Part 10 - Majd én megmutatom!

Sziasztok. Tudom,hogy azt ígértem,hogy Karácsony előtt még hozok 1-2 részt de a sok sürgés-forgás közepette nem nagyon jutott időm a blog írásra. Ezt is 2 éjszaka hoztam össze. Remélem nem haragszotok amiatt,hogy kicsit csúszik a két dátum, de ígérem, a karácsonyi különkiadás feltétlenül meglesz. Már biztosan nem hozok új részt Karácsonyig,szóval itt és most szeretnék nektek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Sok Ajándékot kívánni. Legyen örömteljes eme néhány napotok  és persze a többi is :)

Hozzon a Jézuska sok jót, főleg ha 1D-s tárgyról van szó :)

Üdvözlettel:                                          Szandee ×                    

Az élet szép, legfőképp akkor,ha minden simán megy. A jelenlegi helyzet pedig erről árulkodik. Lehet,hogy az embernek sokszor van rosszkedve, de ha a megfelelő emberrel van,minden más. A lélek megtisztul és teljesen máshogy látja a világot-pont mint én.

A napokban rengeteg időt töltöttem Zaynnel és a srácokkal, persze Victoria kíséretében. Őt semmi jóból nem hagynám ki. Mindig ő rángatott bele a rosszba, persze jó értelemben. De persze most minden máshogy van, a világ 360°-os fordulatot vett körülöttem. Mindig én voltam a visszahúzódó csendes kislány, Victoria meg a vad, pasizós. Ez most nem így van.

A napokban többfelé jártunk a srácokkal, de a legjobb mind közül a hógolyózás volt. Azt margóra mondom,hogy a hó, amit nem is lehet hónak nevezni,tiszta sár és mocsok volt. A  múltkori szép hóesésből víztócsák keletkeztek,ami nem adott elég téli hangulatot,ám mi megoldottuk a helyzetet. Új játékot találtunk ki: Vízgolyó. A lényege ugyanaz,mint a hógolyózásnál. Aki a legtöbb találatot dobja, az nyer. Nem kérdés ki nyert. Hát persze,hogy én. Nem hagytam magam és gőzerővel gyártottam a jeges,vizes,sáros izéket. A legtöbb találatom Zayn-en volt,aki mindezt megbosszulta egy jó alapos fürdetéssel. Szó szerint megfürdetett a sáros hószerű dologban. Amikor Kiresha meglátott minket, az volt az első dolga,hogy lefényképezze a nyakig sár brigádot. Nem mondom, kedves gesztus volt tőle, de legalább van kézzel fogható bizonyítékom,hogy végre én nyertem.

Na de most az élménybeszámolót félretéve nagyon komoly dolgok történtek. Mármint nem velünk,velünk minden rendben szerencsére. Nem,itt teljesen más volt a baj. Idén a tábor látogatottsága nagyon lecsökkent. Először senki sem tudta,hogy miért, sőt olyan hírt is kaptunk,hogy a tábor megszűnik. Nem tudjuk,hogy mennyire igaz, de nem nagyon törődtünk a hírrel, amíg vannak lakóink. Sajnos vagy nem sajnos, senki sem tudja,hogy itt vannak a srácok, ha lenne egy reklám vagy valami,akkor minden megoldódna, de mivel a srácok pihenni jöttek ide, egy távoli hegyes-erdős rajongómentes övezetbe, így ez mos egyenlő a lehetetlennel. Nem is bánom annyira, mivel én sem szeretném az ünnepeket egy sikoltozó tinilánycsordában leélni, gondolom más sem. Így hát ez terv lefújva.

Sajnos csak pár gyerek van most a táborban, akiket nemrég tanítottam, azok már rég hazamentek. Egyetlen egy gyerek sem jelentkezett a táncórámra, ami nagyon fáj nekem. A mostani gyerekek IPhone-val járkálnak a folyosókon fülhallgatóval a fülükben. Némelyikük nem is köszön. Hihetetlen, de ekkor jön rá legjobban az ember,hogy mennyiféle-fajta gyerek létezik. Nem mindegyik egyforma,mint azt sokan mondják.

Csak 5 gyerek egyforma…akikkel mellesleg találkoznom kéne,ugyanis meghívtak minket Victoriával a közeli presszóba. Állítólag isteni a forraltbor és a sör. Amolyan tipikus hegyvidéki kis háznak képzelem el,ahol a helybeliek lepacsiznak a tulajjal,majd megisznak 1-2 felest és mennek tovább havat lapátolni. Ez csak az én véleményem, ami nem nagyon valószínű.

- Szerinted a kéket vagy a pirosat vegyem fel? –Vic 1-2 piros-kék bolyhos szvettert nyomott az orrom alá,hogy nézzem meg melyik áll neki jobban. Most a legkevésbé sem érdekelt,hogy miben jön Vic, most csak arra vártam,hogy végre átölelhessem Zayn-t. Ma még nem is láttam.

- Föld hívja Jaz-t. Nézz már ide egy percre! –végre észrevette,hogy cseppet sem érdekel a szőrös macskaszőrre hasonlító szvettere.

- Nekem mindegy. Nem bálba mész. Azt veszel fel amit akarsz. –a mondatom végén magasra emelte a szemöldökét,majd kicsit oldalra biggyesztette a száját. Ha jól sejtem most egy alapos fejmosás vagy kioktatás következik. Rosszabb esetben mind a kettő.

- Neked meg mi a bajod? Mindjárt találkozhatsz a hercegeddel, ne rinyálj már annyit!

- Nekem semmi bajom. Veled van bajom. –erre a válaszomra végképp nem számított. A meglepettség teljesen eluralkodott rajta és amolyan „Mégis hogy képzeled ezt?” arcot vágott.

- Velem? –visszakérdezett meghökkenve. Tényleg lesokkolhattam a szokatlan modortalanságommal, ha még vissza is kérdezett.

- Igen veled. Kicsit visszavehetnél. Niall-el jópofizol,miközben Chris-szel kavarsz a háta mögött. Ugye tudod,hogy ebből csak a baj van?!

- Chris csak haver. Amúgy meg nem te mondtad,hogy ne üssük bele az orrunkat a másik pasiügyeibe?

- De igen. De én csak megpróbállak megvédeni egy szörnyű csalódástól. Nem tudnám elviselni,hogy szenvedsz.

- Ez nagyon kedves tőled, de inkább érted aggódom. Egy zűrös rosszfiúba szerettél bele,aki nem éppen jól bánik a lányokkal.

- Na nehogy már te is! Kevin végre megenyhült és most kezded te? Amúgy meg hirtelen mi lett a bajod vele? Eddig nagyon is bírtad.

- Nekem nincs semmi bajom vele, csak féltelek.

- Na jó, azt hiszem ezt a beszélgetést most inkább hanyagoljuk és menjünk.

- Részemről rendben.

Egy kicsit feszült volt közöttünk a hangulat, de semmi komolyabb, csak még sosem volt ilyenben részem,ugyanis még sosem vitáztunk semmin és ez még szokatlan. Úgy látszik mindennek eljön az ideje.

Csendben lesétáltunk a földszintre,ahol a srácok már készenléti állapotba helyezték magukat és készek voltak az indulásra.

- Hú,micsoda bombanők! Hm…nem ismeritek őket srácok? –„üdvözölt” minket Harry a maga módján.

- Sziasztok! –a Jaz-féle köszönés most teljesen más volt,mint szokott. Komolyabb és visszafogottabb. Zayn volt az egyetlen aki észrevette rajtam,hogy nincs minden rendben. Victoria odament a másik négy sráchoz és elkezdtek beszélgetni,mintha misem történt volna.

- Valami baj van? –kérdezte halkan. Bár a többiek annyira bele voltam merülve a sztorikba,hogy észre sem vettek minket.

- Majd elmondom! –kierőszakoltam magamból egy műmosolyt, erre Zayn a fejét rázta,majd odajött hozzám és egy apró csókot adott az ajkamra.

- Na indulhatunk? –Liam próbálta túlkiabálni a többieket és sikerült is neki, ugyanis mindenki meghallotta a mély hangjának dübörgését.

- Mutatjátok az utat? –kérdezte Vic, aki Niallre nézett. Niall csak aprókat bólintott és meg a szememet forgattam.

Vic otthon sem tartozott a jókislányok közé, főleg a pasiügyei miatt. Szokása volt,hogy több pasit hülyített egyszerre és ezt a szokását elég hűen őrzi…Vele ellentétben én voltam a jókislány,aki mindig Vic mellett volt és falazott neki. Hiába, az ellentétek vonzzák egymást,még barátilag is.

Minden nekivágtunk a bő 5 perces útnak a presszó felé. Már a nevében is benne van,hogy itt nem citromos üdítővel fognak kiszolgálni,úgyhogy én már előre eldöntöttem,hogy nem iszom semmit. Max. 1 pohár forraltbort, de semmi többet.

Ezt az 5 perces utat gyalog tettük meg, most a változatosság kedvéért mi vezettük a sort. Nem bíztak bennünk, azaz Zaynben nem bíztak. Gondolom nem kell kifejtenem miért…:)

- Szóval ez lenne az! –Louis egy elég termetes „kis” házra mutatott,ahol az ajtó fölé volt függesztve egy szép betűtípussal írt felirat: WINE and BEER from NARNIA. Nem tudtam,hogy ez mit jelent, remélem,hogy nem raknak be minket egy szekrénybe,mert akkor végem. Főleg ha Zaynnel együtt….

Bementünk a presszóba,majd levetettük a nagykabátot és ráakasztottuk az akasztóra. Meglepő volt,hogy még a kabáttartó is díszes fából készült,pont úgy,mint a többi asztal és szék. Amikor teljesen beléptünk a kicsinek nem mondható kocsmába,mentem megcsapott a friss forralt bor illat. A pultos egy helybéli férfi lehet,mert mindenkivel kedves volt és lepacsizott. Na mit mondtam? Komolyan mondom, ha nem jön össze a táncos karrierem,elmegyek jósnak.

Leültünk egy asztalhoz a cserépkályha mellé. A pincér azonnal kijött,majd minden rendeltünk. A srácok és Vic forralt bort, míg én egy rumos teát. Pár szelet kalács is díszelgett az asztalon, bár nem szeretném megkóstolni,kitudja hányan fogdozták már meg előttem. Niall volt az első bátor jelentkező (mily meglepő), aki megkóstolta a diós kalácsot. A szájába vettem,majd a többi részét amit a kezében tartott,nyomban az asztalra dobta.

- Forró! Forró! –elkezdett kiabálni, mi meg csak röhögtünk rajta…egy ideig. Egészen addig hahotáztunk,mígnem mindenki a tányér kalácsra lett figyelmes. Úgy látom egy verseny van kitárulkozóban. Óvakodva néztem a többieket,hogy nem próbálják-e megszerezni előlem a diós meglepetést, de ünneprontónak kell lennem,mert minden rákattantak a potyakajára. Olyanok voltak,mint a vadgalambok, akik mennek a morzsákra. Komolyan! Még Victoria is kapkodott a 6 szelet frissen sült,még forró kalács után, csak én maradtam hoppon.

Mindenki könnyen magába tolta a finomságot, én meg addig ültem és vártam,hátha lesz valaki olyan rendes és megosztja velem a zsákmányát. Senki,még egyszer mondom, SENKI nem volt hajlandó adni a kajájából. A kis kapzsi banda…ejj ejj. Nem csináltam belőle nagy ügyet, de azért megjegyeztem.

- Itt a pia! –Liam hangosan felkiáltott!

- Hej,igyunk! –Harry is csatlakozott az ordítozó tömeghez. Mindenki minket nézett,ahogyan közösen koccintunk,majd jó alaposan a pohár aljára nézünk. Legalábbis a srácok. Victoria sem tartozik a nagy ivók közé,bár nem veti meg az alkoholt, főleg ha jó társaságban van.

- Még egy kört! És még egy kis tequilát is hozzá! –Zayn felkiáltott Louis-val egyetemben. Mintha összebeszéltek volna, mind a ketten egyszerre mondták ki a mondatot.

- Forralt bor és tequila? Még megbocsássatok de én még soha nem hallottam ilyenről. –mormogtam.

- Pedig nagyon jó a kettő keverve. Ez a mi kis titkos itókánk,ugyanis senkinek nem jutna eszébe ilyen marhaság. –magyarázta az ügyet Zayn.

- Csak nehogy megártson! –szólalt fel Victoria. Hirtelen milyen következetes lett. Úgy látszik hatott a délutáni kis fejmosás. Csak ezért már megérte.

- Jaz nem kóstolod meg? –kínált meg Harry. A kis pimasz ördög még mindig ott bújkált a tekintetében. Már egy ilyen apró momentumból van gesztusból kiszűröm,hogy mi is az igazi célja valójában.

- Kösz nem! Inkább kihagyom. –tiltakoztam.

- Biztosan nem kóstolod meg? Pedig nagyon finom. –kérdezte még egyszer Louis.

- Egyszerűen isteni. –áradozott Niall, s közben egy nagyot szippantott az atmoszférából. Őszintén szólva én már levegőt sem mertem venni, annyi volt a bor és a tequila koncentráció,hogy egy mély lélegzet és Jaz-nek annyi. Caput! Finito! Ezt pedig nem szerettem volna megkockáztatni.

Már vagy a hatodik körnél jártunk, s a srácok egyre jobban kezdtek el nevetgélni, a hangulat pedig egyre forrósodott. Harry már a párkapcsolati témákat átugorva az emberi szaporodásra tért át. Olyan szövegeket lenyomott,hogy én és Vic csak néztünk,mint a moziban. Aprólékosan elmesélte,hogy mit csinált az előző barátnőjével és hogy hogyan. Nem voltunk kíváncsiak rá,mégis elmondta. Szerintem holnap ebből semmire sem fog emlékezni, de majd én felvilágosítom és elmondom miket mesélt nekünk. Tuti megbánja még, de nem baj, majd én jó nevetek. Ennyi kárörvendés még nem a világ vége.

Az még hagyján,hogy a mi Haroldunk beavatott minket a nemi életébe, de az már sokkal durvább volt,mikor Zaynre rájött a mesélhetnék. Inkább ne tette volna…

- Srácok és emlékeztek arra amikor…jaj tudod! –akarta mondani Zayn, de a nyelve már nem pörgött rendesen. Ő és Harry voltak a legjobban becsiccsentve, de ez a szövegeiken is meglátszott. Rémült arccal Victoriára néztem,aki a hasát fogta a röhögéstől, s úgy vihogott,hogy közben egy hangot sem adott ki. Belső röhögés…ez a legrosszabb. Szegénykének holnapra olyan has-izomláza lesz,hogy azt egy életre megemlegeti. De hát mit lehet tenni, a 2 srác ügyein nem lehet nem nevetni.

- Ja igen, emlékszem. Amikor volt az a csaj és amikor izé…na…érted. –Harry jobbra-balra tellegetett a kezével, ugyanis Zayn sztoriját még ketten sem tudták összehozni. Az nem kérdés,hogy mindenki gurult a röhögéstől, még a fiúk is, csak én ültem rémült arccal,hogy mi lesz a sztori végkifejlete.

- Srácok az úgy volt,hogy Zayn felhozott egy lányt a hotelszobába. –Louis jó útra terelte a két Móka Mikit. Nem kellett volna.

- Ja igen! Megvan már! Na szóval! Volt az a csaj! Hogy is hívták? Barbara? –Zayn belekezdett a történetbe…

- Jessica volt te hülye. –Harry kijavította a hős szívtiprót.

- Ja igen. Szóval Jessica. Jessica igen jó nő volt. Azok a mellek istenem… -motyogta Zayn. Csak fél szavakat értettem belőle szerencsére.

- A fenébe! Elfelejtettem,hogy mit csináltam vele. Hogyan lehet ez? –a jókedve hirtelen búskomorra változott, de ez a hirtelen hangulatváltozás természetes egy betintázott egyénnél.

- Még jó. Nem szerettem volna hallani. –mondta Vic.

- Az biztos. Srácok,szerintem ne igyatok többet. Mindegy, én kimegyek a mosdóba. –nagy nehezen felálltam az asztaltól,majd elsétáltam egészen a mosdóig. Éppen szerencsém volt,ugyanis meghallottam,hogy a srácok rólam beszélnek. Pont el tudtam bújni a fal mögé,hogy ne lássanak és így kitűnően tudtam hallgatózni.

- Mi van a barátnőddel? Nem tud bulizni! –mondta Louis.

- Mi itt iszunk és jól érezzük magunkat, ő meg csak ül és bámul minket. –folytatta a panaszkodást Niall.

- Nincs hozzászokva az ilyenhez. –Victoria megvédett engem,bár nem sok értelme volt.

- Be kéne avatni őt a nagybetűs életbe, nem gondolod Zayn? –Harry oldalba bökte Zayn-t ,mire mindenki felnevetett.

- Már dolgozom az ügyön. –erre ez volt a válasz. Hirtelen most mindenki összeszedte magát és kifogástalanul tudtak beszélni. Na jó, Harry és Zayn kivételével.

Miért beszélnek így rólam? Ennyire unalmas lennék? Most komolyan ennyire unalmas vagyok? Tényleg nem vagyok hozzászokva az efféle mulatozásokhoz, de ez ennyire látszik? Ugye nem?

Habár ha jobban belegondolok tényleg van némi igazság az ügyben, ugyanis nem tudom kellőképpen elengedni magam. Mindig azt figyelem,hogy rendesen és kiegyensúlyozottan viselkedjek,ami sokszor nekem is nehezemre esik, de ez van előírva. Sosem ittam még pár pohárnál többet és úgy látszik most jött el az idő,hogy elkezdjem. Mármint nem az alkoholista életmódot, hanem csak egy felhőtlen estét igen, végre egy felhőtlen estét szeretnék úgy,hogy nem viselkedem jókislányként. Egyszer én is lehetek rossz…

Part 9 - Megtört a jég

Sziasztok! Bocsi,hogy ennyit késtem a résszel, de mivel közelednek az ünnepek, így én is el vagyok foglalva mindenfélével. Ez a rész kicsit rövidebbre sikeredett a kelleténél, de megpróbálom bepótolni,ugyanis ha azt akarom,hogy egyezzenek a dátumok,akkor még 1-2 fejezetet meg kell írnom hétfőig,hogy Jaz-éknél is Karácsony legyen. Nehéz lesz ennyi feladat közepette, de majd valahogy kieszközölöm. Remélem azért tetszeni fog, megjegyzem,hogy ez a rész amolyan összekötő rész, ugyanis a java még csak most jön. Vagy ha úgy tetszik előjáték vagy ízelítő. Attól függ kinek mi felel meg :D

Remélem azért tetszik és kapok pár like-ot odalent :)

Karácsonyra egy extra hosszú résszel jelentkezem majd, részben azért is fogtam vissza most magam, mert nem akartam ellőni a poént :)

Még nem kívánok kellemes ünnepeket, majd még úgy is lesz rész addig,úgyhogy addig: Sziasztok :)             Szandee×

 

 

Tiszta harag és gyűlölet szikrázott Kevin szemeiből. Minden egyes izma megfeszült, majd ökölbe szorított kézzel rohant fel a legfelső emeletre,én meg utána. Azt eddig is tudtam,hogy nem bírja Zaynt, de ez már túlzás. Igaz,még sosem volt alkalmam „megcsodálni”,miként viselkedik Kevin pasi ügyben,ugyanis még nem volt kivel. Erre jött Zayn,aki mindent összezavart.

Sajnos a bátyám olyan,mint egy hisztis díva, ha meghallja,hogy valamelyik pasi közeledik hozzám. Nem értem miért az a célja,hogy szűzen haljak meg, vagyis inkább úgy mondom,hogy szíve szerint apácának küldene egy jó messzi helyre,hol még a férfi szó fogalmát sem ismerik. Idegesítően és bosszantóan túlreagálja a dolgokat,ami már az agyamra megy. Legszívesebben nélküle jöttem volna erre a „nyaralásra” is, de anya ragaszkodott ahhoz,hogy Kev is velünk tartson. Édes Istenem, remélem nem a titkos szobába igyekszik ilyen sietősen, különben Zaynnek annyi. A többi sráccal olyan semleges a kapcsolata, ugyanis őket még nem nagyon látta velem együtt és nem hallottam Harry perverz mondatait felém…még szerencse, különben szegény srác már rég alulról szagolná az ibolyát.

Kevin, a nem éppen higgadt énjét vette elő, s még én sem tudtam megakadályozni, bár így félpucéran még rontottam is a helyzeten. Hiába számláltam neki,hogy nem történt semmi, nem hitt nekem.

A félelmem pengeélen táncolt,mikor megláttam,hogy Kevin közvetlenül a titkos szobába tart. Megpróbáltam visszafogni, de az én erőm elveszik az övé mellett. Nem tudtam semmit sem tenni, bement abba a gyertyákkal teli szobába, ahol majdnem, de csak majdnem megtörtént az,aminek már rég meg kellett volna történnie.

Kevin idegesen kinyitotta az ajtót és lám,mind az 5 jómadár ott ült bent még mindig a szobában. A nagy kiabálásra pár ember ki is jött a szobájából, így kénytelen voltam magunk mögött becsukni az ajtót. Itt már csak a csoda segíthet.

- Te szemét! Mit csináltál a húgommal? – Kevin idegességében kissé hangosabbra vette a fonalat…kissé.

- Én semmit! –látszott,hogy Zayn azt sem tudja,hogy mist mi is történt én meg csak mutogattam,hogy ne szóljon semmit inkább.

- Hazudsz te szemét! –Kevint már nem lehetett megállítani,egyenesen Zayn felé iramodott. Az utolsó utáni pillanatban állították meg a srácok, négyen 1 ellen.

- Kevin! Állj már le! Nem történt semmi! –a bátyám egy szempillantás alatt lesöpörte magáról mind a 4 srácot, majd egy lépést előre lépett,közvetlenül Zayn elé. Úgy vettem ki,hogy körülbelül egyforma magasságúak…jézusom ez most hogy jön ide? Jaz térj magadhoz!

- És ha történt akkor mi van? –Zayn flegmán a bátyám képébe mondta az egészet. Bátor srác, még sosem,senki sem mert a bátyámmal szembekerülni…Várjunk csak! Mi van? Miért mondja,hogy történt valami?

- Miket beszélsz? Nem történt semmi! –tiltakoztam.

- Még nem. –jól kihangsúlyozta a MÉG szót. –De nem követheted őt mindenhova. Egyszer eljön annak is az ideje. Hidd el Kevin, ideje lenne feladni. Ha akarom, vagyis ha akarjuk, úgy is megtörténik és ez ellen nem tudsz tenni semmit. –Zaynből egyszerűen kiegyensúlyozottság áradt. Egy kicsit sem riadt meg a vérszomjas,emberevő bátyámtól,sőt,épp ellenkezőleg. Még ő kezdegetett.

- Nagyon jó nő a húgod, gondolom ezt tudod. –mondta Zayn, s közben Harry a háttérből közbeszólt:

- Aláírom!

- Mi? –kérdezett vissza Kevin.

- Semmi! –helyesbített Harry.

- Már azt hittem rosszul hallok! –morcogott Kevin.

- Kevin! Haver! –Zayn szokatlanul nyugodt volt,ami nem sok jót sejtet.  Kevin vállára tette az egyik kezét, majd elkezdtek beszélni,mint férfi a férfival.

- Ha történt is volna valami közöttünk, az nem tartozna rád. Másrészt pedig Jaz már nem kislány. Azt csinál amit akar és ebbe te nem szólhatsz bele. Ez az ő élete. –miközben nyomták egymásnak a sódert, addig próbáltam megkeresni a rég elveszett pólómat a srácok segítségével. Észre sem vették,hogy eltűntem a közelükből, sőt azt sem vették észre,hogy rajtuk kívül mások is vannak a szobában,annyira bele voltak merülve egymás oltogatásába.

Pechem volt,mert nem találtam a felsőmet, nem voltam elég ügyes. Velem szemben a srácok győztek,vagyis Niall,aki hangosan felkiáltott,amikor megtalálta a felsőmet a kandalló melletti farakásra dobva.

- Megvan!

- …és elárulnád,hogy az hogy került oda? –Kevin elkezdett kérdezősködni. Ez nem volt jó ötlet.

- Már az előbb mondtam. Nem tartozik rád. Hiába próbálsz minket szétválasztani, mi akkor is együtt leszünk akár tetszik akár nem.

Egy kis hatásszünet után ismét elkezdődött a vita kettejük között. Az atmoszférát ketté lehetett volna vágni egy késsel, nem beszélve arról,hogy egy kis szikra is porrá égetné a szobát.

- Kimennétek? –ekkor Kevin ránk nézett. Én először Zaynre néztem,aki bólintott egyet, jelezvén,hogy nem lesz semmi baj,nyugodtan kimehetünk a szobából. Nem akart ellenkezni egyiküknek sem, így mind az öten illedelmesen kifáradtunk a szobából. Azt csak margóra mondom,hogy annyi eszem nem volt,hogy valamit magamra kapjak,ugyanis a pólóm,amit Zayn nagy előszeretettel a farakásra dobott,tiszta korom lett. Az utolsó utáni pillanatban kaptam magamra azt az ominózus zöld Mikulásos pokrócot.

Őszintén szólva eszemben sem volt kimenni, de láttam Zayn arcán,hogy jobban teszem ha nem hallom a vitájukat.

Illedelmesen,szótlanul kifáradtunk a szobából, s közben vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Először is azért, mert Zayn megvédte a becsületemet és nem hagyta,hogy Kevin ismét az orromnál fogva vezessen, másrészt pedig azért, mert még mindig egy szál melltartóban vagyok.

Az nem volt kérdés, az ajtó tövében álltunk meg, szorosan a fülünket nekitámasztva, ennek a gyönyörű,tölgyfából készített mesterműnek. Ha jobban belegondolok, az ajtó szépségén tűnődtünk a legtöbbet,ugyanis el voltunk foglalva azzal,hogy minél több mindent halljunk odabentről.

Először csak csend volt, majd némi motyogás hallatszott. Nem volt szerencsénk,mivel ez a tölgyfa szerkezet elég masszív, így még a legapróbb hangot sem engedi át. Hívhatnánk páncélajtónak is, vagy vaskapunak. Már értem,hogy Zayn miért ide hozott…

- Nem hallok semmit! –suttogott Niall.

- Én sem. –mormolta a maga mély hangján Liam. Mint valami gyerekfilmben, minden szorosan az ajtónak voltunk tapadva, hátha meghallunk valamit.

Már annyira bele voltunk feledkezve,a hallgatózásba,hogy észre sem vettük a mögöttünk álló Victoriát, aki nem értett a helyzetből semmit. Az elején jól ránk ijesztett a „Ti mit csináltok?” kérdésével. A hirtelen meglepettségbe torkolló nyikkanásommal magamra vontam a figyelmet. Mindenki szeme hegyesen rám szegeződött.

- Victoria! Te mit keresel itt? –próbáltam az előbbi hangoskodásomat elfeledtetni, így még halkabbra vettem a beszédemet.

- A szobában voltam amikor Kevinbe botlottál. Gondoltam,hogy nagy baj van így utánatok jöttem. Hallgatóztam is, de ezen a kibaszott ajtón semmit sem lehet hallani.

- Nekem mondod? –motyogott halkan Louis.

- Amúgy elmondjátok a sztorit vagy nekem kell kitalálnom? –jellemző. Az én türelmetlen barátnőm. Olyan,mint én. Én sem szeretek semmire sem várni.

- Én elmondom! –jelentettem ki egyenesen. Inkább tőlem tudja meg,minthogy mástól. Legalább nem fog annyira lesokkolódni.

Negyed órával később a bő élménybeszámolóm után,amit a srácok nyálcsorgatva hallgattak végig, mind a két „Az est főszereplője” kijött a titokszobából. A testi bántalmazás leghalványabb jeleit sem láttam egyiken, ami jó hír, viszont az arcuk erősen mást mutat. Mind a kettejüknek komor volt a tekintete és szinte semmit sem lehetett leolvasni róluk,pont mint a profi pókereseknek. Ez a titokzatosság kezdett idegesíteni, ami nem jó az én esetemben,hiszen én vagyok mindennek az oka. Kellett is nekem a tűzzel játszanom!

- Mi van? –kérdeztem értelmetlen arckifejezéssel.

- Semmi. Megbeszéltük a dolgokat a kiscsákóval. –Kevin válasza egy kicsit sem elégített ki. Mégis mit beszéltek meg?

- Bővebben kifejtenéd?

- Szabad a pálya! –Zayn arcáról eltűnt a komorság, majd egy pimasz és önelégült, vigadó mosoly váltotta fel mindezt.

- Hogy micsoda? –kérdeztem vissza. Egyszerűen nem hitte a fülemnek,szerettem volna még egyszer hallani.

- Bepróbálkozhat nálad a kiscsákó, de ha bármi olyant tesz veled amit nem lenne szabad, csak szólj nekem. Én majd elintézem. –látszott Kevin arcán,hogy nem örül a dolognak, de a boldogságom érdekében beleegyezett. Elméletileg már nem fog aggodalmaskodni és zsörtölődni, de majd meglássuk,hogy ez gyakorlatban is igaz-e.

- Most komolyan? Úristen! Köszönöm,köszönöm. –a nagy öröm közepette Kevin nyakába ugrottam. Először neki szerettem volna megköszönni,hogy úgymond „áldását adta” ránk. Végre megtört a jég és visszatért a laza, bulimániás, ám annál zsenibb bátyám. A tábor alatt egy ismeretlen arcát mutatta,amit még sosem véltem felfedezni rajta, de most ezek szerint fordult a kocka.  El sem hiszem,hogy pont ő egyezett bele a kapcsolatunkba, aki minden hímnemű egyedtől eltiltott idáig. Egyszerűen nem tudom elhinni. Senki se csípjen meg!

Nem győztem köszöntgetni a bátyámnak,hogy végre beadta a derekát. Mármint nem úgy, hanem na…értitek :)

A nagy örömben Victoria csitított le, aki egészen a szobánkig ráncigált. A srácokat faképnél hagyva ismét a szobánkban kötöttünk ki. Felpattantam az ágyra és elkezdtem ugrálni,mint egy tinilány. Sosem szoktam ilyeneket csinálni, úgyhogy ez is új volt nekem. Sőt, a tábor alatt olyan dolgokat csináltam,amit még soha az életben. Nem minden nap téved el az ember egy ködös erdő közepén az biztos. Londonban az volt a legizgalmasabb dolog ami történt velem,hogy egyszer hazafelé jövet megkergetett egy kóbor kutya. Az unalmas és szürke életem végre egyenesbe jött. A táncon kívül nem volt semmi támaszom, persze ehhez Vic is sokat hozzátett, ugyanis ő szedett rá,hogy kezdjek el táncolni. Mondjuk úgy,hogy miatta vagyok ott,ahol vagyok. Pontosabban a béka segge alatt, de nélküle még ott se lennék. Ezt halál komolyan mondom, neki köszönhetem az életemet egy részét.

A kislányos viselkedésem abbamaradt,ugyanis már alig kaptam levegőt, annyit dumáltam Victoriának. Szegénykém csak ült ott a széken a falnak támaszkodva és hallgatta,amint nyomom neki a sódert.

- Befejezted? –kérdezte unottan és álmosan.

- Most már igen. –válaszoltam szintén felpörögve.

- Hol van?

- Micsoda?

- Az elem! Muszáj lesz kivenni belőled az elemeket különben nem hagysz engem aludni éjjel. Nagyon felpörögtél te csaj. Mi egyebet csinált veled a te hős szerelmes lovagod,hogy így be nem áll a szád?

- Semmi olyat,amire te gondolsz. Nem történt semmi egy csóknál. Na jó kettő.

ügyeibe. Bár ő is ezt tenné…

- Akkor miért vagy még mindig melltartóban? –észre sem vettem,hogy még mindig félmeztelen vagyok, annyira be voltam indulva. Most már késő lett volna átöltözni,úgyhogy egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt. Victoria lement a földszintre, ugyanis valami Chris-szel van találkozója. Érdekes, nekem pár napja mondta,hogy bejön neki Niall…most meg Chris? Vic,Vic nem ismerek rád. Egyszerre több vasat tartasz a tűzben,ami nem jó. Ha nem vigyázol könnyen megégetheted magad.  Na jó, én inkább csendben maradok. Én még amatőr vagyok ilyen szinte, úgyhogy nekem semmi beleszólásom Victoria pasi ügyeibe. Bár ő is ezt tenné… (folyt.köv.) To be Continued...