Part 22 - Az utolsó köröket futom

Sziasztoook:)

Már csak pár rész aztán vége. Remélem,hogy visszanyerem az olvasóimat, ugyanis egyre csökken a szám. Nem a feliratkozók száma, hanem az olvasók száma, akik mindig nyomnak lent a "like" gombra...sajnálom, de tudom,hogy ez amiatt van,hogy későn hozom a részeket...

Az utolsó rész illetően annyi,hogy még akármi lehet...happy end és depi end is :D Sosem lehet tudni most épp mit találtam ki...:P

Remélem akárhogy is alakul, még fogjátok követni az elkövetkezendő időben az írásaimat :)

Köszönöm:) ^^         

                                   Szandee×

A vihar pár percre lecsendesült, majd többszörös erősséggel ismét tombolt. Most már mondhatom,hogy hallottam a vihar előtti csendet. Az ég teljesen elsötétült, szinte olyan mintha éjjel lenne, pedig csak olyan 6 óra körül lehet. Hiába, a komor esőfelhők a lenyugvó nap minden apró sugarát eltakarták. Kicsit féltem, mert ez a ház nem valami újszerű, szín tiszta fából van, és a golflabda nagyságú jégdarabok meg egyre keményebbek. Legalábbis a hallásom alapján. Minél jobban esett, annál hangosabban csapódtak neki a vadászház falának. Most végképp nehéz elképzelni,hogy tegnap még vidáman a „strandon” henyéltünk…szinte lehetetlen. Hiába, a mai technika mindenre képes. Persze arra nem,hogy az Iphone vízálló legyen…ez már durva :D

Ültünk a kandalló előtt (mellesleg fogalmam sincs hogyan gyújtott tüzet) mint két csirke, akik mintha a végszóra várnának. Be voltunk bugyolálva egy régi pokrócba, amit találtunk. Elég jó állapotban volt, így hát nem hagyhattuk ki.

- Szerintem le kéne venni a ruhákat. Így nem szárad meg holnapra sem. –tanácsolta Harry. Persze egyből leesett,hogy mire céloz valójában.

- Nekem ez így tökéletesen megfelel. –válaszoltam vissza. Most lehet arra számított,hogy szó nélkül ledobom a ruháimat…sajnos tévedett.

- Jó. Ahogy akarod. De aztán nekem ne mond,hogy lázas vagy meg ne is merj köhögni. Értve vagyok? –nézett rám nevetve, majd elkezdte levenni a ruháit.

- Ez most parancs vagy mi?

- Mondhatjuk. –színlelt gondolkodás után végül rávágta.

Levette a ruháit, majd magára húzta a plédet. A vizes ruhákat pedig közvetlenül a kandalló elé tette.

- Vajon keresni fognak? –tudom,hogy most hülyén néz ki, és lehet,hogy zavarban kéne lennem, de egy cseppet sem vagyok. Harry haver…és az is marad. Most a legkevésbé sem az járt a fejemben,hogy…mindegy is.

- Nem tudom. Ahogy ismerem őket…igen. Szerintem igen. –válaszolta határozottan, majd mind a két lábát kidugta a pokrócból és a kandalló elé helyezte.

- Biztos,hogy aggódnak miattunk. Szerintem már halálra kerestek minket. Vagy még most is keresnek. Zayn-ből simán kinézem. Kevinből is…meg úgy mindenkiből.

- Szerintem üljünk és várjunk. Mást úgy sem tehetünk. Vagy ki szeretnél menni?

- Nem kösz. Inkább akkor várunk. –kicsit(nagyon) izgultam,hogy most mi lesz. Azért is,hogy meg találnak-e egyáltalán és azért is,hogy Zayn mit fog szólni,hogy pont Harry-vel ragadtunk egy helyen. Már épp hogy kiheverte a dolgokat, erre tessék. Remélem nem fog nagy ügyet csinálni belőle.

Körülbelül 5 óra telhetett el, de az eső még mindig szakadt. Becslési időm szerint 11 óra felé járhatott. Most már ténylegesen korom sötét volt kint. Itt ragadtunk kaja és innivaló nélkül. Szerencsére mind a kettőnknek megszáradtak a ruháink, így csak az ellátás volt gond. Harry pedig végre felöltözött.

- Nem tudom hogy vagy vele, de az ilyen vadász házakba simán beszerelhettek volna egy minibárt…ez lenne a minimum.

- Ha rajtad múlva egy egész svédasztal lenne itt. –nevettem.

- Nem. Niall reszortja a svédasztal. Én simán megelégednék egy minibárral is. Gondolj bele…kóla,gyümölcslé…kaja…

- Hm…ne is mond. Kilyukad a gyomrom az éhségtől. Nem tudom mi rosszabb: a folyamatos eső(jég) kopogás, vagy a gyomrom korgása?!

- Igen…erre már én is felfigyeltem. Nem te vagy az egyetlen aki éhes. Én ma egész nap nem ettem semmit. A vesém meg már porzik a vízhiánytól.

- Valahogy kibírjuk. Tudom, nehéz lesz, de majd túl leszünk rajta valahogy.

- A NatGeo-n egyszer láttam egy Bear Grylls-es műsort. Ha jól emlékszem, megitta a saját vizeletét… -szerintem bele sem gondolt,hogy mit is akart mondani. Mellesleg undorodva megrázta a fejét, majd behunyta a szemét.

- Most meg sem hallottam mit mondtál. Mi nem vagyunk Bear Grylls, sőt még Chuck Norris sem. –próbáltam elterelni a témát. Egy pillanatra elképzeltem magam előtt ahogy….jézusom…

- Na igen. Walker most tudná,hogy mi a teendő. A forgórúgása mindenkit megment. –vágta rá Harry. Úgy látszik ő is benne van a témaváltásban.

- És most mi a fenét kezdenénk mi Chuck Norris forgórúgásával? Nincs itt egy rosszfiú sem, akit el kellene intézni.

- Biztos vagy benne? –ördögien elmosolyodott. Egyből tudtam mire gondol.

- Harry ezt ne… -finoman próbáltam leállítani, még mielőtt késő lenne.

- Tudom bocsi, csak…megint rám törtek a régi emlék.

- Elhiszem, de az már elmúlt. Megbeszéltük,hogy csak barátok maradunk.

- Tudom, tisztában vagyok vele. –válaszolta halkan, mégis határozottan.

- Ami akkor köztünk történt, az csak pillanatnyi elmezavar volt. Jó volt meg minden, de…az volt az első és utolsó. Lehet hogy most meg foglak bántani, de én már megbántam.

- Cseppet sem bántasz meg ezzel, mert én is így vagyok vele.

- Tudom,hogy miattam ment majdnem tönkre a barátságotok. Hülyék voltunk mi is és Zayn is. Remélem többet nem látom azt a ribancot…habár akkor magamról nem is beszélek…

- Nyugi. El van felejtve. –elmosolyodott, majd a vállamra tette a kezét, vigasztalásképpen.

- Köszi, ez jól esik. –teljesen őszintén örültem neki,hogy Harry végleg, most már teljes mértékben lezárta a köztünk történteket.

- Jaz?

- Igen?

- Nagy span vagy. –majd mosolyogva bele óboxolt a vállamba. A lelki nyugalmam visszaállt a rendes kerékvágásba. Bizony már régebben is megbeszéltük a dolgokat, de az még nem volt elég. Szerettem volna biztosra menni és hát biztosra is mentem.

Végig dumáltuk az egész éjjelt. Persze a vihar egy cseppet sem csöndesedett, aludni pedig nem tudtunk. Csak beszélgettünk. Mint két barát. Nem akarok áruló vagy esetleg hazug lenni, de Harry-vel jobban meg tudom beszélni a gondjaimat, mint Victoriával. Őt is nagyon szeretem és nem mellesleg a legjobb barátnőm, de Harry mégis más.  Őszintén , előítéletek nélkül tud tanácsot adni. És ami a legfőbb dolog: megért. Igaz, nem érzi úgy át a helyzetemet, mint egy lány, de épp ez benne a lényeg. Ő az ellenkező oldal szemszögéből mondja el a dolgokat és ezzel sokat okosodok. Lehet,hogy furán hangzik, de nagyon bírom Harry-t.

Reggel felkeltünk (haha, jó vicc), majd kimentünk az ajtón (haha jó vicc). Kint mindenütt sár és víz volt. A fák megrongálódva dülöngéltek előre-hátra. A vihar alaposan megtette a dolgát. Kicsit olyan volt, mint a háború után a csatamezőn. Csak holtakat lehetett látni. Jelen esetben kidőlt fákat és gyökerestül kitépett fenyőfákat.

Mind a ketten próbáltuk bekapcsolni a telefonunkat, de semmi. Jó alaposan megázott, sőt facsarni lehetett volna belőle a vizet. Nem haboztunk, útnak is indultunk. Nagyjából tudtuk,hogy merre kell menni…mert most láttunk 2 méternél továbbra is. Elindultunk a sáros, avagy inkább mocsaras földön. Mentünk,mentünk és csak mentünk előre. Vártuk,hogy találjunk valaki ismerős helyet, majd nem kis keresgélés után megtaláltuk a közeli presszót, szóval valahogy, valamiféle módon átkeveredtünk a domb másik oldalára. Jellemző.

A kocsmában útbaigazítást kértünk, majd a kocsmáros látva,hogy hogy nézünk ki (mint 2 iszapbirkózásról érkezett varacskos disznó), így hát szó nélkül elmagyarázta a haza felé vezető utat.

Körülbelül fél óra gyaloglás után végre megérkeztünk. Mind a ketten a mi faházunkba mentünk. Kicsit féltem a fogadtatástól…kicsit féltem,hogy mit fognak gondolni a többiek arról,hogy Harry és én rejtélyes körülmények között eltűnünk, majd másnap reggel előkerülünk csapzottan és meggyötörten. Volt már ilyenre alkalom, nem akarom,hogy rosszat feltételezzenek rólunk. Bár ahogy ismerem őket nem fognak gonoszkodni, hiszen miért is tennék? Szerintem megértőek lesznek. Tutibiztos,hogy megértőek lesznek. Meg kell érteniük,hogy csakis a vihar miatt nem tudtunk hazajönni…

Amint beléptünk a faházba, azon nyomban Victoria a nyakamba ugrott. Nagyon gyorsan beszélt, így fél szavát sem értettem. Harry odament a többiekhez, hogy elmagyarázza mi is történt. Liam és Louis csak röhögtek azon,hogy hogyan áll Harry haja a túlságosan párás levegőtől, míg Kevin odajött hozzám és jól kioktatott,hogy nem szabad esőben elindulnom..bla..bla…bla…meg mindenki kérdezte,hogy hol a fenében voltunk. Ashley és Niall egymás mellett ültek és elég rémült tekintettel hallgatták végig a történetünket.

- Elindultam tegnap délután kicsit sétálni, majd eleredt az eső. Ez még semmi, de az égből pingpong labda nagyságú jegek potyogtak. Elkezdtem rohanni, nem láttam semmit, majd egy régi vadászháznál kötöttem ki. Harry más akkor ott volt. Ő is hasonlóan érkezett oda. Mind a ketten csurom vizesek voltunk és a telefonunk meg kipurcant. Hazajönni nem tudtunk, meghalni nem akartunk, ezért megvártuk a reggelt. Immáron megszáradva ismét itt vagyunk. –próbáltam viccesre venni a történet végét, de senki sem nevetett. Főleg Zayn nem. Az arckifejezése elég árulkodó volt. Valahogy úgy éreztem,hogy nem hiszi el a történteket…vagy nem is tudom. Valami nem tetszett neki az biztos, mert még oda sem jött hozzám,hogy megkérdje hogy hol voltunk, vagy hogy hogy érzem magam.

- Zayn mi a baj? –ezt nem hagyhattam szó nélkül. Erre hirtelen mindenki csendben maradt.

- Beszélnünk kell. –komor tekintettel felment az emeletre. Harry értetlenül nézett rám, én meg csak vállat vontam, majd felmentem utána. A többiek tovább folytatták az eszmecserét, majd ismét meghallgatták Harry élménybeszámolóját, vagyis a bővített változatát.

Zayn az ablakkal szemben állt, a tenyerével az ablakpárkányon támaszkodva. Ez nem sok jót sejtet…

- Mégis mi a bajod? –kérdeztem értetlenül.

- Szerintem te nagyon jól tudod! –hirtelen felém fordult, majd megláttam a még előbbinél is gyötört arckifejezését.

- Zayn, te félrebeszélsz. –ráztam meg a fejem.

- Nem beszélek félre. Azt hiszed nem tudom mit csináltatok? Tegnap eltűntetek és csak ma kerültök elő? Ketten? Ugyan már ne nézz hülyének!

- Te képzelődsz, komolyan mondom. Azt hittem ezt már megbeszéltük. Harry és köztem nincs semmi!

- Ezt mondd annak, aki elhiszi. Gondolom hideg volt abban a házban…és kellett valaki aki felmelegít…

- Te hova gondolsz? Megbuggyantál?

- Hiába tagadod,úgyis tudom. A vihar pedig nem kifogás. Ha annyira bátrak lettetek volna még aznap este hazajöttetek volna…de hát kellett a szórakozás nem igaz? –a gúnyos és lenéző tekintetétől rám tört a sírás. Nem akartam előtte sírni, de nem tudtam visszatartani.

- Én ezt nem hiszem el! Ennyire nem bízol bennem?

- Hogy őszinte legyek, nem. Sőt…Harry-ben végképp nem.

- Ezt én is elmondhatnám azok után….de mégsem mondom. Mert szeretlek.

- Szeretsz? Azért tűnsz el a legjobb barátommal egy teljes éjszakára akivel mellesleg már egyszer együtt voltál? Szerinted mit gondoljak!

- Hát én ezt nem hiszem el! Nézz már tükörbe! Azt hiszed,hogy csak egy kis szajha vagyok, akit mindenki csak úgy ágyba visz? –már kissé felemeltem a hangom és szerintem a srácok a földszinten ezt hallhatták, mert egy másodperc alatt csend lett.

- Pontosan! Ezt gondolom rólad! Nem érdekel mit mondasz, én már nem tudok hinni neked.

- Istenem! Azért mert nem tudtunk hazajönni a vihar miatt?

- Ne fogd a viharra. Rajtatok kívül több százezer ember maradt kint a vihar ideje alatt mégis túlélték.

- Nagyon jól informált vagy. –gúnyolódtam.

- Túlságosan is. De te még azt sem érdemled meg,hogy akármit is mondjak neked. Egyszer hittem neked, de másodszor nem fogok. Egy hülye kis ribanc vagy, nem más. Azt sem tudod mit akarsz, belőlünk meg komplett hülyét csinálsz. –a szavai úgy hasítottak szét, mint egy darab kés. Eszméletlen kínnal és fájdalommal. Próbáltam visszafogni a sírást, de egy ilyen szöveg után nem csoda,hogy kiakadtam. Reflexből cselekedtem, amit nem kellett volna. Pofon vágtam. Már abban a pillanatban megbántam, amikor megtettem. Ő erre nem reagált semmit, csak lenézően rám nézett, amitől elbőgtem magam és leszaladtam a földszintre, majd a kíváncsi szemeket elkerülve egészen a kültérig rohantam. Nem akartam tudni senkiről és semmiről. Főleg nem Zayn-ről.

Persze hiába rohantam, a többiek jöttek utánam, majd hangosan kiabálták,hogy álljak meg. Természetesen nem álltam meg,hiszen miért is tettem volna? De nem bírtam tovább, bő 1 kilométer futás után a földön találtam magam letérdelve a hatalmas sárözönbe. Az eső finoman szemerkélt, de most egy kicsit sem érdekelt. Teljesen kifakadtam. Talán még sosem sírtam ennyire. Kapkodtam levegő után, mert már az is elfogyott. Eközben a többiek, név szerint Harry, Liam, Victoria és Kevin utolértek, pár másodpercére rá pedig a többi fültanú is megérkezett.

- Mi a baj? Mondj már valamit! –Kevin is letérdelt, pontosan velem szembe és megfogta mind a két karomat. Nem akartam beszélni senkivel. Most nem. Megráztam a fejemet, majd tovább kapkodtam levegő után.

- Mit csinált veled? –Harry remegő hangját hallva még jobban elkezdtem bömbölni. Egy szó nem jött ki a torkomon…bár beszéltem volna. A hallgatás beleegyezés,mint szokták mondani. Harry a csendes válaszom után felkapta a vizet, majd elkezdett rohanni vissza, a ház felé. Tudtam,hogy mire készül, de muszáj volt megakadályoznom. Nekem már úgy is mindegy, nem ronthatok tovább a dolgon, eleget rontottam már. Harry után rohantam, de a többiek ebből nem értettek semmit….egy ideig. Majd ők is rohantak utánam.

Mire visszaértem, már javában elküldték egymást melegebb éghajlatra. Nem tehettem mást, közéjük kellett állnom.

- Hagyjátok abba!

- Te ebbe ne szólj bele! –ordított le Zayn.

- Igenis van beleszólásom! Miattam van az egész!

- Mi ugyanolyan hibásak vagyunk benne. –javított ki Harry.

Szerencsére úriemberek voltak és nem ugortak egyből egymás torkának.

Miközben gyilkos tekintettel szemeztek egymással, addig én jobbnak láttam becsukni a bejárati ajtót. A többieket jobb ebből kihagyni. Az már véges lenne.

- Kérlek, beszéljük meg. –ismét közéjük álltam.

- Ezen nincs mit megbeszélni. Összeilletek. –mondta gúnyosan Zayn.

- Hiszen nem történt tegnap semmi sem közöttünk. Olyan nehéz ezt megérteni? –mondta(kiabálta) Harry.

- Nem is te lennél ha nem használtad volna ki a helyzetet. –tudom,hogy minél jobban fogy Zayn türelme és ez meg is látszik.

- De nem használta. Épp ellenkezőleg. Fogalmad sincs,hogy mi történt tegnap.

- Nem is akarom tudni…csak hogy tudd! Veled befejeztem! Nem akarlak látni. Jobban teszed, ha messziről elkerülsz! –szóval ezt nekem szánta..

- Ezzel tisztában vagyok….de legalább ti ne veszekedjetek. Elmegyek innen és mindennek vége. Mintha mi sem történt vola…

- Persze, mintha olyan könnyű lenne elfelejteni,hogy lefeküdtél vele. –ez ismét nekem szólt…

- Zayn, kérlek fejezd be. Az már régen volt.

- Régen? Én a tegnapot nem nevezném régi alkalomnak….

- De tegnap nem történt semmi értsd már meg!

- Szerintem is fejezzük be. –nem is reagál már a mondataimra sem.

Ott álltunk tanácstalanul egymás előtt. Zayn és köztem mindennek vége-ez tény. A bizalom teljesen eltűnt a kapcsolatunkból. Akármit mondhatok, már nem hisz nekem. Talán már nem is szeret. Érdekes, mert én ugyanezt átéltem vele kapcsolatban. Ő is megcsalt, sőt a szemem láttára. Én is kiakadtam, rendesen, aminek a terméke ez lett. Mindenki utál mindenkit és senki sem tudja,hogy mi lesz. Vagyis én tudom…a nagy semmi.

Part 21 - Természetfeletti meteorológia

Sziasztok:) 

Késtem...megint....még mindig :(

Ez a rész kicsit furcsábbra sikeredett, mint szerettem volna. Kicsit feje tetejére van állítva az egész fejezet. Ebben az én beteg agyszüleményeimet jócskán belecsempésztem és ebből olyan dolgot sikeredtek, amik a való életben még véletlenül sem történnének meg. Ne lepődjetek meg majd, ha a hegyes-völgyes táj kellős közepén pálmafákra és medencékre bukkantok....ha esetleg tényleg találkoznátok ilyen természetfeletti dolgokkal, akkor gondoljatok rám, az én túl élénk fantáziámra. Bocs, ha esetleg hülyeség az egész..még nekem is nehéz megérteni...:D

Remélem azért tetszik majd :D

                                                  Szandee ×

Végül aztán mind a ketten elaludtunk a kanapén. Zayn belenyugodott,hogy semmi esélye, s így már nem is próbálkozott többször.

Az egész éjszakát végigaludtuk, zavartalanul, egy hang nélkül. Reggelre persze minden más volt.

Arra ébredtünk,hogy az egész brigád, egyszóval mindenki berontott hozzánk. Milyen szerencse,hogy nyitva hagytuk az ajtót…tiszta véletlen.

- Ti meg mi a francot kerestek itt? –kérdezte Zayn a többieket. Az az álmos fej, amit meglepettségében vágott,  leírhatatlan, komolyan.

- Ma megyünk a közeli élményfürdőbe. Ja,hogy elfelejtettük említeni? –vicceskedett Victoria.

- Köszi,hogy szóltatok. –mondtam morgós hangon.

- Nélkületek nem is indultunk volna el. –Kevin mondata után valahogy teljes volt a kép. Ezek last minute kirándulást szerveztek és nekünk csak most szóltak? Ez még semmi, de a bátyám örömteli arcán még jobban meglepődtem. Pár hónappal ezelőtt ha meglátott volna engem ilyen testhelyzetben egy félmeztelen sráccal, szerintem már egyikünk sem élne. Most meg? Csak nevet magának, mint aki épp egy füves sütit evett. Érdekes…

A srácok és Kevin felmentek Harry-t felébreszteni. A hangok alapján nem lehetett valami kellemes meglepetés szegény Hazza-nak. Zayn behúzódott a fürdőszobába én meg ott maradtam Victoriával.

- És Ashley? –kérdeztem. Eddig fel sem tűnt,hogy nincs itt. Még nem ismerjük annyira egymást, de Kevin miatt muszáj lesz. Nekem szimpi a csaj amúgy is, már párszor beszélgettem vele. Viccelek. Jó párszor, még a táborban. Na de mindegy is.

- Ő most nem tud jönni sajnos. Nem érzi jól magát.

- Kevin nem maradt vele?

- Hülyéskedsz? Kevin egy ilyen alkalmat kihagyna? Kis szívem, a bátyád rosszabb,mint egy 5 éves kisgyerek. Jobban várta ezt a fürdőzést, mint mi mindannyian. És ezt kihagyná? Jó, tudom, nem a legjobb cselekedet, de Ashley megértette. Nem csinált belőle ügyet.

- Ja értem. Akkor nem ártana nekem is felvenni a fürdőruhát.

Zayn után és is beszaladtam a fürdőszobába gyorsan átöltözni,hogy ne kelljen pont rám várni. Mire kijöttem /5 perc után/ már mindenki készen volt. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha nyár lenne és éppen strandolni készülnénk. Végül is majdnem. Csak az a különbség,hogy tél van. Eddig észre sem vettem,hogy van a környéken ilyen lehetőség is. Fogadni mernék,hogy ez is Kevinnek jutott az eszébe…

Mindnyájan elindultunk az élmény-wellness komplex felé. Már kicsit ránk is fért a kikapcsolódás a rideg és fagyos tél után.

Kevin sikeresen talált parkolót, majd az egész brigád befáradt a hatalmas létesítmény ajtaján. Mintha a másvilágra csöppentem volna. Mindenhol pálmafa, homok, virágok, sőt még a tenger illatát is érezni lehetett.

- Hogy ezt eddig hogy nem vettük észre! –nézett körbe Liam a hatalmas csúszdákon és vízeséseken keresztül.

- Szerintem le kellene pakolnunk. –próbáltam határozottnak tűnni, de senki sem figyelt rám. Mindenki csak bámult és bámult.  Aztán Niall megtörte a csöndet.

- Nem hiszem el! Csípjetek meg, csípjetek meg! –Niall a hatalmas Nando’s feliratra mutatott, majd szó nélkül otthagyott minket és elindult az étterem felé. Ilyenkor nagyon veszélyes őt megállítani. Főleg,hogy már több,mint 3 hónapja nem evett a Nando’s-ban. Inkább ráhagytuk a dolgot, majd megtalál minket.

Végérvényesen lepakoltuk a holminkat a homokba (nagyon furcsa ezt mondani tél végén a hegyvidéki környezet után. Mellesleg megjegyezném, hogy nagyon durván elkerülte a figyelmünket ez a hatalmas monstrum, ami nem is volt messze a lakóhelyünktől. Érdekes,hogy még egy prospektust sem kaptunk róla. Na mindegy, lényeg,hogy megtaláltuk.) Victoria, Liam és Louis egyből a langyos vizű medencébe vetették magukat. Zayn, Kevin,Harry és én pedig még egy ideig ott maradtunk a pokrócon. Istenem, de furcsa mondani.

Már mindenki fürdőruhában volt, csak én voltam felöltözve. Hirtelen rám jött a lányos szégyenlősség. Fogalmam sincs miért.

- Te nem vetkőzöl le? –kérdezte Harry nevetve.

- Majd mindjárt. –nyugtatgattam. Végül is nem is őt kellett volna, hanem magamat. Láttak már engem fürdőruhában, vagy legalább is félmeztelenül, akarva akaratlanul. Ebbe ne menjünk bele.

- Hugi, nem jössz be? –Kevin már javában tapicskolt a sekély vízben, majd egy szempillantás alatt egy sellő-szerű mozdulattal eltűnt a felszínről. Meg sem várta míg válaszolok.

- Szerintem én bemegyek! –Harry egy lökéssel felállt a pokrócról és kisgyerek módjára bevetette magát a medencébe. Remek. Már csak ketten maradtunk. Na meg Niall, aki most történetesen fogalmam sincs,hogy hol van.

- Te nem mész be? –kérdeztem Zayn-t. Eléggé fura volt az arckifejezése. Először nem nagyon értettem miért is.

- Nem tudok úszni. –végül, kis gondolkodás után kinyögte.

- Szóval itt van a kutya elásva. –vágtam rá. Szerintem arra számított,hogy kicikizem vagy valami, de nem, Épp ellenkezőleg. Nem csak neki maradtak el gyermekkori tanulnivalói, ugyanis én nem tudok biciklizni.

- Nem nagy ügy. Legalább te tudsz biciklizni! Én nem! –apró megkönnyebbülést láttam az arcán. Nem verte nagy dobra,hogy örül, nem csak ő ilyen.

Több sem kellett, ledobtam magamról a ruhákat, majd ott álltam egy szál fürdőruhában előtte.

- Na gyere! Segítek! –nyújtottam a kezem neki, ő pedig gondolkodás nélkül megfogta és jött velem.

Végül már mindenki a medencében volt. Kicsit hülyén éreztem magam,hogy mindenki bámul miket (vajon miért?), de aztán beletörődtem a dologba. Ezzel jár. Nincs mit tenni.

A többiek már vígan úszkáltak, amikor mi csatlakoztunk hozzájuk. Már egészen a mély részen voltunk (fokozatosan mélyülő a medence), amikor Zayn megtorpant.

- Szerintem én itt megállok! –mondta halkan, majd maga elé nézett.

- Gyere már haver! Majd megmentünk! –kiáltott hatalmasat Louis.

Zayn kicsit zavarban volt. Látszott rajta,hogy nem akar azzal leszégyeníteni minket, hogy mindenki szeme láttára tanul meg úszni 20 évesen. Nekem ezzel nem lett volna bajom, hiszen felajánlottam,hogy szívesen megtanítom úszni, de a végére csak egyszerűen elutasította. Már én éreztem kellemetlenül magam…

Végül aztán minden átfáradtunk a csúszdákhoz. Nem kell mondanom,hogy az éles kanyarokkal és szín kavalkáddal díszített csúszdák elnyerték a tetszésemet. Mindnyájan megostromoltuk a csigalépcsőt, amin fel lehet jutni a legmagasabb, legmeredekebb, legveszélyesebb csúszdára.

- Hát te? Mit csinálsz itt? Nem úgy volt,hogy most kajálsz? –kérdezte Liam Niall-től. Ugyanis felfelé menet találkoztunk vele.

- Akartam egyet csúszni mielőtt csatlakozok hozzátok…de…rá kellett jönnöm….hogy mihamarabb szeretnélek titeket látni. –erre Niall naivan megölelte Kevint, aki nem értett az egészből semmit.

- Szállj re rólam! -kiáltott Kevin.

- Szóval nem mertél lecsúszni. – vágtam rá.

- Nem pontosan ez a helyes válasz. –Niall okosan kivágta magát a helyzet alól. Sajnos már nem volt időnk tovább beszélni vele, mert megindult a sor előttünk. Mögöttünk pedig tucatnyi ember, szó szerint dugót csináltunk a csigalépcsőn. Bár senki sem mert beszólni a One Direction-nek…senki.

Végérvényesen felértünk a csúszda legtetejére. Hatalmas fekete lyuk…nekem ez nem tetszik. Én biztos,hogy nem próbálom ki.

- Na ki megy elsőnek? –amint Liam feltette a kérdést, mindenki csendben maradt. Jellemző.

- Majd én! -jelentkezett Louis vidáman…bátran…kiegyensúlyozottan. Most komolyan! Ne már,hogy csak ő nem parázik ettől a hatalmas fekete lyuktól. Elég horror filmet láttam már, nem szeretném tudni, mi vár lent. Jó, most komolyan. Mindenkinek tele a gatya…nem vitatom :D

Louis vidáman elindult a fekete lyuk felé, majd megvárta míg zöld lesz a lámpa. Nagy levegőt vett, majd ordítva belevetette magát a sötétségbe. Csak ennyit lehetett hallani az egész nagy monstrumban,hogy vékony, lányos hangon sikít. De az egész létesítmény Lou ordításától zengett. Hirtelen megállt bennem az ütő. Nem vagyok beszari….na jó az vagyok. Én még a vidámparkban sem merek felülni a hullámvasútra, mert rókáznom kell.  Ennyit erről.

Amint leért a meredek és veszélyes akadálypályán, elkiáltotta magát:

- Megcsináltam!

- Rendben, életben van. –mondta Victoria.

Nem kellett kétszer mondani, a srácok Louis adrenalin lökete után kedvet kaptak egy csúszásra. Úgy is mondhatnánk, hogy ő volt az önkéntes kísérleti alany, aki önfeláldozóan bevetette magát a sötétségbe…és túlélte.

Végül mindenki többször is kipróbálta a Kamikaaze-t, bár ez nem is volt kérdés.  A végére már szinte untuk az egészet. Végigjártuk az összes medencét, kipróbáltuk a Tropical Island különböző szolgáltatásait. Észre sem vettük,hogy beesteledett. Korom sötét volt már, mikorra összeszedtük a bandát és végre hazaértünk. Mindenki hulla fáradtan bedőlt az ágyába és elaludt. Időközben Zayn és Harry szállást cseréltek, persze ez még az előtt volt, hogy Liam kidobta volna az utolsó kanalat is a szállásunkból. Ezt pedig azért tette, mert Niall hülyéskedett vele és Liam begerjedt. Hát jó, kanál nélkül maradtunk,hála Liam-nek.

Másnap reggel hét ágra sütött a nap. Tudom,kicsit furcsa a tegnapi után…de még milyen furcsa volt kijönni a pálmafák közül a zord hidegbe. Nem értem a logikát,hogy miért építettek a hegyvidék kellős közepére egy ilyen tropical-centrumot, de aztán Harry "Nagyokos" Styles  elmagyarázta,hogy sík területre építették..bla bla bla…azt sem tudta mit beszél, de azért mondta. Jellemző…

Kicsit nekem is olyan volt, mintha hirtelen egy másik világba csöppentem volna. nehéz elképzelni, mégis igaz.

A tegnapi nap után mindenki ki volt ütve. A környék csendes volt. Semmi kiabálás, semmi veszekedés azon,hogy a Barca vagy a Real a jobbb…semmi. Ez zene füleimnek.

A mi rezidenciánkon mindenki aludt. Engem kivéve. Most azt mondanám,hogy jellemző, de mégsem mondom, mert akkor már túl sok lenne a szóismétlés.

Álmos nem voltam (ami a legrosszabb ilyenkor) és nem tudtam mit kezdeni magammal. Már megnéztem egy filmet is (Csúcshatás), majd arra gondoltam,hogy sétálok egyet. Felöltöztem, ami annyit jelent,hogy felvettem egy szvettert és egy Converse cipőt, majd útnak indultam. A tábort messziről elkerültem. Mármint nem a miénket, hanem a Dean-féle tábort. A srác alaposan elvágta magát a szememben, erről nem is nyitok vitát.

Elsétáltam egészen a mi volt táborunkig, de semmi változás. A szívem összeszorult és sajnálkozva néztem végig az épületen, ahol az egész telet töltöttük. Az ablakok ridegek és élettelenek voltak. Pedig ahányszor erre jártam,mindig találtam valakit, vagy valakiket, akik éppen az ablak közelében tartózkodtak. Ez is amolyan nosztalgia-féle.

Tovább sétáltam, a megszokott ösvényen. Ma egy kicsit tovább szerettem volna menni,több mindent felfedezni, persze a megszokott útvonalon.

Körülbelül pár kilométerre arrébb járhattam a táborhelyünktől, amikor elkezdett szakadni az eső. Szakadni? Az enyhe kifejezés!  Pingpong labda nagyságú jég potyogott az égből. Így márciusban kijelentem: megérkezett a tavasz.

Eszeveszettül elkezdtem rohanni, ugyanis nem volt valami kellemes érzés,hogy a hirtelen jött jég az arcomnak csapódik. Mellesleg nagyon kemények voltak.

Olyan sűrűvé vált a jégeső,hogy nem láttam 2m-nél tovább. Csak futottam, de fogalmam sem volt,hogy merre. A sötétség beborított mindent. Jócskán letértem a szokott útvonalról, ugyanis a friss fű helyett apró fadarabkás földútra tévedtem. Megpillantottam egy házat, vagy inkább egy kunyhót, ahonnan füst szűrődött ki. Bizonyára bent van egy kandalló. Közelebb mentem a házhoz, s rájöttem,hogy egy jó állapotban lévő vadászkunyhóhoz tévedtem. Az már egy másik kérdés,hogy a házigazda szívesen lát-e. Vagy ha nem is enged be, legalább megkérdem tőle,hogy hol van a táborhelyünk. Mindegy, azért egy próbát megér.

Udvariasan bekopogtam, majd vártam,hogy valaki kinyissa az ajtót. Reménykedtem benne,hogy nem egy Sikoly vagy egy Texas-i táncfűrészes fog ajtót nyitni. Nagyon reménykedtem.

Az ajtó lassan nyitódott, majd reflexből felemeltem mindkét szemöldökömet és döbbent arcot vágtam.

- Te meg mit keresel itt? –na mindenre számítottam,csak erre nem.

- Pont azt amit te. Menedéket. –szólt hozzám a göndör fürtös srác, akit nem mellesleg pár órája láttam.

- Gyere be! Majd elmesélem! –betessékelt az ideiglenes menedékünkbe, majd nyomban levettem az egy merő víz szvetteremet.

Leült a kandalló mellé, majd elkezdte melegíteni a kezét.

- Na mit is keresel itt pontosan? –kérdeztem, majd hozzá hasonlóan én is elkezdtem megmelegíteni a kezeimet.

- Ugyanazt amit te. Az eső elől menekültem. Sétálni indultam, egyszer csak nagy morajlás, és hirtelen eleredt az eső. Aztán meg jött a jég. Nem láttam semmit annyira sűrűn esett. Eltévedtem és itt kötöttem ki. Ennyi elég lesz? –nevetett. Nevetett, ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben.

- Akkor nem vagy egyedül. Velem ugyanez. Egyébként hogy jutunk haza?

- Majd ha eláll a jégeső és már nem lesz életveszély kimenni, akkor talán már látni is fogunk valamit. Szerintem nem vagyunk messze a szállástól, de ki az az idióta aki ilyen időben kimegy? Még egy meteor méretű jég a fejemnek csapódik és akkor mi lesz? –hiába, még az éles helyzetekben is Harry-nek megmarad a humorérzéke.

- Vicces vagy. –gúnyolódtam. – remélem,hogy van nálad mobil, mert az enyém teljesen elázott.

Erre Harry elővette a zsebéből a telefonját, ami teli volt vízcseppel. Nem volt kérdés, mobil nélkül maradtunk. Több,mint valószínű,hogy itt kell töltenünk az éjszakát, kettesben. Vagy megkereshetjük a visszafelé vezető utat, de arra már nincs garancia,hogy épségben vissza is térünk…ha jól hallottam, a szél most csavart ki egy fát a helyéről….ajjaj!

/ Néhány kép a Tropical Island-ről. Figyelem! A létesítmény eredeti helyszíne Németország, semmi köze a valósághoz, csupán a képzelet szüleménye. Ugyan már, mit keresne egy ilyen monstrum a hegyek között?  :D /

Part 20 - Zajlik az élet

Sziasztok! Újra itt :) Tudom,hogy nagyon lassan hozom a részeket és már az idegeitekre megyek a folytonos ígérgetéseimmel. Bocsi :S

Másrészt pedig már nemsokára folytatom az előző blogomat ( de csak 1-2 rész erejéig) utána pedig belekezdek egy teljesen új blogba. Valamelyik nap már teljesen feladtam, ihlettelenül mérgesen majdnem abbahagytam az írást, de kis gondolkodás után átgondoltam a dolgokat és úgy döntöttem,hogy mégis lesz még 1 blog. Majd ha ennek vége. Ezernyi ötletem van, ami mostanában nagy dolog a számomra. 

Az előző blogomat már tényleg folytatni fogom, csak még ki kell gondolnom,hogy mit írjak. Már meg vannak az alapok, csak még át kell rágnom a dolgokat,hogyan is lenne jobb.

A mostani blogommal az lenne a kérdésem,hogy szerintetek klasszikus(unalmas) happy end legyen a vége vagy esetleg beletegyek egy csavart? Ami lehet,hogy szintén happy end lesz...vagy nem :) Szeretném, ha ezt megírnátok komiban. Esetleg annak meg végképp örülnék,ha kommentálnátok is,hogy miért pont ezt választottátok :)

A következő blogommal még nem vagyok teljesen tisztában, van még némi kérdőjel, de itt is megvannak már az alapok, a fejemben. Lehet,hogy meglepetést fogok okozni, de lehet,hogy ismét kiszámítható leszek. Nem nehéz kikövetkeztetni :P

Bocsi,hogy ennyi mindent egyszerre a nyakatokba zúdítok, de be kell hoznom valahogyan a lemaradásomat :)

Remélem tetszeni fog :) Kellemes olvasást :)

Üdv.:                                         Szandee ×
U.i: Meg szeretném köszönni a több mint 100 feliratkozót :)))

Nagy kínhalál közepette végre sikerült megmosakodnom és átöltöznöm. Természetesen szín tisztán lehetett hallani,ahogy Harry és Louis kibeszélik az előbb látottakat, majd a kibeszélt tényeket még alaposabban kivesézik. Hogy finoman fogalmazzak cseppet sem fogták vissza magukat. Sőt, már túlkombináltak mindenek felett. Észre sem vették,hogy mindent hallottam vagy csak direkt beszéltek ilyen hangosan,hogy minden részletet kellőképp meghalljak. Hiába, nem szigeteli elég jól a hangot ez a fránya fürdőszobaajtó.

Immáron ismét emberek közé mehetek. Az ingeket egy időre elkerülöm az biztos. Helyette egy lazán lógó rövidujjú felsőt vettem fel amiből fél vállam kilátszott. Nem valami téli öltözék, de ma nem szándékoztam sehova sem menni. A tegnapi események után…

Felmentem az emeletre, majd egy könnyű mozdulattal hasra vágtam magam fejjel neki a párnának. Jó volt egy kicsit nem gondolni semmire. Csak lenni. Na ez is ritka mostanság a környékünkön.

Körülbelül 10 percet lazsálhattam az ágyon,mikor Harry feljött hozzám.

- Te meg mit csinálsz? –kérdezte meghökkenve, majd leült mellém az ágyra.

- Semmit, épp ez a lényeg. Louis elment? –hümmögtem halkan.

- Ja. Most ment el. Visszament a srácokhoz. Most mindenki egy helyre tömörült. Szegény Zayn-t faggatják. –rázta a fejét és közben nevetett. Nem értem mi olyan vicces ezen.

- Muszáj mindig mindenkinek az én magánéletemben turkálnia? Ami köztünk történt,az köztünk is marad. Ennyi.

- Nem is lenne olyan nagy parádé ha nem egy szakadt ingben jöttél volna vissza. Így már mindenkit érdekel a dolog.

- Nagyon vicces.

- És? Nekem nem akarod elmondani mi volt? A legjobb fiúbarátodnak? –amikor ezt kimondta érthetetlen módon öröm fogott el. Ez volt az a jel. Az a bizonyos jel, ami azt jelentette,hogy végleg lezártuk a mi „kapcsolatunkat”.

- Nem. Ez olyan dolog, amit nem egy sráccal fogok megbeszélni. –mondtam mosolyogva. Remélem nem vette zokon.

- Oké, semmi gond. Nem nyaggatlak, csak kíváncsi lettem volna. Bár majd úgyis megkérdem a srácoktól, Zayn nem bírja ki,hogy ne mondja el. Te meg majd beszéld meg Victoriával.

- Tényleg úristen, Victoria. Kitudja mikor beszéltem már vele. Egyébként ő is a bulin volt?

- Ja,mint mindenki. Titeket kettőtöket kivéve. –mondta ezt ördögi vigyorral az arcán.

-  Értem. De ha lehet, ma nem szeretnék emberek közé menni.

- Megértem. Fene se tudta,hogy ismét összejöttök. –nevetett gúnyosan.

- Ez még nem minden. Megbeszéltük a dolgokat és még mindig nincs minden rendben a ti kapcsolatotokkal. Bár próbálja nem mutatni, de még mindig iszonyatosan dühös rád. Nem mintha én nem lettem volna benne a dologban, de velem már megbékélt. Beszélned kellene vele.

- Tudtam,hogy nem bírja ki. Biztos fog valamit csinálni, amivel keresztbe tehet nekem.

- Pedig én már beszéltem vele. Azt mondta,hogy majd megpróbál kedves lenni veled a kedvemért. Majd meglátjuk mennyire lesz igaza.

- Remélem majd minden rendeződik. –motyogta sóhajtozva Harry, s közben berobogott 2 „idegen” a házunkba.

- Jó reggelt álomszuszék. Hallom kalandos éjjeled volt. –Victoria röhögve vágta be az ajtót, majd ránk rontott. Zayn társaságában.

- Te jó ég. Te még élsz? Már ezer éve nem láttalak! –Zayn szánalmat kifejező arcára ügyet sem vetve odarohantam a barátnőmhöz és megöleltem.

- Ja, 1 nap az nagyon sokat számít. –mondta unottan és nevetve. Annyira bele voltunk feledkezve a lányos ölelkezésbe,hogy észre sem vettük Harry és Zayn között azt a gátat, ami még mindig nem volt képes átszakadni. Mondjuk, most már kezd repedezni, mivel képesek voltak szóba állni egymással. Pontosan nem tudom miről beszélhettek, mert csak Victoria sikoltozására tudtam koncentrálni. Eltűrte az egyik oldalra a hosszú vörös loboncomat, mert a szemébe lógott. Victoria arckifejezése menten megváltozott, amikor meglátta a csupasz nyakamat. Azaz, csak szerintem csupasz. Közelebb lépett hozzám (még ennél is közelebb), hogy jobban szemügyre vegyen. A kémlelő tekintete már kezdett idegesítően hatni rám, ezért elkezdtem kérdezősködni,hogy most mégis mi a fenét csinál. Erre a srácok is felénk kapták a fejüket.

- Mi a francot nézel annyira rajtam? –kérdeztem meg sokadszorra.

- Drágaságom, egy hatalmas folt van a nyakad hátsó részén. –néztem meglepetten, majd a kezembe nyomta tükrét, amit egy szempillantás alatt halászott elő a végtelen mélységű táskájából.

- Ez meg hogyan került ide? –néztem a tükörben lévő hatalmas foltot. Jó, azért nem volt 2 cm-nél nagyobb, Victoria csak eltúlozta.

A srácok odajöttem körém,hogy jobban szemügyre vegyék a dolgot. Harry elkezdett visszafogottan röhögni (ami inkább egy anyadisznó elléséhez hasonlított), majd Victoria is rátett egy lapáttal a fóka-szerű röhögésével. Én meg csak néztem és néztem. Persze világos,hogy mi is ez,csak nem tudom hogy…a frászt! Semmit sem tudok!

- Ezt te csináltad? –néztem Zayn-re kérdően. Ő erre csak vállat vont, majd közelebb jött,hogy jobban szemügyre vehesse a nyakamat.

- Ez valahogy kimaradt. –mondta végül. Na ezzel nem lettem gazdagabb. Zayn elfelejtett szólni,hogy éjjelente vámpírrá változik.

- Ez te voltál? –nézett Harry röhögve Zayn-re, aki nem bírta ki és szintén elröhögte magát. Remek, mindenki röhög rajtam kívül. Érdekes,hogy nekem fel sem tűnt ez a kis „gond” zuhanyzás közben.

- Erre hogy nem emlékezhettünk? –néztem kétségbeesetten Zayn-re.

- Várj. Ez AZ után AZ közben vagy AZ előtt volt. Mert egy rész kimaradt. Emlékszel? –próbálta a röhögést visszafojtani és emberi hangnemben beszélni.

- Remek, még részletezd is. Ige, az a rész kimaradt, már én is rájöttem. –mondtam bunkóskodva.

- Mit jelent az,hogy KIMARADT? –meredt rám és Zayn-re Harry a szemöldökét emelgetve.

- Hagyjuk. –legyintettem egyet a kezemmel, majd felcibáltam Victoriát az emeletre. Tettem egy kis púdert a helyre, hogy ne látszódjon annyira. Közben kénytelen voltam elmesélni Victoriának,hogy mi is történt pontosan. Inkább tőlem tudja meg az igazat,minthogy a srácok által kreált elferdített sztorikról halljon először. Most már ő is komolyra vette a dolgot és abbahagyta az idegesítő vihogást.  Szépen csendben végighallgatta a sztorit, majd olykor-olykor belekérdezett. Nem nevetett, sőt teljesen komoly volt.

- Na és neked hogy telt az estéd? Nem látszol valami másnaposnak! –egyből másfelé tereltem a szót.

- Nagyon jó volt. Dean-el táncoltam 1x aztán pedig a srácokkal.

- Dean-el? Jól hallottam?

- Igen vele. Amúgy nem rossz fej csak meg kell ismerned.

- Ha lehet én nem szeretném közelebbről megismerni. Elég volt 1x. Vagyis csak majdnem.

- Ne kezd megint! Inkább menjünk le a srácokhoz, mert megint rád jön a sírógörcs. –és milyen jól tudta.

- Rendben van. Remélem még nem ölték meg egymást. –tudom,hogy ez még viccnek is rossz, de nem szívesen hagytam egyedül őket. Bele sem merek gondolni mi történhetett lent addig.

Nem várt látvány fogadott. Pont az ellenkezője történt annak,amit elképzeltem. Zayn és Hary feküdtek a kanapén(Zayn az egyik felén, Harry a másik felén-egymással szemben, úgy,hogy a lábuk összeért) Nevettek. Az lényegtelen,hogy egymással vagy egymáson. A lényeg az,hogy együtt nevettek. Amikorra leértünk a lépcsőn, mind a ketten mosolyogva felénk fordultak. Nem bírtam ki közéjük dobtam magam és átkaroltam mind a kettőt. Victoria addig leült velem szemben az asztal sarkára és mohón figyelte az eseményeket.

- Veletek meg mi történt? –kérdeztem úgy, mintha nem tudnám. Egy szóval játszottam a hülyét.

- Úgy néz ki,hogy megint szent a béke. Elfelejtjük ami volt és csak a jövőbe nézünk. Nem szakadhat meg emiatt a barátságunk. –mondta nyugodtan Zayn.

- Bizony. Nagy barmok voltunk,hogy ilyen miatt összevesztünk. Volt ami volt és lesz ami lesz. Nem nézünk hátra, csak előre. –Harry ezt olyan átéléssel mondta,mintha most készülne partra szállni valamelyik amerikai támaszponton.

- Ennek örülök. Végre megjött az eszetek.

- Végre. Már épp ideje volt. –nevetett Harry.

- De mi most megyünk is, be kell pótolni az elvesztegetett időt. –hirtelen mind a ketten felugrottak, majd szó nélkül kiviharoztak az ajtón. Még időm sem volt megkérdezni,hogy hova mennek vagy hogy mikor jönnek haza. Vagyis lehet nem is akartam. Teljes mértékben megbízom bennük, remélem tudják mit csinálnak.

Pár hét elteltével megtudtunk néhány új dolgot a táborral kapcsolatban. Semmi esély a visszatérésre, minden elveszett. Dean apja meggátolta,hogy kimásszunk a gödörből. Sőt, nemsokára meg is veszi az épületet. Kár érte. Nagyon sok szép és kellemes élményem fűződik ahhoz a helyhez.

Kiresha és a még meglévő személyzet tagjai mind hazamentek. Csupán mi maradtunk itt. Az nem kifejezés,hogy mennyire mérges voltam Dean-re. Mindig elmondtam neki akárhányszor csak találkoztam vele. Mindig a képébe vágtam mekkora egy bunkó. Valahogy mindig jobb kedvem lett tőle.

Február utolsó napjait írjuk. A hó már teljes mértékben elolvadt. A fagyos hangulat átalakult kellemesen tavaszivá, ami jócskán eltér az itteni átlaghőmérséklettől. Szinte egy szál pulóverben lehetett mászkálni a szabadban. Hiába, mindenre kihat a globális felmelegedés. Védjük a Földet! Greenpeace Forever ! :)

Na szóval , vázolnám a helyzetet. Én és Zayn azon a bizonyos padon ülünk,ahol az első beszélgetéseink folytak. Erre a történetre inkább nem térnék vissza :) Niall,Louis, Kevin, Victoria és Liam amerikai focit játszanak. Itt mellékesen megjegyzem,hogy Victoriának fogalma sem volt,hogy mit kellett csinálnia, mégis nyert a csapata. Mert ugye ő volt a csapatkapitány. Szegény Louis és Niall :) Bár Kevin ebben a sportágban profi, mégsem sikerült nyerniük. Hát igen, ennyit számít az emberelőny. Én nem értettem az egészet és fogalmam sincs,hogy hány ember kell egy ilyen játékhoz, de ez még idétlenebb,mint a baseball. Itt csak a pasik egymás fenekét bámulják, majd eszeveszettül elkezdenek a labdával rohanni.  Nem értem benne a logikát…ennél még a sima foci is jobb. Na mindegy is, én és Zayn csak csendben figyeltük a srácokat, ahogy megpróbálják játszani az előbb említett játékot, de ha engem kérdeztek, szerintem ez csak paródia volt. Legalábbis végig hülyéskedték az egész játékidőt.

Ja igen. Harry-ről el is feledkeztem. Ő most állítólag sétálni van, legalábbis ezt mondta…tegnap délután. Azóta persze hívtuk és állítása szerint egy lánytáborban kötött ki, ugyanis eltévedt. Így már minden világos :) Ashley pedig éppen palacsintát készít nekünk. Kevin megtanította a konyhaművészet csínjára-bínjára. Hiába, az én mérnök-szakács bátyám egy igazi zseni.

Ez a nap valami csodás volt. A nutellás palacsinta (mértem a telefonommal) 2 perc 17 másodperc alatt elfogyott. Niall cseles volt, mert ő egyből 24 darabot vett maga elé. Hah! Én csak 2-t ettem. Ez az én formám.

Kora este mindenki visszament a saját kis kuckójába. Victoria meglátogatta Dean-t, amit először erősen elleneztem, de aztán megbékéltem a helyzettel. Vic beszámolói alapján Dean elég jól bánik vele. Tok kedves meg minden. Nagy nehezen áldásomat adtam rájuk…persze még nem járnak…még. Victoriának is elég érdekes ízlése van…csupa rosszfiú…habár én akkor inkább meg sem szólalok.

Ott tartottam,hogy mindenki visszavonult a fészkébe. Valahogy mindenki jobbnak látta kipihenni ezt a mai napot. Szinte mindenki el volt fáradva (Harry a legjobban) és kb fél óra alatt kidőltek. Harry felment az emeletre ledobta magát az ágyra és egy szempillantás alatt elaludt. Még nekem kellett betakarnom, bár nem volt sok értelme, 5 perc után a takaró már a földön hevert. Bele sem merek gondolni mit csinálhatott Harry egy lánytáborban…:D

Mivel Victoria épp Dean-el randizott, egyedül maradtam. Teljesen egyedül abban a kis faházban…

Nem telt el sok idő (max. 15 perc), valaki kopogtatott az ajtón. Nem volt nehéz kitalálni,hogy ki lehetett az. Már előre mosolyogva nyitottam ki az ajtót és megláttam Zayn-t egy hatalmas párnával a kezében.

- Nem tudok aludni Niall horkolásától. Remélem nem bánod,hogy átjöttem. –mondta ezt huncut mosollyal az arcán.

- Már épp kérni akartam. –udvariasan beengedtem. Most úgyis van elég hely az alvásra…hkm…alvásra.

Zayn ledobta a párnáját a kanapéra, majd mutatott,hogy üljek oda mellé. Nem kellett kétszer mondania.

- Egyébként mi miért nem lakunk egy házban? Ez nem igazság! –kezdett el duzzogni.

- Még jó,hogy csaknem 2 hónap után leesett. Amúgy nem tudom. Szerintem jobb is ez így. Nem jó, ha sülve főve együtt vagyunk.

- Én kibírnám. –mondta halk hangvétellel, s már közeledett is volna felém, de ellöktem magamtól.

- Éppen ez a baj. Mintha belelátnék a gondolataidba…abból alvás nem lenne. Amilyen…khm…vagy mostanában…

- Majd türtőztetem magam.  –már megint elkezdett felém indulni.

- De most sem türtőzteted magad. –most már nem löktem el magamtól. Bár muszáj lett volna.

- Harry fent alszik. Akármikor le jöhet. –próbáltam megszólalni, de nem sok hang jött ki a torkomon Zayn finom csókjai közepette.

- Majd csendben csináljuk! –ez nagyon megnyugtat,komolyan.

- Nagyon vicces. –mondtam s már kezdte is levenni rólam a ruhákat.

Ekkor lassan, síri csendben Harry lebaktatott az emeleten. Amikor meglátott minket először hunyorított egyet, megtörölte a szemét, majd még egyet hunyorított. Mi persze néztünk rá, mint két kisgyerek, akik éppen rosszat csináltak.

- Folytassátok csak, mintha itt sem lennék. –mondta halkan, majd nyújtózott egyet és felment az emeletre. Milyen jó,hogy Zayn-en már felső sem volt. Á, nem is félreérthető.

- Mondtam,hogy lejön.

- Jó, most az egyszeri igazad volt. De most akkor mi lesz?

- Őő…filmnézés? –néztem rá mosolyogva. Az ő arca már kevésbé volt ilyen vidám,hogy Harry így félbeszakította a tervét.

- Lehet róla szó. Beteszek valamit jó? Aztán egy filmet… -először nem esett le,hogy mit is akar mondani, de a perverz nézéséből mindjárt az eszembe jutott.

- Haha. Ez nagy poén volt. Vicces vagy,Zayn. –mondtam gúnyolódva.

- Vedd úgy,hogy nem szóltam semmit. –az ajkába harapott, lenézett a földre, a kezével homlokon csapta magát, majd elkezdett röhögni.

- Neked meg mi a bajod?  -nem érkezett válasz. Csak röhögött magának.

- Hallod? Veled meg mi történt?  Bolond gombát ettél vagy mi?

- Nem hiszem el,hogy ezt mondtam . –és erre még jobban elkezdett röhögni.

- Én már ezt megszoktam. Egy perverz állattal élek egy fedél alatt ez nekem már meg sem kottyan. –vágtam rá lazán, mintha ez a világ legérdektelenebb dolga lenne. Még röhögött egy fél percet, aztán csendben maradt.

- Már nem lesz belőle semmi ugye? –nézett rám boci szemekkel, amik még mindig csillogtak a sok könnytől, amit a röhögés közbe gyűjtött be.

- Akció, vígjáték, vagy romantikus? –tereltem el a szót, ami azt jelenti,hogy nem. Egy szomorú bólintással nyugtázta a dolgot és beletörődött,hogy ma hoppon maradt. De most komolyan! Zayn mostanában…hát hogy is mondjam: el van szállva. Totál át van kattanva. Megnézette velem a Barátság extrákkal-t, A kémes hármas-t, valamint a Kék Lagúna : Az ébredés c. filmet. Azt nem is mondom,hogy a Kék Lagúna 2012-es feldolgozásában 2 fiatal egy szigeten reked kiszolgáltatva a természetnek…és egymásnak. Zayn részletesen elemezte a filmet és elmondta,ha velem együtt kerülne egy szigetre, mit is csinálnánk. Egy jó fél éves projectet elmondott nekem a film alatt, szigorú napirenddel, ami nem állt másból, mint úszásból és szeretkezésből. Feltett szándéka,hogy addig megtanul úszni. Az utóbbihoz nem kívánok hozzászólni.

Végül is a filmezés egész jól sült el. De ilyen részletes beszámolót még életemben nem hallottam. Elmondta,hogy mit vinne magával a lakatlan szigetre. Idézem: „ Vinnék magammal egy tükröt, ja bocs kettőt, 4 fésűt, 20 darab hajzselét, 150 tábla csokit, avokádót a kedvenc zöldségemet, egy energy juice-t…és mit hagytam még ki? Ja igen…téged :D „

Part 19 - Újra együtt

Sziasztoook! Ismét késés. Bocsi :( :)

Végre elérkezett az a rész,amikor minden a sínen megy és remélem ez még sokáig így marad. Ezt azért is mondom így, mert fogalmam sincs mi lesz a folytatásban. Komolyan! Sosem tervezek előre, de most tényleg nem tudom mi lesz. Lehet,hogy a feje tetejére állítom az egész történetet, vagy meghagyom a klasszikus befejezést. Ha már a befejezéseknél tartunk...Sajnálattal közlöm,hogy a történetnek nemsokára vége. Összesen 25 részt terveztem, nem többet. Aztán vége. De addig még sok víz folyik le a Dunán :)

Persze ezután sem maradtok történet nélkül, mert úgy döntöttem,hogy folytatom a régi blogomat (1-2 rész erejéig-erről majd később) és utána indítok egy teljesen új blogot, ami teljes mértékben eltér az előzőktől. Többet nem mondhatok :)

Remélem tetszik majd és kapok 1-2 komit is :)

Üdv.:                                         Szandee ×

A sűrű havazásban egyáltalán nem azon járt az agyam,hogy majd megfagyok, hanem azon,hogy mi a fenét művelek már megint. Próbáltam gondolkodni vagy legalábbis elhitetni magammal,hogy gondolkodom, de nem ment. Egyre csak közeledtem és közeledtem hozzá. A jéghideg tenyerem a még hidegebb arcához ért és teljesen elöntött a melegség. Próbáltam türtőztetni magam, immár sokadjára, mégsem sikerült.

- Sajnálom, de én ilyen vagyok. –vonta meg a vállát finoman, nehogy a nagy mozgolódás közepette kizökkenjünk eme értelmetlen testhelyzetünkből.

- Nem Zayn, te nem ilyen vagy. Te más vagy…

- Ahogy te is. Teljesen más vagy,mint akit megismertem. Ő félénk volt és visszahúzódó, de te nem ilyen vagy.

- Miért, én milyen vagyok?

- Zsörtölődő,makacs,önfejű,nehezen kezelhető,lobbanékony….

- Na ezt most hagyd abba! –hirtelen elrántottam a kezemet az ő kezei alól. Bár igaza volt, mégis nagyon szarul esett amit mondott.

- Ne, gyere vissza. Nem gondoltam komolyan. 

- Tudom.

- Akkor miért mentél el mellőlem?

- Félek,hogy ismét rosszat cselekednék. –összehúzta a szemöldökét, majd egy értelmetlen arc után elmosolyodott,mint akinek később jutnak el a dolgok.

- Mégis mi rosszat tennénk? –hirtelen a szomorú arckifejezés átváltott perverz mosollyá. Nem tetszik ez nekem…

- Na ácsi. Miért beszélsz többes számban? Én csak magamról beszéltem. Mégis mi a fenét képzelsz magadról? Azt hiszed,hogy egy mosoly és minden rendbe jön? Azt hiszed? Igen? Mert akkor nagyon rosszul hiszed! És ne nézz rám olyan kölyökkutya szemekkel,mert nem hat meg. Mondom! Ne nézz rám úgy. Sehogy se nézz rám. Kerülj el messziről. Mondom húzz már el innen! Bunkó vagy,ugye tudod? –a hisztimet szó nélkül végighallgatta egy flegma mosollyal az arcán. Nagyon nem tetszik ez nekem.

- Hiába hisztizel, nagyon jól tudom mit akarsz.

- Várjunk csak. Az előbb liter számra kellett beléd önteni a lelket, most meg átváltottál ’bad guy’ üzemmódra? Mond csak, te beteg vagy? –odaléptem hozzá,hogy színészien megnézzem van-e láza a homlokán. Egy óvatlan pillanatban nem figyeltem rá, mire ő lesöpörte e kezemet a homlokáról és megcsókolt. Először még próbáltam hadakozni(mégis mit képzel magáról), aztán teljes testközelbe kerültünk és nem tiltakoztam tovább. Hagytam,hogy megcsókoljon, bár én sem fogtam vissza az érzelmeimet.

Egyszer csak azon kaptam magunkat,hogy vadul csókolózunk, ha lehet ezt egyáltalán csókolózásnak nevezni. A nyakát finoman átkarolva álltam,vagyis már rogyadozó térdekkel totyogtam előtte. Egy pillanatra megálltunk levegőt venni, mert mindkettőnk ziháltan lélegzett. Mélyen a szemembe nézett majd a fülemhez hajolt és súgott valamit:

- Akkor most mi lesz? –pontosan nem értettem mire célzott. Tényleg nem értettem.

- Hogy hogy mi lesz?

- Figyelj, szerintem menjünk be hozzám és beszéljük meg.

- Nem hiszem,hogy jó ötlet. –ráztam a fejem citromba harapott arckifejezéssel.

- Ugyan már. Gyere, ne félj, nem foglak bántani. –mondta röhögve.

- Nagyon vicces. –végül is vállat vonva elfogadtam az ajánlatát, majd bementünk a faházba. Pontosan magam sem tudom miért egyeztem bele ilyen könnyen. Lehet,hogy tudtam mit akar...és nem akadályoztam meg.

Ismerős hely, mintha jártam volna itt mostanában.

Levettük a kabátunkat és a cipőnket, majd egymás mellé leültünk a kanapéra. Vártuk,hogy valamelyikünk megtörje a kínos csöndet. Vicces,hogy az előbb még eszeveszettül csókolóztunk,most meg ülünk egymás mellett,mint két idegen.

- Miről akartál megbeszélni? –végül én törtem meg a csendet.

- Arról,hogy most mi van velünk? Már nem bírok kiigazodni az egészen. Az előbb még…és most meg…nekem ez túl bonyolult. Ha te érted, akkor magyarázd el kérlek.

- Sajnos én sem értem. Már nem tudom mit kiért teszek. Ez a csók…megtörtént és pont.

- Csak ennyi? Megtörtént és pont?

- Miért mit kellene mondanom? Azt hogy remegő lábakkal álltam előtted és pillangók repkedtek a gyomromban? Azt,hogy majdnem elájultam,mikor megtudtam,hogy visszajöttél? Azt,hogy minden másodpercben elveszek a tekintetedben és olyankor megszűnik a világ körülöttem? Azt,hogy nem akarom,hogy elmenj? Ezt akarod hallani?

- Igen. –mondta suttogva, mosolygó arccal. A szája szélét enyhén megharapva közelített felém. Most már teljesen biztos voltam abban,hogy mit akarok. Őt akarom!

- És én mit mondhatnék? Hogy nem bírom ki nélküled? Hogy a hiányod teljesen kikészít? Hogy újra érezni akarlak? –a homlokunkat és az orrunkat összeérintve bámultunk egymásra. Most már minden világos. Tudjuk mit akarunk, vagyis eddig is tudtuk, csak féltünk kimondani ,legalábbis én.

- Szeretlek! –kész,vége,lőjetek le,kimondtam!

- Én jobban! –több sem kellett, ismét egymásnak estünk és nem fogtuk vissza magunkat.

Általában a filmekben mindig édes és romantikus a kibékülés, de a mi esetünkben ez teljesen máshogy sült el.  Szinte észre sem vettük, de már fent voltunk az emeleten. Annyira gyorsan történnek a dolgok…Zayn finoman az ágyra lökött, majd rám vetette magát. Immáron félmeztelenül. Nem kellett több, azonnal lerángattuk egymásról a még megmaradt ruhákat, sőt a barack-rózsaszín színű ingem szinte kettéhasadt. Bár most egy cseppet sem érdekelt.

( itt adásunk megszakad…:D )

Mondjam azt hogy jó volt? Igen azt mondom! De még milyen jó. Teljesen más volt, mint Harry-vel. (persze vele is jó volt de most végképp nem ez a lényeg). Zayn teljesen más. Ő nem csak azt látja bennem,hogy nőből vagyok, hanem azt,hogy vannak érzéseim. Szavak nélkül megérti, meg érti a vágyaimat és az álmaimat.

Az idő elszaladt velünk, s észre sem vettük,hogy hajnalodik. Nem kell mondanom,hogy egy szemhunyásnyit sem aludtunk. Miután lepörögtek az események, végig dumáltuk az időt. Megbeszéltünk mindent amit csak lehetett és szerencsére tisztázódtak a dolgok. Most már mondhatom,hogy újra együtt vagyunk. Sőt, sokkalta közelebb egymáshoz,mint gondolnánk.

Felültem az ágyra (nekik van ágyuk,míg nekünk matracokon kell aludnunk), majd a falon lévő órára néztem.

- Negyed 6. Ideje lenne felkelni. –mondtam határozottan. Vicces, de Zayn nem válaszolt, mert elaludt.

- Egy percig nem beszélek hozzád és máris alszol? Zayn muszáj lesz felkelnünk, nem tudni mikor jönnek vissza a srácok és az is kérdéses,hogy hol voltak eddig. Hallod amit mondok? Hahó! –bökdösni kezdtem, mire ő a fejére húzta a paplant és motyogott valamit.

- Zayn, kelj fel! Nem halaszthatjuk tovább. –ismét semmi válasz, csak egy nagy sóhaj.

- Na jól van, te akartad. –felbőszülve le szerettem volna húzni róla a paplant és összekócolni a már amúgy is kócos haját, de arra nem számítottam,hogy ő védekezni fog. Sikeresen elhárította a támadásomat, szó szerint maga alá gyűrt, majd kajánul elkezdett mosolyogni.

- Ezt te sem gondoltad komolyan! –nézett a szemembe, miközben a fickándozó kezeimet próbálta lefogni, amit egyenesen a hajának szegeztem.

- De igen is komolyan gondoltam. És most engedj el! –kiáltottam fel. Persze csak „játékból”. Nem mellékesen nagyon élveztem a helyzetet.

- És ha nem? –a pimaszsága és a hatalmas…...egója ( :D ) már a plafont súrolta. Úgy éreztem cselekednem kell. Persze minden hiába való volt, sokkal erősebb nálam. Esélyem sem volt.

Már éppen kezdett volna bele az újabb „emberkínzásba”, mikor lent nyitódott az ajtó. Éreztem,hogy most jött el az a pillanat, amikor baromira gyorsan fel kell kelnünk és fénysebességgel felöltöznünk.

-  Van itt valaki? –Niall hangja hallatszott a konyhából. A francba. Visszajöttek. Nem kérdés, hogy eszméletlen sebességgel öltözködtünk itt-ott egymást segítve.

Sajnos nem jutottam elég messzire, csak a fehérneműt és a farmert tudtam magamra kapni. Az ingemnek pedig rejtélyes módon nyoma veszett. Milyen meglepő. Egyidejűleg Zayn sem volt a leggyorsabb, ugyanis a boxeren és a farmeren kívül nem volt rajta semmi.

Zayn még mindig az övével vacakolt, mikor a srácok végérvényesen megláttak minket. Elég félreérthető helyzetben. Nem kérdés, mindkettőjük arcán sokat sejtető mosoly jelent meg, majd a röhögésüket visszafojtva próbáltak megszólalni.

- Hát ti meg? Mit kerestek itt? –kérdezte Niall. Mi mind a ketten olyan sokkban voltunk,hogy meg sem bírtunk szólalni. Aztán persze megtörtem a csendet, vagyis kénytelen voltam.

- Én csak átjöttem,hogy megkérdezzem van-e itthon.......só. –mondjuk ennél átlátszóbbat ki sem találhattam volna. Persze ők nagyon jól tudták,hogy mik történtek itt az éjjel.

- Persze. Egyből gondoltuk. –mondta Liam vállat vonva. És röhögve.

Én bőszen elkezdtem keresni az ingemet, míg Zayn ugyanúgy maradt, majd valamit beszélt a srácokkal, akik hangos Ó-zásba kezdtek. Remek, most már mindenki tudja,hogy együtt voltunk. Nem mintha valami nagy hibát követtünk volna el, egyszerűen csak nem tartozik rájuk.

Pár perc keresgélés után végre megtaláltam az ingemet. Nagyot néztem mikor megláttam,hogy teljesen ketté van szakadva. A magasba tartottam,hogy jobban szemügyre vegyem, majd hirtelen abbamaradt a beszéd a jobb oldalam felől. Hangos röhögés tört ki mind a 2 srácból, majd Zayn-re néztek aki totál el volt pirulva. Nem meglepő.

- Ezt te csináltad? –mutatott Liam a széttépett ingemre, majd Zayn-re nézett. Zayn nem szólt semmit, a tenyerét a szeme elé helyezte,hogy elbújjon a világ elől. Nem jött össze.

- Hm…most már én is szeretném tudni mi történt itt. Ez az ing elég gyanús. –Niall poénos észrevétele után magamra kaptam azt az ominózus inget, majd leszaladtam a konyhába. Elég volt a röhögésből mára.

- Ne szaladj el, letépheted rólam az inget nyugodtan. –még mindig hallottam Liam és Niall eszméletlen kacaját, sőt még gúnyolódtak is. Persze nem komolyan (ismerem őket annyira) szimplán csak azért,hogy felbosszantsanak. Direkt.

Zayn leszaladt utánam a konyhába, mikorra épp felvettem a kabátom és a csizmám. (margóra megjegyzem,hogy fogalmam sincs hol voltak a srácok az éjszaka, de lehet,hogy nem is akarom tudni.)

- Bocsi a srácokért, tudod milyenek.

- Sajnos nagyon jól tudom. Mindegy, azért majd finoman mondd meg neki,hogy bekaphatják. De csak finoman!

- Ahogy akarod.(nevet) Már mész is?

- Muszáj mennem. Eltűntem a térképről és már biztosan keresnek. Vagy nem.

- Én inkább az utóbbira tippelnék. Bár a srácok nem nagyon emlékezhetnek semmire a tegnapi napból.

- Miért mi volt tegnap?

- Állítólag itt nem messze volt egy buli, mindenki odament. Én persze nem mentem és véleményem szerint Harry sem. –láttam,amint kimondja Harry nevét egy picit megváltozik az arckifejezése.

- Zayn, ezt már megbeszéltük.

- Jó,jó tudom. Megpróbálok magamban mindent helyrerakni, de nem lesz könnyű. Próbálok kedves lenni vele, vagy legalább is megközelítőleg.

- Majd meghálálom az igyekezeted. –ezt halkan a fülébe súgtam, majd egy lágy csókkal elköszöntünk egymástól. Persze még felkiáltottam az emeletre a srácoknak is egy „Sziasztok, de kapjátok be” -félét.

Visszafelé találkoztam Kevinnel és Ashley-vel, akik éppen sétáltak. Próbáltam szűzies jókislánynak tűnni, de Kevin még véletlenül sem vette be. Látta rajtam,hogy csapzott és fáradt vagyok, így nem volt nehéz kikövetkeztetni a dolgokat. Persze nem volt genya, nem szólt semmit, csak mosolyogva elsétált mellettem Ashley kíséretében. Piros pont a bátyámnak!

Imádkoztam,hogy ne találkozzak senkivel, s most szerencsém is volt. Végre visszaértem a saját bungalónkba. Beléptem, majd Harry és Louis átlagosan hangos nevetgélése ütötte meg a fülemet. Éppen filmet néztek. (azt hiszem a Bad Boys 2-t) Köszöntem nekik, majd mintha mi sem történt volna, levettem a kabátomat. Nem kellett volna.

- Veled meg mi történt? –kérdezte Louis viháncolva, hasonlóan,mint Niall.

- Úgy látom kellemes estéd volt. –pár másodperc múlva Harry is csatlakozott Louis-hoz. Komolyan,ez a két tagú ideiglenes zenekar nagyobb zajt csapott,mint a szomszédunk Hálaadáskor.

- Pofa be a lepénylesővel. –erre még jobban elkezdtek röhögni. Ilyen nincs.

- Zayn alaposan elbánt veled. A vadállat! Ejnye. –Louis próbált színészkedni, de csak félresiklott hahota lett belőle.

- Bele sem merek gondolni mit csinálhattak ezek ketten egymással. –motyogta Harry, miközben már a hasát fogta a röhögéstől.

- Semmi közötök hozzá. –vágtam rá kissé idegesen. Mára már tényleg elég a röhögésből. Tényleg...

- Figyeld a kis durcást! Milyen ideges lett hirtelen. -nézett rám Louis színészies módon, lesajnálóan.

- Bizony ideges vagyok. Nem elég,hogy Liam és Niall is kiröhögtek, de még ti is. Mi olyan vicces ezen? –hirtelen abbamaradt a felhőtlen jókedv.

- Maga a helyzet. Ahogy magam elé képzellek titeket…-nézett fel a plafonra Louis,mintha lenne ott valami.

- Ne legyén perverz, csak én lehetek az –Harry oldalba bökte őt, majd Louis hirtelen visszatért a Földre.