Part 4 - A pince rejtelmei

Hi Everyone!

Itt az új rész, végre. Ezzel nagyon sokat bajlódtam és nagyon sokszor át is írtam,úgyhogy nem tudom mennyire sikerült jól. Remélem azért tetszeni fog. Még annyit fűznék a történethez,igaz már párszor elmondtam de elmondom most is,hogy minden szépen aprólékosan fog előre haladni, nem akarok mindjárt a közepébe csapni és próbálok a jelenlegi dátummal írni a történetben is,szóval most úgy képzeljétek,hogy a Jaz-éknél és november 25-e van :)

Remélem tetszik majd és azt is remélem,hogy komiztok majd:

                       Szandee

A tűz teljesen átmelegítette a teret, azt a teret ahol mind a ketten egy időben tartózkodtunk. Nagyon bírom a közelségét és a humorát is, igazi mókamester. Röviden ennyit tudok róla. A többit neten olvastam. Teljesen olyanok vagyunk egymásnak,mint két idegen, akik véletlenül találkoztak egy táborban. Mellesleg a tánctanára vagyok, ennyi az egész.

De mégis van benne valami…valami megmagyarázhatatlan, amit nem lehet megérteni. Hihetetlen mennyire el tud bűvölni egy egyszerű mosollyal vagy akár egy pillantással. Nem tudok nem rá bámulni, egyszerűen rabul ejt az egész jelenség.

- A barátoddal vagy itt? –ezt már vártam. Meg sem lepődtem,hogy megkérdezte. Tipikus pasi.

- Mivel csak a bátyámat és a legjobb barátnőmet láttad mellette, ezért ezt nem nehéz kikövetkeztetni,de hogy ne hozzalak kellemetlen helyzetbe, így válaszolok a jól megfontolt kérdésedre: Nincs barátom.

- Ennyire nyilvánvaló volt? –itt elmosolyodott, majd a maradék cigarettáját a tűzbe dobta.

- De még mennyire.

- Nem akartam rögtön ajtóstul a házba rontatni. Érted ugye?

- De még mennyire.

- Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni, csak kíváncsi voltam. Megérted ugye?

- De még mennyire.

- Ezzel bosszantasz ugye tudod?

- De még mennyire. –itt elnevette magát, majd én is ugyanezt tettem egy századmásodperccel később.

- Tudok valami olyasmit kérdezni, amire nem „de még mennyire” a válasz?

- Épp most kérdeztél.

- Vicces lány vagy te. Büszkék lehetnek rád a szüleid. –itt hirtelen abbamaradt a nevetés, legalábbis a részemről, s csendben a földet kezdtem el bámulni.

- Valami rosszat mondtam?

- Nem, csak nem szeretnék róla beszélni.

- Nekem nyugodtan elmondhatod, titokban tartom.

- Kedves vagy, de ez nem olyan titok, vagyis nem is titok.

- Akkor?

- Az édesapám pár évvel ezelőtt meghalt. A légierőnél.

- Részvétem, nem tudtam…

- Ugyan,honnan is tudhattad volna,hiszen nem is ismersz.

- Még! –a megfagyott föld bámulását felváltotta Zayn bámulása. Ez a „Még” szócska ott csilingelt a fülemben még jó pár percig.

A beszélgetés baráti csevegésbe ment át, miközben még csak ma találkoztunk. Úgy látszik elég hamar megtaláltuk a közös hangos, sőt még a fejfájásom is elmúlt. Nem is vettük észre,hogy a bátyám pont felénk tart. Nem volt valami jó kedvében.

- Te meg mi a fenét csinálsz ide kint? Mindenki téged keres. –Kevin,hát hogy is mondjam, a legenyhébb szóval mondom: ideges volt.

- Kijöttem kicsit levegőzni, mert fájt a fejem. Olyan nagy gond ez?

- Szólhattál volna legalább. Ő mit keres itt? –itt Zaynre mutatott.

- Zaynre gondolsz? Ő már itt volt,mikor én kijöttem. Beszélgettünk.

- Aha, persze. –nem úgy látszott,mintha nagyon meg lett volna győzve.

- Jaz jól mondja, csak beszélgettünk.

- Engem nem érdekel,hogy mit csináltatok, de gyere most azonnal. Visszamegyünk a táborba.

- Én még nem akarok visszamenni, és nem tudsz semmit sem csinálni,hogy visszamenjek.

- Jaz! Kérlek! Ne nehezítsd meg a dolgomat.

- Ha nem akar menni, akkor hagyjad. Jó helyen van itt.

- Te csak ne szólj bele a dolgunkba. Ez csak Jaz-re és rám tartozik.

- Mert mi lesz? –Zayn hirtelen felállt és Kevin felé indult. Te jó ég, ezek még összeverekednek.

- Ezt most hagyjátok abba! –nem hagyhattam annyiban a dolgot, közéjük álltam.

- Jó,vissza megyek, ha abbahagyjátok végre. –Kevin egy dühvel teli pillantást vetett Zaynre, majd mind a ketten elindultunk vissza a táborba. Elköszöntem Zayntől egy halk szia-val, de nem kellett volna,mert Kevin még idegesebb lett.

A visszaúton nem is szóltam Kevinhez, csak akkor,amikor a szobám elé értünk.

-  Victoria hol van? –kérdeztem mogorván.

- Nem azt mondtad,hogy már visszajött?

- Victoria még a buliban van, ő is jön nemsokára.

- Szóval így. Neki megengeded,hogy ott legyen,de nekem nem. Nekem sohasem engedsz meg semmit.

- Az túlzás,hogy semmit, inkább távol tartalak a rosszfiúktól.

- Nem is ismered őt.

- Miért te igen? –most megfogott. Nyikkanni sem tudtam.

- Ezt magyarázom! Ismerem a fajtáját. Híres, elkényeztetett, megkap mindent amit akar. Főleg a jókislányokat, pont olyanokat,mint te.

- Ez nem igaz!

- Ugyan, mert nagyon megismerted 1 nap alatt.

- Menj el!

- Tessék?

- Mondom menj el! –majdnem hogy kilöktem az ajtón, de aztán gyorsan rá is zártam. Vic-nek van kulcsa, így ő majd be tud jönni. Az ágyra vetettem magam és elkezdtem hangosan káromkodni, ami történetesen nem az én szokásom. A bátyámat elküldtem melegebb éghajlatra, persze csak gondolatban. Nem hiszem el,hogy ennyire gyereknek néz. Kérlek, 18 éves vagyok, de nincsen saját életem. Minden lépésem figyelve van és mindig úgy táncolok, ahogy mások fütyülnek. Sosem csinálhattam azt amit akarok, mert akkor már le lettem volna tolva. Úgymond, apuci pici lánya vagyok, ami jelen esetben Kevin pici hugicájának felel meg. A szíve szerint apácának küldene el, valami távoli országba, ahol a „férfi” szót nem is ismerik. Nagyon nem szép dolog ez a bátyámtól. Úgy akar viselkedni,mint apa és az ő példáját követi. Nagyon szigorú ember volt, mégis mindenki szerette és tisztelte. Kevin úgy véli,hogy neki kell helyettesítenie apát, s ezzel megvédenie engem is…mindentől. Hát ezt nagyon rosszul gondolja, ugyanis én vagyok annyira önálló,hogy megvédjem magam, csak sajnos még sosem volt alkalmam ezt megnyilvánítani. Mindig el voltam nyomva és ez most jött ki rajtam igazán. Nagyon szeretem a bátyámat, tűzbe tenném mindkét kezem érte, de sokszor már túlzás amit csinál. Szerintem félrelát,mert mindig azt gondolja,hogy veszélyben vagyok, pedig még sosem voltam olyan nagy veszélyben. Na jó, egyszer egy kissrác lelökött a hintáról,de enyhe karcolásokkal megúsztam. Szerencsére Kevin akkor pont nem volt ott,mert a kissrác már rég nem élne. Jó, azért nem ilyen brutális a bátyám, csupán meg akar védeni, amit NÉHA túlzásba visz.

A nagy mérgelődés közepette is mesésen tudtam aludni, ugyanis Zayn csillogó szemeit és kisfiús mosolyát láttam magam előtt. Észre sem vettem,hogy Victoria 10 perccel a megérkezésem után máris megjelent, én akkor már rég aludtam.

×1 héttel később×

Kevin és én már kibékültünk, persze nem kért bocsánatot, nem, az nem az ő dolga. Nekem kellett odakuncsorognom hozzá, de nem kíméltem, rendesen beavattam a dolgokba,hogy mi hogy van, de hiábavaló volt. Makacs,mint a szamár,pont olyan,mint én.

A turisták jönnek-mennek a táborban, Victoria idegbajt kap a nyugdíjasoktól, akiknek éppen a kacsatáncot kell betanítani és mindehhez mosolyogni is kell neki, ugyanis a mosolygásért külön fizetnek. Apropó, hála Kevinnek, másik csoportot kaptam, így most már nem a srácokat tanítom táncolni,hanem kis pisis gyerekeket 8-12 év között. Ezt még csúnyán megbosszulom, azt biztos. Ennek a hírnek nem csak én, hanem a férfi-táncosaim sem örültek. Engem már nem érdekel Kevin, főzőcskézzen csak nyugodtan, egyszer majd jól megszívatom azt biztos, pont akkor, amikor a legkevésbé sem számítana rá.

-  Kész vagy? –kiáltott Vic a fürdőszobából.

- Igen, mehetünk. –Vic kijött a fürdőszobából és már mentünk is az utunkra. Vic a nyugdíjasokhoz, míg én a kisgyerekekhez. Nem azért mondom,mert nekem nincs semmi bajom a gyerekekkel, de jobban örültem volna, ha befejezhetem a srácokkal azt,amit abbahagytam.

Miközben mentem az órámra, félúton találkoztam a srácokkal, pontosabban mind a néggyel.

- Szia Jaz! –mindenki hangosan köszönt, majd Niall odarohant hozzám és szorosan megölelt.

- Nagyon hiányzol ám.

- Elhiszem. Ti is nekem.

- Mi már nem is járunk be a táncórákra, ugyanis valami középkorú nő tanítja. –mondta Louis, oldalra húzott szájjal a mondat legvégén.

- Középkorú? Hm…pont megfelelő. –mondta Harry sokat sejtető hanglejtéssel.

- Akadj már le a témáról tesó. –szólt rá Liam Harryre.

- Bizony Harry, az akadj le az idős nőkről és a férjes asszonyokról is. –mondtam.

- Úgy érted térjek át a friss húsra? –kérdezte Harry, s közben a szemöldökét emelgette.

- Ezt most hogy érted?

- Ne is figyelj rá, be van gerjedve. –motyogta Louis.

- Mégis mi hatott rá ilyen nagy erővel?

- Egy vörös hajú kb. 165 cm magas lány, akinek kék tornacipő van a lábán. –mondta mindezt Liam. A vörös haj és a magasságom stimmelt, majd magam elé néztem és megláttam a virító kék tornacipőmet a lábamon. Őszintén, nem is emlékeztem rá,hogy milyen színű cipőt vettem fel.

- Harry, sajnálom. Ez nem jött össze. - a vállát finoman megütögettem, ezzel jelezvén azt,hogy nincs esélye nálam.

Mindenki elkezdett hangosan nevetni,mire én félbeszakítottam a zajos hahotázást.

- Zaynt hol hagytátok?

- Nem tudjuk .-mondta Liam a fejét rázva, s ekkor Niall szippantott egyet a levegőből, majd így szólt :

- Sonka szag van? –erre mindenki ismételten elkezdett röhögni, velem együtt.

- Niall, szaga csak a szarnak van. –Louis mondatán még jobban elkezdtünk viháncolni. Nekem már dőltek a könnyeim a sok kacagástól, mikor ránéztem a folyosón lévő órára.

- Te jó ég, mennem kell, késésben vagyok. –erre gyorsan elköszöntem mindenkitől, sőt Harryt még meg is kellett ölelnem,mivel megsértettem a kis lelkét azzal,hogy nem az esetem. Mindenesetre a rövid és tömör búcsúzkodás után elkezdtem hipersebességgel rohanni a földszintre, ahol szembe találkoztam Kiresha-val, akinek az arcán enyhe rémület ült. Láttam,hogy éppen felém igyekszik, így megelőztem őt a megszólításommal.

- Szia. Valami baj van?

- Az enyhe kifejezés. Az egyik nyugdíjas leugatott minket, amiért nincs a táncteremben zongora. Nem is értem, zongora a táncteremben? Minek? Na mindegy, én nem vitatkoztam vele, inkább teljesítem amit akar,csak hagyjon engem békén.

- Mr. Weis az?

- Honnan tudtad?

- Victoria mesélte,hogy őt is folyton zaklatja a hülyeségeivel.

- Szegénykém…Szóval arra szeretnélek megkérni…

- …hogy hozzam fel a zongorát. A válaszom: igen, felhozom, kivéve ha nem egy 3 tonnás és nem elefánt méretű. Gondolom,hogy a pincében vagy,ugye?

- Nyugi, az csak egy szinti. Egy kézzel simán felhozod. Igen a pincében van, oda is adom a kulcsot –erre elővett egy kb. 100 kulcsból  álló köteget a zsebéből.

- Jézusom!

- Ugye? Mindenhova van kulcsom, ami persze jó rejtekhelyen van a szobámban…Na itt is van. Ez az. A pince tudod hol van, a múltkor már megmutattam. Ne ijedj meg,mert állítólag elszaporodtak lent a rágcsálók, ugyanis már több,mint 2 éve nem volt lent senki. Azon se lepődj meg, ha a kulcslyuk körbe van szőve pókhálóval, ugyanis itt már semmi sem tuti. Itt a kulcs, vigyed, nekem sürgős elintéznivalóm van, ugyanis jött még egy turistacsoport,akiket körbe kell hogy vezessek a környéken. De nehéz meló ez. Aztán akkor viszed oda a zongorát,amikor akarod,ugyanis gyerekek ma a játszóházban mulatnak a 3. emeleten, szóval még az órád is elmaradt. Ja,hogy nem szóltam? A fenébe! Mostanában minden kimegy a fejemből, hiába, öregszik az ember! Na, szóval ráérsz a zongorával, elég lesz, ha élve kijutsz onnan. Én megyek, mert már várnak az emberkéim, csak annyit mondok: sok szerencsét kislány. –hihetetlen mennyire gyorsan el tudja darálni a mondanivalóját,hogy közben minden egyes szót értek. Szokás szerint, egyet pislantottam és már ott sem volt.

Nagy levegőt vettem, majd nekivágtam a pincének.

Már éppen nyitottam volna ki a zárat,mikor halk zenére lettem figyelmes. A Jay-Z és Kanye West közös dala, a Niggas in Paris szólt halkan. Ez nekem nagyon nem tetszik. Úgy látszik, itt hip hop-ot hallgató egerek laknak vagy mi? Persze én amilyen hiú és elővigyázatlan vagyok, gondolkodás nélkül kinyitottam az ajtót. A zene hirtelen abbamaradt. Jobbnak láttam visszafordulni, de most már mindegy volt. Ha kinyitottam az ajtót, akkor be is kell mennem. Lassan nyitottam ki, és éppen csak az orrom hegyét dugtam be, már beszédet is hallottam. A szokásos, jól bevált szöveget vettem elő,amit a filmekben láttam:

- Van itt valaki? –nem érkezett válasz. Beljebb mentem, s az ajtót is becsuktam magam mögött. Halk sustorgást hallottam a leghátsó sorból. Szerencsétlenségemre elég nagy ez a pince és elég sok helyről veszély leselkedhet rám. Mindenhol hangszerek, lemezek és CD-k hevertek. Valahogy egy cseppet sem éreztem magam egyedül itt, ugyanis éreztem,hogy valaki áll mögöttem. Nem tudom,hogy hogyan került ide az illető, de nagyon megijedtem, még hátra nézni sem mertem.

- Ki van itt? Szólaljon már meg! –ismét semmi visszajelzés. A nagy ijedségben el is felejtettem,hogy miért jöttem. A zongora ott van jobb oldalt, de valahogy még oda kellene jutnom. A lámpa hevesen izzik a fejem felett, szóval biztos,hogy valaki vagy valakik vannak itt. Véleményem szerint többen lehetnek.

Elindultam a szinti felé, majd valaki megfogta a karomat és visszarántott. Megfordultam, majd mind az 5 srác arca rajzolódott ki előttem.

- Ne ijedj meg, csak ki vagyunk! –mondta Louis, aki a mutatóujját a szája elé helyezte.

- Ti mégis mi a jó fenét csináltok itt ha szabad megtudnom? –őszintén szólva még jobban megijedtem,amikor megtudtam,hogy a srácok vannak idelent.

- Az hosszú történet. –mondta Zayn.

- Egyébként hogyan kerültetek ide? nem láttalak bejönni benneteket, ugyanis az előbb még fent beszéltünk. Srácok mi akar ez lenni?

- A hátsó ajtón jöttünk be. –mondta Niall.

- Ez mind szép és jó, de a kérdésemre még mindig nem kaptam választ. Szóval? Mit csináltok itt? Egyébként meg van a pincéknek hátsó bejárata is?

- Inkább elmondjuk az egész sztorit. Van egy szobatársunk, Adam. Tegnap jött és nagyon idegesítő. Úgy viselkedik,mint egy lány. Ugrál ha lát minket és folyton Niall-t ölelgeti. –magyarázta a dolgot Zayn.

- És egyébként ennek a pincének igenis van hátsó bejárata. –Harry kikérte magának.
                                            (ő itt Adam)                                      

- Igen Harry, tudjuk. Én mi ezzel a baj?

- Az,hogy már az agyunkra megy. Máshova nem tudtunk elbújni, csak ide, mert különben mindenhol megtalál. Olyan mint, egy fangirl fiú kiadásban. Kimondottan idegesítő.

- És ezért kellett a frászt rám hozni?

- Nem tudtuk,hogy te vagy az, azt hittük,hogy Adam jött vissza. –mondta Liam.

- És hogy jöttetek be a hátsó ajtón?

- Egyszerű: nyitva volt. –jelentette ki határozottan Louis.

- Nagyon zavaros a sztori. –mondtam.

- Pedig minden így van. Először Zayn találta meg ezt a helyet, aztán felhívott minket,hogy jöjjünk le ide. –folytatta tovább Harry.

- Most már minden világos.

- De lenne nekem is egy kérdésem: te mit keresel itt? –Zayn összetett kézzel állt előttem válaszra várva.

- Kiresha küldött,hogy vigyem fel a nyugdíjasoknak a zongorát.

- Értem. Így már mindjárt más. –nevetett Liam.

- Amúgy meddig akartok itt ücsörögni és bújkálni Adam elől?

- Akár az örökkévalóságig. Kikészít ez a minden lében kanál folyton okoskodó kis mitugrász. –Louis-ban enyhe dühöt véltem felfedezni.

- Szegénykéim! A csúnya rossz Adam nem hagy titeket békén? Ejnye-bejnye. –nevettem, erre az összes srác is az én példámat követve elkezdett hangosan kacagni. Kiröhögték saját magukat, amiért egy pókhálóval és egyéb azonosítatlan anyaggal teli pincében Niggas in Paris-t hallgatnak, bújdokolva egy elszánt, mindenre képes rajongó elől.