Part 21 - Természetfeletti meteorológia

Sziasztok:) 

Késtem...megint....még mindig :(

Ez a rész kicsit furcsábbra sikeredett, mint szerettem volna. Kicsit feje tetejére van állítva az egész fejezet. Ebben az én beteg agyszüleményeimet jócskán belecsempésztem és ebből olyan dolgot sikeredtek, amik a való életben még véletlenül sem történnének meg. Ne lepődjetek meg majd, ha a hegyes-völgyes táj kellős közepén pálmafákra és medencékre bukkantok....ha esetleg tényleg találkoznátok ilyen természetfeletti dolgokkal, akkor gondoljatok rám, az én túl élénk fantáziámra. Bocs, ha esetleg hülyeség az egész..még nekem is nehéz megérteni...:D

Remélem azért tetszik majd :D

                                                  Szandee ×

Végül aztán mind a ketten elaludtunk a kanapén. Zayn belenyugodott,hogy semmi esélye, s így már nem is próbálkozott többször.

Az egész éjszakát végigaludtuk, zavartalanul, egy hang nélkül. Reggelre persze minden más volt.

Arra ébredtünk,hogy az egész brigád, egyszóval mindenki berontott hozzánk. Milyen szerencse,hogy nyitva hagytuk az ajtót…tiszta véletlen.

- Ti meg mi a francot kerestek itt? –kérdezte Zayn a többieket. Az az álmos fej, amit meglepettségében vágott,  leírhatatlan, komolyan.

- Ma megyünk a közeli élményfürdőbe. Ja,hogy elfelejtettük említeni? –vicceskedett Victoria.

- Köszi,hogy szóltatok. –mondtam morgós hangon.

- Nélkületek nem is indultunk volna el. –Kevin mondata után valahogy teljes volt a kép. Ezek last minute kirándulást szerveztek és nekünk csak most szóltak? Ez még semmi, de a bátyám örömteli arcán még jobban meglepődtem. Pár hónappal ezelőtt ha meglátott volna engem ilyen testhelyzetben egy félmeztelen sráccal, szerintem már egyikünk sem élne. Most meg? Csak nevet magának, mint aki épp egy füves sütit evett. Érdekes…

A srácok és Kevin felmentek Harry-t felébreszteni. A hangok alapján nem lehetett valami kellemes meglepetés szegény Hazza-nak. Zayn behúzódott a fürdőszobába én meg ott maradtam Victoriával.

- És Ashley? –kérdeztem. Eddig fel sem tűnt,hogy nincs itt. Még nem ismerjük annyira egymást, de Kevin miatt muszáj lesz. Nekem szimpi a csaj amúgy is, már párszor beszélgettem vele. Viccelek. Jó párszor, még a táborban. Na de mindegy is.

- Ő most nem tud jönni sajnos. Nem érzi jól magát.

- Kevin nem maradt vele?

- Hülyéskedsz? Kevin egy ilyen alkalmat kihagyna? Kis szívem, a bátyád rosszabb,mint egy 5 éves kisgyerek. Jobban várta ezt a fürdőzést, mint mi mindannyian. És ezt kihagyná? Jó, tudom, nem a legjobb cselekedet, de Ashley megértette. Nem csinált belőle ügyet.

- Ja értem. Akkor nem ártana nekem is felvenni a fürdőruhát.

Zayn után és is beszaladtam a fürdőszobába gyorsan átöltözni,hogy ne kelljen pont rám várni. Mire kijöttem /5 perc után/ már mindenki készen volt. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha nyár lenne és éppen strandolni készülnénk. Végül is majdnem. Csak az a különbség,hogy tél van. Eddig észre sem vettem,hogy van a környéken ilyen lehetőség is. Fogadni mernék,hogy ez is Kevinnek jutott az eszébe…

Mindnyájan elindultunk az élmény-wellness komplex felé. Már kicsit ránk is fért a kikapcsolódás a rideg és fagyos tél után.

Kevin sikeresen talált parkolót, majd az egész brigád befáradt a hatalmas létesítmény ajtaján. Mintha a másvilágra csöppentem volna. Mindenhol pálmafa, homok, virágok, sőt még a tenger illatát is érezni lehetett.

- Hogy ezt eddig hogy nem vettük észre! –nézett körbe Liam a hatalmas csúszdákon és vízeséseken keresztül.

- Szerintem le kellene pakolnunk. –próbáltam határozottnak tűnni, de senki sem figyelt rám. Mindenki csak bámult és bámult.  Aztán Niall megtörte a csöndet.

- Nem hiszem el! Csípjetek meg, csípjetek meg! –Niall a hatalmas Nando’s feliratra mutatott, majd szó nélkül otthagyott minket és elindult az étterem felé. Ilyenkor nagyon veszélyes őt megállítani. Főleg,hogy már több,mint 3 hónapja nem evett a Nando’s-ban. Inkább ráhagytuk a dolgot, majd megtalál minket.

Végérvényesen lepakoltuk a holminkat a homokba (nagyon furcsa ezt mondani tél végén a hegyvidéki környezet után. Mellesleg megjegyezném, hogy nagyon durván elkerülte a figyelmünket ez a hatalmas monstrum, ami nem is volt messze a lakóhelyünktől. Érdekes,hogy még egy prospektust sem kaptunk róla. Na mindegy, lényeg,hogy megtaláltuk.) Victoria, Liam és Louis egyből a langyos vizű medencébe vetették magukat. Zayn, Kevin,Harry és én pedig még egy ideig ott maradtunk a pokrócon. Istenem, de furcsa mondani.

Már mindenki fürdőruhában volt, csak én voltam felöltözve. Hirtelen rám jött a lányos szégyenlősség. Fogalmam sincs miért.

- Te nem vetkőzöl le? –kérdezte Harry nevetve.

- Majd mindjárt. –nyugtatgattam. Végül is nem is őt kellett volna, hanem magamat. Láttak már engem fürdőruhában, vagy legalább is félmeztelenül, akarva akaratlanul. Ebbe ne menjünk bele.

- Hugi, nem jössz be? –Kevin már javában tapicskolt a sekély vízben, majd egy szempillantás alatt egy sellő-szerű mozdulattal eltűnt a felszínről. Meg sem várta míg válaszolok.

- Szerintem én bemegyek! –Harry egy lökéssel felállt a pokrócról és kisgyerek módjára bevetette magát a medencébe. Remek. Már csak ketten maradtunk. Na meg Niall, aki most történetesen fogalmam sincs,hogy hol van.

- Te nem mész be? –kérdeztem Zayn-t. Eléggé fura volt az arckifejezése. Először nem nagyon értettem miért is.

- Nem tudok úszni. –végül, kis gondolkodás után kinyögte.

- Szóval itt van a kutya elásva. –vágtam rá. Szerintem arra számított,hogy kicikizem vagy valami, de nem, Épp ellenkezőleg. Nem csak neki maradtak el gyermekkori tanulnivalói, ugyanis én nem tudok biciklizni.

- Nem nagy ügy. Legalább te tudsz biciklizni! Én nem! –apró megkönnyebbülést láttam az arcán. Nem verte nagy dobra,hogy örül, nem csak ő ilyen.

Több sem kellett, ledobtam magamról a ruhákat, majd ott álltam egy szál fürdőruhában előtte.

- Na gyere! Segítek! –nyújtottam a kezem neki, ő pedig gondolkodás nélkül megfogta és jött velem.

Végül már mindenki a medencében volt. Kicsit hülyén éreztem magam,hogy mindenki bámul miket (vajon miért?), de aztán beletörődtem a dologba. Ezzel jár. Nincs mit tenni.

A többiek már vígan úszkáltak, amikor mi csatlakoztunk hozzájuk. Már egészen a mély részen voltunk (fokozatosan mélyülő a medence), amikor Zayn megtorpant.

- Szerintem én itt megállok! –mondta halkan, majd maga elé nézett.

- Gyere már haver! Majd megmentünk! –kiáltott hatalmasat Louis.

Zayn kicsit zavarban volt. Látszott rajta,hogy nem akar azzal leszégyeníteni minket, hogy mindenki szeme láttára tanul meg úszni 20 évesen. Nekem ezzel nem lett volna bajom, hiszen felajánlottam,hogy szívesen megtanítom úszni, de a végére csak egyszerűen elutasította. Már én éreztem kellemetlenül magam…

Végül aztán minden átfáradtunk a csúszdákhoz. Nem kell mondanom,hogy az éles kanyarokkal és szín kavalkáddal díszített csúszdák elnyerték a tetszésemet. Mindnyájan megostromoltuk a csigalépcsőt, amin fel lehet jutni a legmagasabb, legmeredekebb, legveszélyesebb csúszdára.

- Hát te? Mit csinálsz itt? Nem úgy volt,hogy most kajálsz? –kérdezte Liam Niall-től. Ugyanis felfelé menet találkoztunk vele.

- Akartam egyet csúszni mielőtt csatlakozok hozzátok…de…rá kellett jönnöm….hogy mihamarabb szeretnélek titeket látni. –erre Niall naivan megölelte Kevint, aki nem értett az egészből semmit.

- Szállj re rólam! -kiáltott Kevin.

- Szóval nem mertél lecsúszni. – vágtam rá.

- Nem pontosan ez a helyes válasz. –Niall okosan kivágta magát a helyzet alól. Sajnos már nem volt időnk tovább beszélni vele, mert megindult a sor előttünk. Mögöttünk pedig tucatnyi ember, szó szerint dugót csináltunk a csigalépcsőn. Bár senki sem mert beszólni a One Direction-nek…senki.

Végérvényesen felértünk a csúszda legtetejére. Hatalmas fekete lyuk…nekem ez nem tetszik. Én biztos,hogy nem próbálom ki.

- Na ki megy elsőnek? –amint Liam feltette a kérdést, mindenki csendben maradt. Jellemző.

- Majd én! -jelentkezett Louis vidáman…bátran…kiegyensúlyozottan. Most komolyan! Ne már,hogy csak ő nem parázik ettől a hatalmas fekete lyuktól. Elég horror filmet láttam már, nem szeretném tudni, mi vár lent. Jó, most komolyan. Mindenkinek tele a gatya…nem vitatom :D

Louis vidáman elindult a fekete lyuk felé, majd megvárta míg zöld lesz a lámpa. Nagy levegőt vett, majd ordítva belevetette magát a sötétségbe. Csak ennyit lehetett hallani az egész nagy monstrumban,hogy vékony, lányos hangon sikít. De az egész létesítmény Lou ordításától zengett. Hirtelen megállt bennem az ütő. Nem vagyok beszari….na jó az vagyok. Én még a vidámparkban sem merek felülni a hullámvasútra, mert rókáznom kell.  Ennyit erről.

Amint leért a meredek és veszélyes akadálypályán, elkiáltotta magát:

- Megcsináltam!

- Rendben, életben van. –mondta Victoria.

Nem kellett kétszer mondani, a srácok Louis adrenalin lökete után kedvet kaptak egy csúszásra. Úgy is mondhatnánk, hogy ő volt az önkéntes kísérleti alany, aki önfeláldozóan bevetette magát a sötétségbe…és túlélte.

Végül mindenki többször is kipróbálta a Kamikaaze-t, bár ez nem is volt kérdés.  A végére már szinte untuk az egészet. Végigjártuk az összes medencét, kipróbáltuk a Tropical Island különböző szolgáltatásait. Észre sem vettük,hogy beesteledett. Korom sötét volt már, mikorra összeszedtük a bandát és végre hazaértünk. Mindenki hulla fáradtan bedőlt az ágyába és elaludt. Időközben Zayn és Harry szállást cseréltek, persze ez még az előtt volt, hogy Liam kidobta volna az utolsó kanalat is a szállásunkból. Ezt pedig azért tette, mert Niall hülyéskedett vele és Liam begerjedt. Hát jó, kanál nélkül maradtunk,hála Liam-nek.

Másnap reggel hét ágra sütött a nap. Tudom,kicsit furcsa a tegnapi után…de még milyen furcsa volt kijönni a pálmafák közül a zord hidegbe. Nem értem a logikát,hogy miért építettek a hegyvidék kellős közepére egy ilyen tropical-centrumot, de aztán Harry "Nagyokos" Styles  elmagyarázta,hogy sík területre építették..bla bla bla…azt sem tudta mit beszél, de azért mondta. Jellemző…

Kicsit nekem is olyan volt, mintha hirtelen egy másik világba csöppentem volna. nehéz elképzelni, mégis igaz.

A tegnapi nap után mindenki ki volt ütve. A környék csendes volt. Semmi kiabálás, semmi veszekedés azon,hogy a Barca vagy a Real a jobbb…semmi. Ez zene füleimnek.

A mi rezidenciánkon mindenki aludt. Engem kivéve. Most azt mondanám,hogy jellemző, de mégsem mondom, mert akkor már túl sok lenne a szóismétlés.

Álmos nem voltam (ami a legrosszabb ilyenkor) és nem tudtam mit kezdeni magammal. Már megnéztem egy filmet is (Csúcshatás), majd arra gondoltam,hogy sétálok egyet. Felöltöztem, ami annyit jelent,hogy felvettem egy szvettert és egy Converse cipőt, majd útnak indultam. A tábort messziről elkerültem. Mármint nem a miénket, hanem a Dean-féle tábort. A srác alaposan elvágta magát a szememben, erről nem is nyitok vitát.

Elsétáltam egészen a mi volt táborunkig, de semmi változás. A szívem összeszorult és sajnálkozva néztem végig az épületen, ahol az egész telet töltöttük. Az ablakok ridegek és élettelenek voltak. Pedig ahányszor erre jártam,mindig találtam valakit, vagy valakiket, akik éppen az ablak közelében tartózkodtak. Ez is amolyan nosztalgia-féle.

Tovább sétáltam, a megszokott ösvényen. Ma egy kicsit tovább szerettem volna menni,több mindent felfedezni, persze a megszokott útvonalon.

Körülbelül pár kilométerre arrébb járhattam a táborhelyünktől, amikor elkezdett szakadni az eső. Szakadni? Az enyhe kifejezés!  Pingpong labda nagyságú jég potyogott az égből. Így márciusban kijelentem: megérkezett a tavasz.

Eszeveszettül elkezdtem rohanni, ugyanis nem volt valami kellemes érzés,hogy a hirtelen jött jég az arcomnak csapódik. Mellesleg nagyon kemények voltak.

Olyan sűrűvé vált a jégeső,hogy nem láttam 2m-nél tovább. Csak futottam, de fogalmam sem volt,hogy merre. A sötétség beborított mindent. Jócskán letértem a szokott útvonalról, ugyanis a friss fű helyett apró fadarabkás földútra tévedtem. Megpillantottam egy házat, vagy inkább egy kunyhót, ahonnan füst szűrődött ki. Bizonyára bent van egy kandalló. Közelebb mentem a házhoz, s rájöttem,hogy egy jó állapotban lévő vadászkunyhóhoz tévedtem. Az már egy másik kérdés,hogy a házigazda szívesen lát-e. Vagy ha nem is enged be, legalább megkérdem tőle,hogy hol van a táborhelyünk. Mindegy, azért egy próbát megér.

Udvariasan bekopogtam, majd vártam,hogy valaki kinyissa az ajtót. Reménykedtem benne,hogy nem egy Sikoly vagy egy Texas-i táncfűrészes fog ajtót nyitni. Nagyon reménykedtem.

Az ajtó lassan nyitódott, majd reflexből felemeltem mindkét szemöldökömet és döbbent arcot vágtam.

- Te meg mit keresel itt? –na mindenre számítottam,csak erre nem.

- Pont azt amit te. Menedéket. –szólt hozzám a göndör fürtös srác, akit nem mellesleg pár órája láttam.

- Gyere be! Majd elmesélem! –betessékelt az ideiglenes menedékünkbe, majd nyomban levettem az egy merő víz szvetteremet.

Leült a kandalló mellé, majd elkezdte melegíteni a kezét.

- Na mit is keresel itt pontosan? –kérdeztem, majd hozzá hasonlóan én is elkezdtem megmelegíteni a kezeimet.

- Ugyanazt amit te. Az eső elől menekültem. Sétálni indultam, egyszer csak nagy morajlás, és hirtelen eleredt az eső. Aztán meg jött a jég. Nem láttam semmit annyira sűrűn esett. Eltévedtem és itt kötöttem ki. Ennyi elég lesz? –nevetett. Nevetett, ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben.

- Akkor nem vagy egyedül. Velem ugyanez. Egyébként hogy jutunk haza?

- Majd ha eláll a jégeső és már nem lesz életveszély kimenni, akkor talán már látni is fogunk valamit. Szerintem nem vagyunk messze a szállástól, de ki az az idióta aki ilyen időben kimegy? Még egy meteor méretű jég a fejemnek csapódik és akkor mi lesz? –hiába, még az éles helyzetekben is Harry-nek megmarad a humorérzéke.

- Vicces vagy. –gúnyolódtam. – remélem,hogy van nálad mobil, mert az enyém teljesen elázott.

Erre Harry elővette a zsebéből a telefonját, ami teli volt vízcseppel. Nem volt kérdés, mobil nélkül maradtunk. Több,mint valószínű,hogy itt kell töltenünk az éjszakát, kettesben. Vagy megkereshetjük a visszafelé vezető utat, de arra már nincs garancia,hogy épségben vissza is térünk…ha jól hallottam, a szél most csavart ki egy fát a helyéről….ajjaj!

/ Néhány kép a Tropical Island-ről. Figyelem! A létesítmény eredeti helyszíne Németország, semmi köze a valósághoz, csupán a képzelet szüleménye. Ugyan már, mit keresne egy ilyen monstrum a hegyek között?  :D /