapott és kissé oldalra döntötte a fejét.

- Hogy ennyire…-Louis sem tudta befejezni a mondatát.

- Hogy ennyire…-Niall meg már végképp nem.

- Hogy ennyire vad vagy. Komolyan mondom,még nem láttalak ilyennek. –nyögte ki végük Victoria.

- Sajnos én sem. –motyogta halkan Zayn.

- Mi van már? –kérdeztem nem éppen kedves hanglejtéssel.

- Semmi az égadta világon! –ezt olyan átéléssel mondta,hogy még sosem láttam ilyennek. Tuti,hogy valami böki a csőrét

- Nekem mindegy, én kérek még egy kört! –már éppen hívtam volna a pincért,mikor Zayn közbeszólt.

- Szerintem már nem kéne annyit innod.

- Ezt nem te döntöd el.

- Da van némi beleszólásom, ugyanis a barátod vagyok.

- Akkor sincs. –jé,egy új felfedezés magamon: ha részeg vagyok,akkor vele együtt makacs és önfejű is vagyok.

- Szerintem mennünk kéne Jaz. –aggódó tekintettel rám nézett, de én még mindig a pincért kerestem, ugyanis a srác nyomtalanul eltűnt.

- Szerintem meg igyunk még egy kört. Na jó kettőt.

- Jaz, én komolyan mondtam,hogy menjünk. –vártam,hogy valaki valamit szól a jelenlévők közül,de mindenki csendben hallgatott. Még Vic is. Habár most kivételesen jól tette, mert különben biztos,hogy összevesztünk volna.

- De én nem akarok! –makacskodtam.

- Ne akard,hogy már eszközökhöz folyamodjak.

- Én pedig innen nem mozdulok egy tapottat sem.

- Hát jó. Srácok és Vic, jó éjt. –egy mondatban elköszönt mindenkitől,majd hirtelen a semmiből felállt, megfogott,majd vitt magával. Én hülye,még ordítoztam is,hogy tegyél le,tegyél le, nem is volt feltűnő,hogy mindenki minket bámult. Zayn a bejáratnál letett,majd levette az akasztóról a kabátomat és az övét is. A kezembe nyomta azzal a szempillantással,hogy jobban járok,ha felveszem. Mérgesen magamra kaptam a kabátot, majd elindultunk kifelé, majd hazafelé, immáron a két saját lábamon.

- Ezt most miért kellett? –kérdeztem mérgesen.

- Mert így láttam jónak. A mai estét kicsit túlzásba vitted nem gondolod?

- Egyáltalán nem. Victoria is ugyanannyit ivott,mint én. Én miért nem ihatok? –remek, előkerült a régi gyerekes módszer, a „Nekem miért nem lehet?” szöveg.

- Talán mert Victoria jobban bírja az alkoholt. Te nem vagy hozzászokva ehhez.

- De te is ittál. Sőt, sokkal többet,mint én.

- Én bírom a piát azért.

- Nem úgy néztél ki…

- A kis táncotok után minden alkohol elpárolgott belőlem. Nem mondom,hogy nem volt jó nézni, de akkor is ez már túlzás. Legalábbis tőled.

- Csak táncoltunk! –ellenkeztem.

- Ha az neked csak tánc volt..

- Most féltékeny vagy?

- Nem én. Harryre főleg nem. Tudom,hogy csak heccből csinálta. De te nagyon is komolyan vetted.

Innentől kezdve nem szóltam Zaynhez egy árva szót sem, egészen addig, míg vissza nem értünk a táborba. Ott felkísért egészen a szobánkig.

- A francba! Az én kulcsom is Victoriánál maradt. A fenébe! –csaptam egy hatalmasat az ajtóra mérgemben.

- Én már vissza nem megyek érte az biztos. Max alszol nálunk. Úgyis én alszom az üres szobában egyedül.

- Végül is. –unottan megvontam a vállamat, majd mentem Zayn után egészen az ő szobájukig. Kinyitotta az ajtót,majd beengedett maga előtt. Felkapcsoltam a villanyt és elég szokatlan látvány fogadott, még így részegen is. Mindenhol ruhák, alsógatyák,zoknik és egy méretes szánkó fogadott. Már nem volt erőm, sem kedvem megkérdezni,hogy miért van ez itt, csak álltam némán és bámultam a semmibe.

- Balra van a fürdőszoba. Ruhát nem tudok adni…vagy várjál….! –ekkor Zayn a kupac ruhán átvergődött a part másik oldalára, avagy megpróbálta kinyitni a szekrényt. Kivett belőle egy fekete nagyon rövid, testhez simuló nadrágot és egy piros kockás inget.

- A nadrág az Eleanor-é,gondolom nem bánja ha kölcsön veszed. Az ing az enyém.

- Ő is itt van?

- Nem , ő majd csak pár nap múlva jön, de Louis véletlenül ezt is elpakolta.

- Aha értem. –gondolom nem úgy néztem ki,mint aki érti a dolgot, de most nem is ez volt a lényeg. Átrágtam magam a tömérdek azonosítatlan ruhadarabon, majd bementem a fürdőszobába. Gyorsan elvégeztem az általános higéniai szükségleteket (hú de szépen fogalmaztam) ,majd aztán magamra kaptam Eleanor nadrágját és Zayn ingét és átmentem a másik szobába,ahol elméletileg mi fogunk aludni Zaynnel.

Mire bementem a szobába, ő már javában az ágyban volt.

- Te meg? Mikor zuhanyoztál le? –néztem rá értelmetlenül.

- Van még egy fürdőszoba. –nevetett.

- Aha. Értem.

Az ágy már elő volt készítve, csak bele kellett bújnom. Pontosan ezt tettem, egy szempillantás alatt az ágyba dobódtam közvetlenül Zayn mellé.

- Te felső nélkül alszol? –kérdeztem tőle immáron betakarózva.

- Igen, egy szál alsógatyában. –aranyosan rám mosolygott,mintha ezzel jelezni szeretne valamit…

Egy rövid hatásszünet után ismét előtört belőlem a makacsság.

- Minek kellett hazajönnünk? Én még ellettem volna!

- Azt gondolom. De már mondtam egyszer. Így láttam jónak. Kitudja mit csináltál volna még. Már ez a tánc is lesokkolt.

- Szerintem Harry-t is. Azután már nem is mert felállni. Mármint ő, nem a….

- Értem mit akarsz mondani. Csoda,hogy még erre emlékszel.

- Miért nem emlékeznék?

- Az ember általában másnap mindig elfelejti,hogy mit csinált részegen.

- De én nem fogom az biztos!

- Már megint ez a makacsság!

- Ne kezelj úgy,mint egy gyereket. Már betöltöttem a 18-at. Lassan 19 leszek. Jó, az még egy háromnegyed év, de akkor is.

- Én meg januárban leszek 20. Ezt add össze.

- Szóval te csak kislányként tekintesz rám? –kissé feljebb emeltem a hangszínemet. Erre muszáj volt,kicsit felkaptam a vizet.

- Dehogyis! Én ilyet egy szóval sem mondtam. Csak arra céloztam,hogy éretlenül viselkedtél.

- Nem viselkedtem éretlenül!

- Látod? Most is azt csinálod! Nem érdemes neked piát adni, attól csak még makacsabb leszel.

- Ezt kikérem magamnak. Én tudom mennyit engedhetek meg magamnak. Ehhez nincs senkinek semmi köze.

- Azért nekem mégiscsak van.

- Nincs. Sőt. Annyit iszok amennyit akarok és azzal fekszem le akivel akarok.

- Hé, ehhez van némi közöm nekem is.

- Jó, ehhez tényleg van…

- Na ugye!

Hirtelen fura érzések kezdtek el kavarogni bennem. Az agyam teljes mértékben Zayn felé húzott és amilyen véletlen…a testem is. Késztetést éreztem afelől,hogy minél közelebb kerüljek hozzá. Talán most bepótolhatjuk azt,amit múltkor a srácok félbeszakítottak. Talán ezt az önfeledten szabad estét még annál is jobb befejezéssel koronázhatom meg,mint amilyen elterveztem.

Apró mozdulatokkal közeledtem felé, mígnem teljes mértékben hozzásimultam. Mivel hanyatt feküdt, így simán fölé tudtam hajolni, majd egy óvatlan mozdulattal teljes mértékben ráfeküdtem. A nyakát kezdtem el csókolgatni,amikor rám szólt:

- Mit csinálsz? –a hangjában titokzatosságot és izgatottságot hallottam.

- Semmit az ég világon. –mondtam suttogva, majd szájon csókoltam. Nem kérdés,hogy egy századmásodpercen belül ő is visszacsókolt…de még hogyan! Már volt szerencsém az ajkaival találkozni, de ez most más volt. Vadabb és szenvedélyesebb.

Megfogta mindkét karomat, majd erőteljesen közelebb húzott magához. Egy aprót nyögött, majd fordult a kocka, most én voltam alul. A csókolózást most is folytattuk, egészen addig, amíg nem talált ki valami újat. Egyetlen kézmozdulattal szó szerint letépte rólam az inget. Szerintem az összes gomb leszakadt róla és itt hevernek valahol az ágyban. Mivel még nem voltam ilyen helyzetben és nem tudom,hogy mit kell ilyenkor csinálni, reflexből eltakartam magam,pont úgy,mint az általános helyzetekben csinálnám. Mondjuk nem tudom milyen gyakori az ingletépések száma hazánkban…

- Ne félj! –lassan elvette a kezemet a melleim elől és én hagytam. Közvetlenül rám feküdt,hogy ne szégyenlősködjek előtte. Gondolom ezt szánta első lépésnek.

A következőkben szépen lassan kezdett el csókolgatni, jó alaposan lelassította a tempót. Ezek után már komolyabbá fordultak a dolgok. A fekete kis nadrágomat pécézte ki magának és feltett szándéka volt,hogy megszabadítson tőle. Ekkor beállt valami. Ne gondoljatok egyből valami perverz dologba,most teljesen másról van szó. Zayn teljesen lefagyott. Igazi férfinak kell lenni valakinek, ha egy ilyen helyzetben le tudja állítani magát. Zayn igazi férfi.

- Jézusom,mit csinálok?! –ezt nem tudtam mire vélni.

- Mi a baj?

- Ezt nem szabadna…még nem.

- Miért nem szabadna?

- Mert holnapra mind a ketten megbánnánk.

- Nem hinném,hogy bármi köze is lenne ehhez.

- Én sem vagyok 100 %-is józan és te sem, gyakran eldurran az agyam ilyenkor. Nem szeretném,hogy az első fájdalmak között teljen.

- De nem lenne az. Szerintem nem.

- Honnan tudod ha még nem csináltad? Hidd el,tudom mit beszélek. Szerintem még várnunk kéne.

- De én most szeretném!

- Hidd el én is, de az nem lenne ugyanaz. Holnapra úgysem emlékeznénk semmire. Habár én lehet, de te már nem biztos.

- Ez nekünk sosem fog összejönni. Mindig van valami,ami meggátolja,hogy te és én…mi…

- Nagyon sajnálom de ez most nem fog összejönni. Hidd el én szívesen megtenném, de nekem a te érdekeidet is figyelembe kell vennem.

- Már megint ott tartunk,hogy vigyáznod kell rám, mert még túl fiatal és éretlen vagyok ehhez. Így van ahogy mondom?

- A fején találtad a szöget!

- Akkor nincs itt semmi keresnivalóm. –egyetlen egy gombot még találtam az ingen, azt begomboltam, majd indulni készültem.

- Ne menj! Kérlek!

- Miért? Mi értelme van itt maradni,amikor csak egy kis tininek nézel? Én nem olyan vagyok,mint a többi rajongó,Zayn!

- De nekem azt is figyelembe kell vennem,hogy milyen állapotban vagy. Ha most józan fejjel gondolkodnál,lehet,hogy elutasítanál.

- Zayn…én már a titkos szobában sem utasítottalak el. Remélem emlékszel még rá.

- Igen,emlékszem.

- Nem értelek…

- Pedig nagyon egyszerű. Ha olyan lány lennél,mint a többi, nem kérdés,hogy megteszem-e. De te más vagy. Nem azért mert fiatalabb vagy nálam, hanem azért, mert te nehezen megszerezhető vagy. Nagyon nehéz türtőztetnem magam, de muszáj. Csakis miattad.

- De ha én azt mondanám,hogy igen? Akkor nem kellene kínlódnod.

- Nem tudom…szerinted jó ötlet?

- Ha nem mersz,nem nyersz. –vállat vontam.

- Ha úgy döntesz akkor megpróbálhatnánk…

- És még ki a makacs! –nevettem, majd ő is elnevette magát azzal a cuki mosolyával. Hogy még jobb legyen az összhang, az ajkába harapott. Zayn te direkt kínzol engem!

- Biztos vagy benne? –kérdezte most már kevésbé aggódó tekintettel.

- Igen. 100%-ig biztos vagyok benne.

- De ha valami nem sikerülne akkor feltétlenül szólj,rendben?

- Szólok,nyugi. Nem igaz,hogy ennyire féltesz saját magadtól. Nem hinném,hogy olyan nagy vadállat lennél.

- Akkor még nem ismersz. –nevetett.

Lassan közeledett felém, majd a vad csókok valami teljesen mássá alakultak át. Valami olyanná,amit egész életemben vártam és most jött el az ideje,hogy megvalósítsam.

Nem folytatnám a szót tovább, a Ti fantáziátokra bízom,hogy mi történhetett köztük :)

Part 10 - Majd én megmutatom!

Sziasztok. Tudom,hogy azt ígértem,hogy Karácsony előtt még hozok 1-2 részt de a sok sürgés-forgás közepette nem nagyon jutott időm a blog írásra. Ezt is 2 éjszaka hoztam össze. Remélem nem haragszotok amiatt,hogy kicsit csúszik a két dátum, de ígérem, a karácsonyi különkiadás feltétlenül meglesz. Már biztosan nem hozok új részt Karácsonyig,szóval itt és most szeretnék nektek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Sok Ajándékot kívánni. Legyen örömteljes eme néhány napotok  és persze a többi is :)

Hozzon a Jézuska sok jót, főleg ha 1D-s tárgyról van szó :)

Üdvözlettel:                                          Szandee ×                    

Az élet szép, legfőképp akkor,ha minden simán megy. A jelenlegi helyzet pedig erről árulkodik. Lehet,hogy az embernek sokszor van rosszkedve, de ha a megfelelő emberrel van,minden más. A lélek megtisztul és teljesen máshogy látja a világot-pont mint én.

A napokban rengeteg időt töltöttem Zaynnel és a srácokkal, persze Victoria kíséretében. Őt semmi jóból nem hagynám ki. Mindig ő rángatott bele a rosszba, persze jó értelemben. De persze most minden máshogy van, a világ 360°-os fordulatot vett körülöttem. Mindig én voltam a visszahúzódó csendes kislány, Victoria meg a vad, pasizós. Ez most nem így van.

A napokban többfelé jártunk a srácokkal, de a legjobb mind közül a hógolyózás volt. Azt margóra mondom,hogy a hó, amit nem is lehet hónak nevezni,tiszta sár és mocsok volt. A  múltkori szép hóesésből víztócsák keletkeztek,ami nem adott elég téli hangulatot,ám mi megoldottuk a helyzetet. Új játékot találtunk ki: Vízgolyó. A lényege ugyanaz,mint a hógolyózásnál. Aki a legtöbb találatot dobja, az nyer. Nem kérdés ki nyert. Hát persze,hogy én. Nem hagytam magam és gőzerővel gyártottam a jeges,vizes,sáros izéket. A legtöbb találatom Zayn-en volt,aki mindezt megbosszulta egy jó alapos fürdetéssel. Szó szerint megfürdetett a sáros hószerű dologban. Amikor Kiresha meglátott minket, az volt az első dolga,hogy lefényképezze a nyakig sár brigádot. Nem mondom, kedves gesztus volt tőle, de legalább van kézzel fogható bizonyítékom,hogy végre én nyertem.

Na de most az élménybeszámolót félretéve nagyon komoly dolgok történtek. Mármint nem velünk,velünk minden rendben szerencsére. Nem,itt teljesen más volt a baj. Idén a tábor látogatottsága nagyon lecsökkent. Először senki sem tudta,hogy miért, sőt olyan hírt is kaptunk,hogy a tábor megszűnik. Nem tudjuk,hogy mennyire igaz, de nem nagyon törődtünk a hírrel, amíg vannak lakóink. Sajnos vagy nem sajnos, senki sem tudja,hogy itt vannak a srácok, ha lenne egy reklám vagy valami,akkor minden megoldódna, de mivel a srácok pihenni jöttek ide, egy távoli hegyes-erdős rajongómentes övezetbe, így ez mos egyenlő a lehetetlennel. Nem is bánom annyira, mivel én sem szeretném az ünnepeket egy sikoltozó tinilánycsordában leélni, gondolom más sem. Így hát ez terv lefújva.

Sajnos csak pár gyerek van most a táborban, akiket nemrég tanítottam, azok már rég hazamentek. Egyetlen egy gyerek sem jelentkezett a táncórámra, ami nagyon fáj nekem. A mostani gyerekek IPhone-val járkálnak a folyosókon fülhallgatóval a fülükben. Némelyikük nem is köszön. Hihetetlen, de ekkor jön rá legjobban az ember,hogy mennyiféle-fajta gyerek létezik. Nem mindegyik egyforma,mint azt sokan mondják.

Csak 5 gyerek egyforma…akikkel mellesleg találkoznom kéne,ugyanis meghívtak minket Victoriával a közeli presszóba. Állítólag isteni a forraltbor és a sör. Amolyan tipikus hegyvidéki kis háznak képzelem el,ahol a helybeliek lepacsiznak a tulajjal,majd megisznak 1-2 felest és mennek tovább havat lapátolni. Ez csak az én véleményem, ami nem nagyon valószínű.

- Szerinted a kéket vagy a pirosat vegyem fel? –Vic 1-2 piros-kék bolyhos szvettert nyomott az orrom alá,hogy nézzem meg melyik áll neki jobban. Most a legkevésbé sem érdekelt,hogy miben jön Vic, most csak arra vártam,hogy végre átölelhessem Zayn-t. Ma még nem is láttam.

- Föld hívja Jaz-t. Nézz már ide egy percre! –végre észrevette,hogy cseppet sem érdekel a szőrös macskaszőrre hasonlító szvettere.

- Nekem mindegy. Nem bálba mész. Azt veszel fel amit akarsz. –a mondatom végén magasra emelte a szemöldökét,majd kicsit oldalra biggyesztette a száját. Ha jól sejtem most egy alapos fejmosás vagy kioktatás következik. Rosszabb esetben mind a kettő.

- Neked meg mi a bajod? Mindjárt találkozhatsz a hercegeddel, ne rinyálj már annyit!

- Nekem semmi bajom. Veled van bajom. –erre a válaszomra végképp nem számított. A meglepettség teljesen eluralkodott rajta és amolyan „Mégis hogy képzeled ezt?” arcot vágott.

- Velem? –visszakérdezett meghökkenve. Tényleg lesokkolhattam a szokatlan modortalanságommal, ha még vissza is kérdezett.

- Igen veled. Kicsit visszavehetnél. Niall-el jópofizol,miközben Chris-szel kavarsz a háta mögött. Ugye tudod,hogy ebből csak a baj van?!

- Chris csak haver. Amúgy meg nem te mondtad,hogy ne üssük bele az orrunkat a másik pasiügyeibe?

- De igen. De én csak megpróbállak megvédeni egy szörnyű csalódástól. Nem tudnám elviselni,hogy szenvedsz.

- Ez nagyon kedves tőled, de inkább érted aggódom. Egy zűrös rosszfiúba szerettél bele,aki nem éppen jól bánik a lányokkal.

- Na nehogy már te is! Kevin végre megenyhült és most kezded te? Amúgy meg hirtelen mi lett a bajod vele? Eddig nagyon is bírtad.

- Nekem nincs semmi bajom vele, csak féltelek.

- Na jó, azt hiszem ezt a beszélgetést most inkább hanyagoljuk és menjünk.

- Részemről rendben.

Egy kicsit feszült volt közöttünk a hangulat, de semmi komolyabb, csak még sosem volt ilyenben részem,ugyanis még sosem vitáztunk semmin és ez még szokatlan. Úgy látszik mindennek eljön az ideje.

Csendben lesétáltunk a földszintre,ahol a srácok már készenléti állapotba helyezték magukat és készek voltak az indulásra.

- Hú,micsoda bombanők! Hm…nem ismeritek őket srácok? –„üdvözölt” minket Harry a maga módján.

- Sziasztok! –a Jaz-féle köszönés most teljesen más volt,mint szokott. Komolyabb és visszafogottabb. Zayn volt az egyetlen aki észrevette rajtam,hogy nincs minden rendben. Victoria odament a másik négy sráchoz és elkezdtek beszélgetni,mintha misem történt volna.

- Valami baj van? –kérdezte halkan. Bár a többiek annyira bele voltam merülve a sztorikba,hogy észre sem vettek minket.

- Majd elmondom! –kierőszakoltam magamból egy műmosolyt, erre Zayn a fejét rázta,majd odajött hozzám és egy apró csókot adott az ajkamra.

- Na indulhatunk? –Liam próbálta túlkiabálni a többieket és sikerült is neki, ugyanis mindenki meghallotta a mély hangjának dübörgését.

- Mutatjátok az utat? –kérdezte Vic, aki Niallre nézett. Niall csak aprókat bólintott és meg a szememet forgattam.

Vic otthon sem tartozott a jókislányok közé, főleg a pasiügyei miatt. Szokása volt,hogy több pasit hülyített egyszerre és ezt a szokását elég hűen őrzi…Vele ellentétben én voltam a jókislány,aki mindig Vic mellett volt és falazott neki. Hiába, az ellentétek vonzzák egymást,még barátilag is.

Minden nekivágtunk a bő 5 perces útnak a presszó felé. Már a nevében is benne van,hogy itt nem citromos üdítővel fognak kiszolgálni,úgyhogy én már előre eldöntöttem,hogy nem iszom semmit. Max. 1 pohár forraltbort, de semmi többet.

Ezt az 5 perces utat gyalog tettük meg, most a változatosság kedvéért mi vezettük a sort. Nem bíztak bennünk, azaz Zaynben nem bíztak. Gondolom nem kell kifejtenem miért…:)

- Szóval ez lenne az! –Louis egy elég termetes „kis” házra mutatott,ahol az ajtó fölé volt függesztve egy szép betűtípussal írt felirat: WINE and BEER from NARNIA. Nem tudtam,hogy ez mit jelent, remélem,hogy nem raknak be minket egy szekrénybe,mert akkor végem. Főleg ha Zaynnel együtt….

Bementünk a presszóba,majd levetettük a nagykabátot és ráakasztottuk az akasztóra. Meglepő volt,hogy még a kabáttartó is díszes fából készült,pont úgy,mint a többi asztal és szék. Amikor teljesen beléptünk a kicsinek nem mondható kocsmába,mentem megcsapott a friss forralt bor illat. A pultos egy helybéli férfi lehet,mert mindenkivel kedves volt és lepacsizott. Na mit mondtam? Komolyan mondom, ha nem jön össze a táncos karrierem,elmegyek jósnak.

Leültünk egy asztalhoz a cserépkályha mellé. A pincér azonnal kijött,majd minden rendeltünk. A srácok és Vic forralt bort, míg én egy rumos teát. Pár szelet kalács is díszelgett az asztalon, bár nem szeretném megkóstolni,kitudja hányan fogdozták már meg előttem. Niall volt az első bátor jelentkező (mily meglepő), aki megkóstolta a diós kalácsot. A szájába vettem,majd a többi részét amit a kezében tartott,nyomban az asztalra dobta.

- Forró! Forró! –elkezdett kiabálni, mi meg csak röhögtünk rajta…egy ideig. Egészen addig hahotáztunk,mígnem mindenki a tányér kalácsra lett figyelmes. Úgy látom egy verseny van kitárulkozóban. Óvakodva néztem a többieket,hogy nem próbálják-e megszerezni előlem a diós meglepetést, de ünneprontónak kell lennem,mert minden rákattantak a potyakajára. Olyanok voltak,mint a vadgalambok, akik mennek a morzsákra. Komolyan! Még Victoria is kapkodott a 6 szelet frissen sült,még forró kalács után, csak én maradtam hoppon.

Mindenki könnyen magába tolta a finomságot, én meg addig ültem és vártam,hátha lesz valaki olyan rendes és megosztja velem a zsákmányát. Senki,még egyszer mondom, SENKI nem volt hajlandó adni a kajájából. A kis kapzsi banda…ejj ejj. Nem csináltam belőle nagy ügyet, de azért megjegyeztem.

- Itt a pia! –Liam hangosan felkiáltott!

- Hej,igyunk! –Harry is csatlakozott az ordítozó tömeghez. Mindenki minket nézett,ahogyan közösen koccintunk,majd jó alaposan a pohár aljára nézünk. Legalábbis a srácok. Victoria sem tartozik a nagy ivók közé,bár nem veti meg az alkoholt, főleg ha jó társaságban van.

- Még egy kört! És még egy kis tequilát is hozzá! –Zayn felkiáltott Louis-val egyetemben. Mintha összebeszéltek volna, mind a ketten egyszerre mondták ki a mondatot.

- Forralt bor és tequila? Még megbocsássatok de én még soha nem hallottam ilyenről. –mormogtam.

- Pedig nagyon jó a kettő keverve. Ez a mi kis titkos itókánk,ugyanis senkinek nem jutna eszébe ilyen marhaság. –magyarázta az ügyet Zayn.

- Csak nehogy megártson! –szólalt fel Victoria. Hirtelen milyen következetes lett. Úgy látszik hatott a délutáni kis fejmosás. Csak ezért már megérte.

- Jaz nem kóstolod meg? –kínált meg Harry. A kis pimasz ördög még mindig ott bújkált a tekintetében. Már egy ilyen apró momentumból van gesztusból kiszűröm,hogy mi is az igazi célja valójában.

- Kösz nem! Inkább kihagyom. –tiltakoztam.

- Biztosan nem kóstolod meg? Pedig nagyon finom. –kérdezte még egyszer Louis.

- Egyszerűen isteni. –áradozott Niall, s közben egy nagyot szippantott az atmoszférából. Őszintén szólva én már levegőt sem mertem venni, annyi volt a bor és a tequila koncentráció,hogy egy mély lélegzet és Jaz-nek annyi. Caput! Finito! Ezt pedig nem szerettem volna megkockáztatni.

Már vagy a hatodik körnél jártunk, s a srácok egyre jobban kezdtek el nevetgélni, a hangulat pedig egyre forrósodott. Harry már a párkapcsolati témákat átugorva az emberi szaporodásra tért át. Olyan szövegeket lenyomott,hogy én és Vic csak néztünk,mint a moziban. Aprólékosan elmesélte,hogy mit csinált az előző barátnőjével és hogy hogyan. Nem voltunk kíváncsiak rá,mégis elmondta. Szerintem holnap ebből semmire sem fog emlékezni, de majd én felvilágosítom és elmondom miket mesélt nekünk. Tuti megbánja még, de nem baj, majd én jó nevetek. Ennyi kárörvendés még nem a világ vége.

Az még hagyján,hogy a mi Haroldunk beavatott minket a nemi életébe, de az már sokkal durvább volt,mikor Zaynre rájött a mesélhetnék. Inkább ne tette volna…

- Srácok és emlékeztek arra amikor…jaj tudod! –akarta mondani Zayn, de a nyelve már nem pörgött rendesen. Ő és Harry voltak a legjobban becsiccsentve, de ez a szövegeiken is meglátszott. Rémült arccal Victoriára néztem,aki a hasát fogta a röhögéstől, s úgy vihogott,hogy közben egy hangot sem adott ki. Belső röhögés…ez a legrosszabb. Szegénykének holnapra olyan has-izomláza lesz,hogy azt egy életre megemlegeti. De hát mit lehet tenni, a 2 srác ügyein nem lehet nem nevetni.

- Ja igen, emlékszem. Amikor volt az a csaj és amikor izé…na…érted. –Harry jobbra-balra tellegetett a kezével, ugyanis Zayn sztoriját még ketten sem tudták összehozni. Az nem kérdés,hogy mindenki gurult a röhögéstől, még a fiúk is, csak én ültem rémült arccal,hogy mi lesz a sztori végkifejlete.

- Srácok az úgy volt,hogy Zayn felhozott egy lányt a hotelszobába. –Louis jó útra terelte a két Móka Mikit. Nem kellett volna.

- Ja igen! Megvan már! Na szóval! Volt az a csaj! Hogy is hívták? Barbara? –Zayn belekezdett a történetbe…

- Jessica volt te hülye. –Harry kijavította a hős szívtiprót.

- Ja igen. Szóval Jessica. Jessica igen jó nő volt. Azok a mellek istenem… -motyogta Zayn. Csak fél szavakat értettem belőle szerencsére.

- A fenébe! Elfelejtettem,hogy mit csináltam vele. Hogyan lehet ez? –a jókedve hirtelen búskomorra változott, de ez a hirtelen hangulatváltozás természetes egy betintázott egyénnél.

- Még jó. Nem szerettem volna hallani. –mondta Vic.

- Az biztos. Srácok,szerintem ne igyatok többet. Mindegy, én kimegyek a mosdóba. –nagy nehezen felálltam az asztaltól,majd elsétáltam egészen a mosdóig. Éppen szerencsém volt,ugyanis meghallottam,hogy a srácok rólam beszélnek. Pont el tudtam bújni a fal mögé,hogy ne lássanak és így kitűnően tudtam hallgatózni.

- Mi van a barátnőddel? Nem tud bulizni! –mondta Louis.

- Mi itt iszunk és jól érezzük magunkat, ő meg csak ül és bámul minket. –folytatta a panaszkodást Niall.

- Nincs hozzászokva az ilyenhez. –Victoria megvédett engem,bár nem sok értelme volt.

- Be kéne avatni őt a nagybetűs életbe, nem gondolod Zayn? –Harry oldalba bökte Zayn-t ,mire mindenki felnevetett.

- Már dolgozom az ügyön. –erre ez volt a válasz. Hirtelen most mindenki összeszedte magát és kifogástalanul tudtak beszélni. Na jó, Harry és Zayn kivételével.

Miért beszélnek így rólam? Ennyire unalmas lennék? Most komolyan ennyire unalmas vagyok? Tényleg nem vagyok hozzászokva az efféle mulatozásokhoz, de ez ennyire látszik? Ugye nem?

Habár ha jobban belegondolok tényleg van némi igazság az ügyben, ugyanis nem tudom kellőképpen elengedni magam. Mindig azt figyelem,hogy rendesen és kiegyensúlyozottan viselkedjek,ami sokszor nekem is nehezemre esik, de ez van előírva. Sosem ittam még pár pohárnál többet és úgy látszik most jött el az idő,hogy elkezdjem. Mármint nem az alkoholista életmódot, hanem csak egy felhőtlen estét igen, végre egy felhőtlen estét szeretnék úgy,hogy nem viselkedem jókislányként. Egyszer én is lehetek rossz…

Part 9 - Megtört a jég

Sziasztok! Bocsi,hogy ennyit késtem a résszel, de mivel közelednek az ünnepek, így én is el vagyok foglalva mindenfélével. Ez a rész kicsit rövidebbre sikeredett a kelleténél, de megpróbálom bepótolni,ugyanis ha azt akarom,hogy egyezzenek a dátumok,akkor még 1-2 fejezetet meg kell írnom hétfőig,hogy Jaz-éknél is Karácsony legyen. Nehéz lesz ennyi feladat közepette, de majd valahogy kieszközölöm. Remélem azért tetszeni fog, megjegyzem,hogy ez a rész amolyan összekötő rész, ugyanis a java még csak most jön. Vagy ha úgy tetszik előjáték vagy ízelítő. Attól függ kinek mi felel meg :D

Remélem azért tetszik és kapok pár like-ot odalent :)

Karácsonyra egy extra hosszú résszel jelentkezem majd, részben azért is fogtam vissza most magam, mert nem akartam ellőni a poént :)

Még nem kívánok kellemes ünnepeket, majd még úgy is lesz rész addig,úgyhogy addig: Sziasztok :)             Szandee×

 

 

Tiszta harag és gyűlölet szikrázott Kevin szemeiből. Minden egyes izma megfeszült, majd ökölbe szorított kézzel rohant fel a legfelső emeletre,én meg utána. Azt eddig is tudtam,hogy nem bírja Zaynt, de ez már túlzás. Igaz,még sosem volt alkalmam „megcsodálni”,miként viselkedik Kevin pasi ügyben,ugyanis még nem volt kivel. Erre jött Zayn,aki mindent összezavart.

Sajnos a bátyám olyan,mint egy hisztis díva, ha meghallja,hogy valamelyik pasi közeledik hozzám. Nem értem miért az a célja,hogy szűzen haljak meg, vagyis inkább úgy mondom,hogy szíve szerint apácának küldene egy jó messzi helyre,hol még a férfi szó fogalmát sem ismerik. Idegesítően és bosszantóan túlreagálja a dolgokat,ami már az agyamra megy. Legszívesebben nélküle jöttem volna erre a „nyaralásra” is, de anya ragaszkodott ahhoz,hogy Kev is velünk tartson. Édes Istenem, remélem nem a titkos szobába igyekszik ilyen sietősen, különben Zaynnek annyi. A többi sráccal olyan semleges a kapcsolata, ugyanis őket még nem nagyon látta velem együtt és nem hallottam Harry perverz mondatait felém…még szerencse, különben szegény srác már rég alulról szagolná az ibolyát.

Kevin, a nem éppen higgadt énjét vette elő, s még én sem tudtam megakadályozni, bár így félpucéran még rontottam is a helyzeten. Hiába számláltam neki,hogy nem történt semmi, nem hitt nekem.

A félelmem pengeélen táncolt,mikor megláttam,hogy Kevin közvetlenül a titkos szobába tart. Megpróbáltam visszafogni, de az én erőm elveszik az övé mellett. Nem tudtam semmit sem tenni, bement abba a gyertyákkal teli szobába, ahol majdnem, de csak majdnem megtörtént az,aminek már rég meg kellett volna történnie.

Kevin idegesen kinyitotta az ajtót és lám,mind az 5 jómadár ott ült bent még mindig a szobában. A nagy kiabálásra pár ember ki is jött a szobájából, így kénytelen voltam magunk mögött becsukni az ajtót. Itt már csak a csoda segíthet.

- Te szemét! Mit csináltál a húgommal? – Kevin idegességében kissé hangosabbra vette a fonalat…kissé.

- Én semmit! –látszott,hogy Zayn azt sem tudja,hogy mist mi is történt én meg csak mutogattam,hogy ne szóljon semmit inkább.

- Hazudsz te szemét! –Kevint már nem lehetett megállítani,egyenesen Zayn felé iramodott. Az utolsó utáni pillanatban állították meg a srácok, négyen 1 ellen.

- Kevin! Állj már le! Nem történt semmi! –a bátyám egy szempillantás alatt lesöpörte magáról mind a 4 srácot, majd egy lépést előre lépett,közvetlenül Zayn elé. Úgy vettem ki,hogy körülbelül egyforma magasságúak…jézusom ez most hogy jön ide? Jaz térj magadhoz!

- És ha történt akkor mi van? –Zayn flegmán a bátyám képébe mondta az egészet. Bátor srác, még sosem,senki sem mert a bátyámmal szembekerülni…Várjunk csak! Mi van? Miért mondja,hogy történt valami?

- Miket beszélsz? Nem történt semmi! –tiltakoztam.

- Még nem. –jól kihangsúlyozta a MÉG szót. –De nem követheted őt mindenhova. Egyszer eljön annak is az ideje. Hidd el Kevin, ideje lenne feladni. Ha akarom, vagyis ha akarjuk, úgy is megtörténik és ez ellen nem tudsz tenni semmit. –Zaynből egyszerűen kiegyensúlyozottság áradt. Egy kicsit sem riadt meg a vérszomjas,emberevő bátyámtól,sőt,épp ellenkezőleg. Még ő kezdegetett.

- Nagyon jó nő a húgod, gondolom ezt tudod. –mondta Zayn, s közben Harry a háttérből közbeszólt:

- Aláírom!

- Mi? –kérdezett vissza Kevin.

- Semmi! –helyesbített Harry.

- Már azt hittem rosszul hallok! –morcogott Kevin.

- Kevin! Haver! –Zayn szokatlanul nyugodt volt,ami nem sok jót sejtet.  Kevin vállára tette az egyik kezét, majd elkezdtek beszélni,mint férfi a férfival.

- Ha történt is volna valami közöttünk, az nem tartozna rád. Másrészt pedig Jaz már nem kislány. Azt csinál amit akar és ebbe te nem szólhatsz bele. Ez az ő élete. –miközben nyomták egymásnak a sódert, addig próbáltam megkeresni a rég elveszett pólómat a srácok segítségével. Észre sem vették,hogy eltűntem a közelükből, sőt azt sem vették észre,hogy rajtuk kívül mások is vannak a szobában,annyira bele voltak merülve egymás oltogatásába.

Pechem volt,mert nem találtam a felsőmet, nem voltam elég ügyes. Velem szemben a srácok győztek,vagyis Niall,aki hangosan felkiáltott,amikor megtalálta a felsőmet a kandalló melletti farakásra dobva.

- Megvan!

- …és elárulnád,hogy az hogy került oda? –Kevin elkezdett kérdezősködni. Ez nem volt jó ötlet.

- Már az előbb mondtam. Nem tartozik rád. Hiába próbálsz minket szétválasztani, mi akkor is együtt leszünk akár tetszik akár nem.

Egy kis hatásszünet után ismét elkezdődött a vita kettejük között. Az atmoszférát ketté lehetett volna vágni egy késsel, nem beszélve arról,hogy egy kis szikra is porrá égetné a szobát.

- Kimennétek? –ekkor Kevin ránk nézett. Én először Zaynre néztem,aki bólintott egyet, jelezvén,hogy nem lesz semmi baj,nyugodtan kimehetünk a szobából. Nem akart ellenkezni egyiküknek sem, így mind az öten illedelmesen kifáradtunk a szobából. Azt csak margóra mondom,hogy annyi eszem nem volt,hogy valamit magamra kapjak,ugyanis a pólóm,amit Zayn nagy előszeretettel a farakásra dobott,tiszta korom lett. Az utolsó utáni pillanatban kaptam magamra azt az ominózus zöld Mikulásos pokrócot.

Őszintén szólva eszemben sem volt kimenni, de láttam Zayn arcán,hogy jobban teszem ha nem hallom a vitájukat.

Illedelmesen,szótlanul kifáradtunk a szobából, s közben vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Először is azért, mert Zayn megvédte a becsületemet és nem hagyta,hogy Kevin ismét az orromnál fogva vezessen, másrészt pedig azért, mert még mindig egy szál melltartóban vagyok.

Az nem volt kérdés, az ajtó tövében álltunk meg, szorosan a fülünket nekitámasztva, ennek a gyönyörű,tölgyfából készített mesterműnek. Ha jobban belegondolok, az ajtó szépségén tűnődtünk a legtöbbet,ugyanis el voltunk foglalva azzal,hogy minél több mindent halljunk odabentről.

Először csak csend volt, majd némi motyogás hallatszott. Nem volt szerencsénk,mivel ez a tölgyfa szerkezet elég masszív, így még a legapróbb hangot sem engedi át. Hívhatnánk páncélajtónak is, vagy vaskapunak. Már értem,hogy Zayn miért ide hozott…

- Nem hallok semmit! –suttogott Niall.

- Én sem. –mormolta a maga mély hangján Liam. Mint valami gyerekfilmben, minden szorosan az ajtónak voltunk tapadva, hátha meghallunk valamit.

Már annyira bele voltunk feledkezve,a hallgatózásba,hogy észre sem vettük a mögöttünk álló Victoriát, aki nem értett a helyzetből semmit. Az elején jól ránk ijesztett a „Ti mit csináltok?” kérdésével. A hirtelen meglepettségbe torkolló nyikkanásommal magamra vontam a figyelmet. Mindenki szeme hegyesen rám szegeződött.

- Victoria! Te mit keresel itt? –próbáltam az előbbi hangoskodásomat elfeledtetni, így még halkabbra vettem a beszédemet.

- A szobában voltam amikor Kevinbe botlottál. Gondoltam,hogy nagy baj van így utánatok jöttem. Hallgatóztam is, de ezen a kibaszott ajtón semmit sem lehet hallani.

- Nekem mondod? –motyogott halkan Louis.

- Amúgy elmondjátok a sztorit vagy nekem kell kitalálnom? –jellemző. Az én türelmetlen barátnőm. Olyan,mint én. Én sem szeretek semmire sem várni.

- Én elmondom! –jelentettem ki egyenesen. Inkább tőlem tudja meg,minthogy mástól. Legalább nem fog annyira lesokkolódni.

Negyed órával később a bő élménybeszámolóm után,amit a srácok nyálcsorgatva hallgattak végig, mind a két „Az est főszereplője” kijött a titokszobából. A testi bántalmazás leghalványabb jeleit sem láttam egyiken, ami jó hír, viszont az arcuk erősen mást mutat. Mind a kettejüknek komor volt a tekintete és szinte semmit sem lehetett leolvasni róluk,pont mint a profi pókereseknek. Ez a titokzatosság kezdett idegesíteni, ami nem jó az én esetemben,hiszen én vagyok mindennek az oka. Kellett is nekem a tűzzel játszanom!

- Mi van? –kérdeztem értelmetlen arckifejezéssel.

- Semmi. Megbeszéltük a dolgokat a kiscsákóval. –Kevin válasza egy kicsit sem elégített ki. Mégis mit beszéltek meg?

- Bővebben kifejtenéd?

- Szabad a pálya! –Zayn arcáról eltűnt a komorság, majd egy pimasz és önelégült, vigadó mosoly váltotta fel mindezt.

- Hogy micsoda? –kérdeztem vissza. Egyszerűen nem hitte a fülemnek,szerettem volna még egyszer hallani.

- Bepróbálkozhat nálad a kiscsákó, de ha bármi olyant tesz veled amit nem lenne szabad, csak szólj nekem. Én majd elintézem. –látszott Kevin arcán,hogy nem örül a dolognak, de a boldogságom érdekében beleegyezett. Elméletileg már nem fog aggodalmaskodni és zsörtölődni, de majd meglássuk,hogy ez gyakorlatban is igaz-e.

- Most komolyan? Úristen! Köszönöm,köszönöm. –a nagy öröm közepette Kevin nyakába ugrottam. Először neki szerettem volna megköszönni,hogy úgymond „áldását adta” ránk. Végre megtört a jég és visszatért a laza, bulimániás, ám annál zsenibb bátyám. A tábor alatt egy ismeretlen arcát mutatta,amit még sosem véltem felfedezni rajta, de most ezek szerint fordult a kocka.  El sem hiszem,hogy pont ő egyezett bele a kapcsolatunkba, aki minden hímnemű egyedtől eltiltott idáig. Egyszerűen nem tudom elhinni. Senki se csípjen meg!

Nem győztem köszöntgetni a bátyámnak,hogy végre beadta a derekát. Mármint nem úgy, hanem na…értitek :)

A nagy örömben Victoria csitított le, aki egészen a szobánkig ráncigált. A srácokat faképnél hagyva ismét a szobánkban kötöttünk ki. Felpattantam az ágyra és elkezdtem ugrálni,mint egy tinilány. Sosem szoktam ilyeneket csinálni, úgyhogy ez is új volt nekem. Sőt, a tábor alatt olyan dolgokat csináltam,amit még soha az életben. Nem minden nap téved el az ember egy ködös erdő közepén az biztos. Londonban az volt a legizgalmasabb dolog ami történt velem,hogy egyszer hazafelé jövet megkergetett egy kóbor kutya. Az unalmas és szürke életem végre egyenesbe jött. A táncon kívül nem volt semmi támaszom, persze ehhez Vic is sokat hozzátett, ugyanis ő szedett rá,hogy kezdjek el táncolni. Mondjuk úgy,hogy miatta vagyok ott,ahol vagyok. Pontosabban a béka segge alatt, de nélküle még ott se lennék. Ezt halál komolyan mondom, neki köszönhetem az életemet egy részét.

A kislányos viselkedésem abbamaradt,ugyanis már alig kaptam levegőt, annyit dumáltam Victoriának. Szegénykém csak ült ott a széken a falnak támaszkodva és hallgatta,amint nyomom neki a sódert.

- Befejezted? –kérdezte unottan és álmosan.

- Most már igen. –válaszoltam szintén felpörögve.

- Hol van?

- Micsoda?

- Az elem! Muszáj lesz kivenni belőled az elemeket különben nem hagysz engem aludni éjjel. Nagyon felpörögtél te csaj. Mi egyebet csinált veled a te hős szerelmes lovagod,hogy így be nem áll a szád?

- Semmi olyat,amire te gondolsz. Nem történt semmi egy csóknál. Na jó kettő.

ügyeibe. Bár ő is ezt tenné…

- Akkor miért vagy még mindig melltartóban? –észre sem vettem,hogy még mindig félmeztelen vagyok, annyira be voltam indulva. Most már késő lett volna átöltözni,úgyhogy egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt. Victoria lement a földszintre, ugyanis valami Chris-szel van találkozója. Érdekes, nekem pár napja mondta,hogy bejön neki Niall…most meg Chris? Vic,Vic nem ismerek rád. Egyszerre több vasat tartasz a tűzben,ami nem jó. Ha nem vigyázol könnyen megégetheted magad.  Na jó, én inkább csendben maradok. Én még amatőr vagyok ilyen szinte, úgyhogy nekem semmi beleszólásom Victoria pasi ügyeibe. Bár ő is ezt tenné… (folyt.köv.) To be Continued...