Part 2 - Az odaút és egyéb meglepetések

Bocsi,hogy ilyen sokat késtem a résszel, de ez a hetem elég hosszú és fárasztó volt, de most már itt vagyok az új résszel ami remélem tetszik majd. Igaz, ez még a legeleje és kicsit lassabban történnek az események vagy itt még nincs annyi tartalom benne,mint kellene, de ígérem,hogy minden eljön a maga idejében.

 Szandee ×

Az egész délutánt lelkiismeret-furdalás nélkül végigaludtam. Jó volt kicsit pihenni,ugyanis az út nagyon fárasztó lesz mindkettőnknek. Vic szerintem mind a 350 km-t végig fogja szunyókálni, ugyanis ő nem tud vezetni.

Mivel már november vége felé járunk és délután már sötét van, szinte mindegy volt,hogy mikor indulunk, ígyis-úgyis korom sötétben kell majd odavezetni. Remélem,hogy a havazás még várat magára, ugyanis nem szeretnék csúszós utakon kocsikázni a meredek lejtőkön, szeretném ezt minél jobban elkerülni. Anya megnézte az időjárást és szerencsére nem mond havat, se esőt, marad a száraz fagyos idő. Nem is baj, legalább nem alszom el a volán mögött, ugyanis a hideg ébren tart. Mindenesetre még ittam egy jó forró kakaót az indulás előtt, de anya volt olyan kedves,hogy egy doboz gőzölgő teát is odapakolt nekünk. Hiába engedett el minket szülői felügyelet nélkül, akkor is aggódik értünk és gondoskodik rólunk.  Kevin is már felkelt a téli álmából,hogy leellenőrizze a kocsit,minden rendben van-e.  Úgy voltunk megbeszélve,hogy fél 10-kor találkozunk a házunk előtt. Habár ahogy Vic-et ismerem, tuti késni fogunk. Igaz, nem időre megyünk,de minél hamarabb szeretnék elindulni.

- Jössz már? –kiáltottam be az ajtón a bátyámnak aki éppen a piperedolgaival volt elfoglalva. Anya, Vic és én már javában kint álltunk a szakadó esőben a ház előtt. Drága édesanyám egy „rövid” beszámolót tartott,hogy vigyázzak magamra és, hogy ne keveredjek bele semmi bajba. Továbbá megparancsolta,hogy minden nap egyek friss gyümölcsöt és zöldséget, ugyanis a hegyekben nem terem mindenhol lédús alma. De ez sem volt elég, amikor Kevin kijött a bejárati ajtón egy kis szatyorral a kezében, anya őt is letámadta.

- Drága kicsi fiam! Vigyázz magadra és a lányokra is. Ne hagyd,hogy rossz társaságba keveredjenek és főként kerüljétek az alkoholt és a kábítószereket. Erre szeretnélek titeket megkérni. Túl nagy kérés lenne?

- Nem anya. Ennyi pont belefér. –mondta Kevin kissé fáradtan, ugyanis mind a hárman belefáradtunk anya prédikációjába és szerettük volna minél hamarabb elhúzni a csíkot. Persze a búcsú puszi és ölelés elmaradhatatlan, anya nyakába borultam, majd nagyokat sóhajtva beültem az autóba Kevin és Vic mellé.  Amikor elindultunk,még akkor is integettem annak a személynek, aki gondoskodott rólam és felnevelt. Fura, de még nem voltam ilyen hosszú időn át anya nélkül. Erre most jött el az alkalom. Anya könnyes, de egyben boldog arckifejezését látva kicsit könnyebben vettem az akadályokat a felnőtté válás felé.

Az út eddig nagyon jól ment, már 3 órája Kevin vezet. Egész idő alatt a rádiót hallgattuk és énekeltük együtt a legnagyobb slágereket. Nem titok,hogy nekem Beyonce az idolom. Imádom a hangját és a stílusát és tisztelem benne,hogy nem csinál botrányokat, úgy,mint egyesek.

Amíg Kev vezetett a rádióhallgatás mellett szóláncot játszottunk, így hárman.  Általában mindig Vic nyert, mert neki jó a beszélőkéje s még ki sem gondolta a szót, máris kimondta. Zsenikkel vagyok körbevéve…

- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én éhes vagyok.  –nyöszörgött Vic a hátsó ülésről.

- Ott van kaja a sárga táskában a lila mellett. –mondtam.

- Még hogy sárga táska a lila mellett, nincs is itt táska. –Vic az orra alatt morgott, ugyanis az éhség beszélt belőle. – Ja megvan. –végül is megtalálta amit keresett, anya friss szendvicseit.

- Amúgy mikor érünk oda? –kérdezte ezt teli szájjal.

- Vic. 3 órája vagyunk úton. Reggelre talán.

- A francba! –ezzel Vic nyújtózkodott egyet, majd beletömte a szájába az utolsó falatokat, felrázta a kispárnáját, majd végigfeküdt az egész ülésen és elaludt. Jobban mondva csak félig feküdt, ugyanis annyi cuccunk volt,hogy még a lábát sem tudta kinyújtani. Na de most jött a komolyabbik része. Nekem kell átvennem az irányítást hajnalig, aztán onnan ismét a bátyám fog vezetni. Először megvártuk míg véget ér az autópálya,majd az első benzinkútnál cseréltünk. Már nagyon rég ültem a volán elé, így kicsit fejben is össze kellett szednem a kresszel kapcsolatos gondolataimat és tudásomat, de szerencsére minden eszembe jutott. Az út többi része csendben telt, mivel Kevin és Victoria is aludtak. Nem nagyon volt kihez beszélnem, inkább az utat figyeltem,nehogy valami baj történjen.

- Ébresztő! –hallottam,hogy egy női hang szólogat engem. A szemeimet lassacskán kinyitottam és Vic vigyori és kipihent tekintetével álltam szemben, azaz ültem.

- Itt vagyunk! –mondta, majd hátulról a kezébe fogott 2 jókora szatyrot és a válla alá vágta azokat,hogy a kezébe még 2 csomag elférjen.  Kevin úgyszintén hordozta a csomagokat a szállóba. Nekem még mindig nem volt tiszta a kép, csak pislogtam nagyokat és egy jókorát nyújtóztam.

- Nem is volt olyan vészes ugye? –nevetett Vic, aki már a az összes csomagot becipelte Kevin segítségével.

- Neked nem, hiszen átaludtad az egészet.

- Ezt mondom! –most nagyra van, mert ő kipihent és én nem. Furcsa, de Kevin is épen van, úgy látszik rám fárasztó hatással van a friss hegyi levegő.

Nagy lendületet vettem magamon, majd kiszálltam a kocsiból és egy kicsit körbenéztem. Nem kellett sokat mennem, ugyanis minden itt volt a szemem előtt. Megcsapott a friss levegő illata, amit még soha életemben nem éreztem. A fák üde zöldek voltak, igaz a fű már aranysárgán virított, de az összhang megvolt. Sok fából készült épületet láttam, kicsit olyan volt mint egy síparadicsom, csak az a különbség,hogy itt nincs sípálya. Persze a mi kocsink a legszebb és legnagyobb épület előtt volt. Nem mondom, a többi faház nem rossz, de ez valami eszméletlen. Szerintem van valami 5 emelet magas. Kicsit hasonlít a Reszkessetek Betörők c. filmben való házra, csak ez 10x nagyobb. Már csak arra vagyok kíváncsi,hogy milyen lehet belülről. Persze Vic és Kevin már előtte mentek,míg én nézelődtem. Jellemző, ők mindig sietnek valahova. Még pár másodpercet gyönyörködtem a meseszép tájban, majd én is csatlakoztam a többiekhez.

Besétáltam egyenesen a sötét barna keretes üvegajtón, amin arany kilincs díszelgett. Egy hatalmas hallban találtam magam, ahol egy hatalmas kandalló díszelgett. Mindenfelé antik tárgyak és fa borítás. A sötét színű parkett csak úgy csillogott, még a saját arcképemet is láttam benne. Hirtelen megjavult a közérzetem és már előre láttam,hogy milyen jó kis 4 hónap elé nézek.

Már indultam volna a recepció felé, mikor egy hangos „Hé”-t hallottam a hátam mögül. Hátranéztem és az én idiótán vigyorgó bátyámat láttam, aki intett a fejével,hogy csatlakozzak hozzájuk. Éppen valakivel beszélgettek. Egy szemüveges kreol bőrű fonott hajú nővel, akinek a kezében mappák voltak, míg a másik kezében egy darab toll. Odamentem én is, gondolom,hogy ő a főszervező.

- Jó napot! –illedelmesen köszöntem.

- Ne jónapot-ozz itt nekem, még nagy vagyok a nagyanyád. –kissé meglepett a viselkedése, de belegyeztem.

- Bocsánat, akkor kezdjük előről. Szia, Jaz vagyok.

- Na ezt már szeretem. Én Kiresha vagyok, a főszervező. Minden ami itt történik az én felelősségem, szóval csak óvatosan. Na de nem erről akartam beszélni, hanem a munkátokról. Általában délelőtt fogjátok szórakoztatni az embereket, de nem minden nap, attól függ,hogy mennyien jönnek, vagy,hogy mikor van turnus. Majd mindig írok nektek SMS-t, de ne fáradjatok, az életrajzotokon rajta van minden. A papírok is rendben vannak, szóval minden oké. Apropó, Kevin vagy ugye? (erre a bátyám bólintott egyet) Jó, szóval akkor te kedves Kevin, a konyhán fogsz dolgozni, de nem kell megijedned, nem sült krumplit fogsz csinálni hagymaszósszal, hanem libamájat, narancsos kacsát, kaviárt és egyéb finomságokat. Szóval minden világos? Ti lányok, táncolni fogtok, Kevin te meg főzni.  –meg sem mertem szólalni, míg Miss Pocahontas beszélt. Ez a csaj valami energiabomba! Egy levegővétellel ezt mind elmondta és még maradt is egy kis levegő a tüdejében. Csak bámultam rá és bólogattam. Olyan gyorsan mondta,hogy még az agyam se sem fogadta az anyagot, máris továbbszáguldott pár most érkező turistához. Mind a hárman egymásra néztünk,hogy most mi akar ez lenni.

Még pár másodpercet vártunk, míg az anyunk teljesen feldolgozza az előbb eldarált anyagot, majd mentünk megkeresni a szobánkat. Kiresha odaadta a kulcsokat Vic-nek, úgyhogy ezzel nem volt gond. Mi az első emeleten leszünk elszállásolva, ahol a személyzet többi tagja is.

Éppen mentünk fel a lépcsőn, amikor 2 ismerős alak jött le velünk szembe. Egy szőke és egy fekete hajú srác kakaót majszolva nevetgéltek valamin. Kicsit megszeppentem, de reméltem,hogy ez nem nagyon látszott meg. Nem tudtam nem bámulni Zayn-t. Annyira cuki. Igaz,Niall is aranyos és a többiek is, de Zayn…Zayn más tészta. Az egyik kezében egy pohár kakaó kinézetű folyékony anyag volt, a másik kezével pedig a hajába túrt. Vic oldalba bökött,hogy meggyőződjön róla,biztosan látom-e őket. Nem nehéz nem látni őket, mivel pont velünk szembe jönnek. Nem szóltam semmit, csak mentem, de a szemem sarkából folyton őket figyeltem. Egyszer csak a fekete hajú elkezdett engem bámulni és le nem vette volna rólam a szemét egy percre sem. Már zavarban is voltam és inkább más felé figyeltem. Mikorra mellénk értek, a fekete hajú srác rám mosolygott, majd csendben elmentünk egymás mellett. Nem bírtam magammal és a hátam mögé néztem…nem kellett volna, ugyanis Zayn is hátra nézett…szóval…elég kellemetlen volt, most már tudja,hogy én is figyeltem őt.

Végre megtaláltuk a szobánkat. Gyorsan berohantam oda és az ágyra dobtam magam. Kevin és Vic egymásra néztek, majd rám.

- Ebbe meg mi ütött? –kérdezte Kevin Vic-től.

- Láttad előbb azt a 2 srácot lejönni a lépcsőn?

- Nem. Miért kellett volna?

- Mindegy. Te férfi vagy, úgysem értenéd. –erre a bátyám vállat vont és átment a mellettünk levő szobába. Victoria barátnőm nem hagyta annyiban a dolgot, odahuppant mellém az ágyra és már nyomta is a rizsát.

- Jó pasi ez a Zayn ugye? Nekem mondjuk Niall jobban bejön…

- A jó az enyhe kifejezés. Egyszerűen fenomenálisan és észveszejtően szexi. Talán ez a legjobb szó rá.

- Láttam,hogy bámult téged.

- Nem is bámult. –tiltakoztam.

- Engem te ne akarj átverni. Láttam amit láttam. Amúgy azt olvastam,hogy a srácok is annyi ideig lesznek itt,mint mi. Ők is a táborra jöttek kikapcsolódni.

- Remek. Most minden nap látni fogom és csendben elmegyek mellette.

- Hülye vagy? Majd én intézkedem.

- Te csak ne intézkedj, maradj veszteg. Szépen ülj le vagy pakold ki a dolgaikat. Én is azt fogom tenni.

- A pakolást későbbre kell halasztani,mivel fél óra múlva óránk van. Megérkezett az első turnus. –ekkor Vic egy hatalmas papírlapot függesztett ki a szobában található faliújságra.

- Így mindig tudni fogjuk,hogy hol fogunk táncolni, mert nem mindig lesz közös óránk. –vágtam egy szomorú képet, majd felálltam az ágyról és gyorsan magamra kaptam a táncszerkómat. Fekete félvállas laza felső, fehér bő nadrág és egy rózsaszín tánccipő avagy tornacipő. Vic-et is inkább az átöltözésre ösztönöztem, mert képes lett volna ezerszer felvázolni azt a lépcsős helyzetet. Nekem egyszer is elég lett volna elmondani, de ő szeretett volna megbizonyosodni arról,hogy biztosan értem-e.

Mind a ketten az utunkra mentünk, megkeresni,hogy most éppen hol lesz óránk. Nekem a legfelső emeleten, míg Vic-nek a földszinten. Még belestem egy pillanatra Kevin szobájába, aki alsógatyában állt az ablak előtt bámult ki az ablakon a belefeledkezett gondolataival. Észre sem vette,hogy benyitottam, annyira le volt varázsolva. Mindegy is, nem szeretnék most elidőzni. Elindultam szépen lassan a legfelső emeletre. Ismételten egy hatalmas hall fogadott. A közepén monumentális biliárd asztal és sötétbarna bőrből készült fotelek. Végignéztem az összes ajtón, majd végül megtaláltam az én termemet a 32-es számmal ellátva. Beléptem, majd egy sor férfi nemű lény fogadott. Kicsit megszeppentem, mert nem erre a fogadtatásra vártam.  Nem túlzok ha azt mondom, nagyon bámultak engem.

- Sziasztok srácok! –illedelmesen köszöntem, odamentem a kis asztalhoz a terem sarkába, majd megnéztem az asztalon lévő papírokat. A papíron ez állt: Férfi csoport 18-25 éves korig. Gondoltam magamban,hogy remek, megint jó helyre kerültem. Az időtartam amíg itt lesznek, kb 1 hónap, addig én felelek értük. Huh…

- Először kérnék szépen egy bemutatkozást mindenkitől. Szerintem üljünk körbe. –eddig jó, azt csinálják, amit mondok. Mindenki szépen bemutatkozott, majd egyszer csak 5 idegen tért be hozzánk.

- Helló, mi is a tánckörre jöttünk. –igen, jól gondoltam ezek a srácok. AZOK a srácok.

- Rendben, akkor üljetek le, ha kérhetem és mutatkozzatok be. –egyszerűen csak leültek és mondtak pár szót magukról. Kicsit meglepődtem, mert én másra számítottam. Egyikük sem említette,hogy a One Direction tagja, sőt mindenki az egész nevét mondta. Ez kellemes meglepetés volt a számomra, csak egy baj volt,hogy a fekete hajú srác mindig engem bámult. Sőt, még sutyorogtak is, de úgy tettem,mintha észre sem vettem volna.

Felálltam, majd a rövid bemutatkozások után a lovak közé csaptam.

- Milyen tánccal szeretnétek kezdeni?

- Olyannal, amiben te vetkőzöl és mi nézzük. –mondta az egyik srác a hátsó sorból.

- Olyan tánccal nem szolgálhatok sajnos, az nincs benne a szabályzatban.

- Akarod,hogy benne legyen? –amikor meghallottam ezt a mondatot,egyből tudtam,hogy kire nézzek. Zayn Malik vicceskedett az első sorból a többi 4 srác mellett. Mindenki vissza nem fogott kuncogásba kezdett és meg csak álltam ott,mint akit most vérig sértettek.

- Most azt hiszitek,hogy ez vicces? Szeretném már az elején tisztázni,hogy velem így nem beszélhettek. Lehet,hogy fiatalabb vagyok nálatok, de akkor is kijár a tisztelet. Légyszi ezeket tartsátok be és akkor nem lesz semmi gond. Értve vagyok? –erre mindenki csendben lett és csak bólogattak.

- Na szóval még egyszer megkérdem! Milyen tánccal szeretnétek kezdeni?

- Single Ladies –Niall Horan bekiabálta a táncot, amit mindenki helyeselt.

- De ez egy női tánc biztosak vagytok benne?

- Tutibiztos. –Mondta Louis Tomlinson szintén innen az első sorból.

- Egy kis nyújtás és már kezdhetjük is. –mondtam, majd elindítottam a zenét