Part 20 - Zajlik az élet

Sziasztok! Újra itt :) Tudom,hogy nagyon lassan hozom a részeket és már az idegeitekre megyek a folytonos ígérgetéseimmel. Bocsi :S

Másrészt pedig már nemsokára folytatom az előző blogomat ( de csak 1-2 rész erejéig) utána pedig belekezdek egy teljesen új blogba. Valamelyik nap már teljesen feladtam, ihlettelenül mérgesen majdnem abbahagytam az írást, de kis gondolkodás után átgondoltam a dolgokat és úgy döntöttem,hogy mégis lesz még 1 blog. Majd ha ennek vége. Ezernyi ötletem van, ami mostanában nagy dolog a számomra. 

Az előző blogomat már tényleg folytatni fogom, csak még ki kell gondolnom,hogy mit írjak. Már meg vannak az alapok, csak még át kell rágnom a dolgokat,hogyan is lenne jobb.

A mostani blogommal az lenne a kérdésem,hogy szerintetek klasszikus(unalmas) happy end legyen a vége vagy esetleg beletegyek egy csavart? Ami lehet,hogy szintén happy end lesz...vagy nem :) Szeretném, ha ezt megírnátok komiban. Esetleg annak meg végképp örülnék,ha kommentálnátok is,hogy miért pont ezt választottátok :)

A következő blogommal még nem vagyok teljesen tisztában, van még némi kérdőjel, de itt is megvannak már az alapok, a fejemben. Lehet,hogy meglepetést fogok okozni, de lehet,hogy ismét kiszámítható leszek. Nem nehéz kikövetkeztetni :P

Bocsi,hogy ennyi mindent egyszerre a nyakatokba zúdítok, de be kell hoznom valahogyan a lemaradásomat :)

Remélem tetszeni fog :) Kellemes olvasást :)

Üdv.:                                         Szandee ×
U.i: Meg szeretném köszönni a több mint 100 feliratkozót :)))

Nagy kínhalál közepette végre sikerült megmosakodnom és átöltöznöm. Természetesen szín tisztán lehetett hallani,ahogy Harry és Louis kibeszélik az előbb látottakat, majd a kibeszélt tényeket még alaposabban kivesézik. Hogy finoman fogalmazzak cseppet sem fogták vissza magukat. Sőt, már túlkombináltak mindenek felett. Észre sem vették,hogy mindent hallottam vagy csak direkt beszéltek ilyen hangosan,hogy minden részletet kellőképp meghalljak. Hiába, nem szigeteli elég jól a hangot ez a fránya fürdőszobaajtó.

Immáron ismét emberek közé mehetek. Az ingeket egy időre elkerülöm az biztos. Helyette egy lazán lógó rövidujjú felsőt vettem fel amiből fél vállam kilátszott. Nem valami téli öltözék, de ma nem szándékoztam sehova sem menni. A tegnapi események után…

Felmentem az emeletre, majd egy könnyű mozdulattal hasra vágtam magam fejjel neki a párnának. Jó volt egy kicsit nem gondolni semmire. Csak lenni. Na ez is ritka mostanság a környékünkön.

Körülbelül 10 percet lazsálhattam az ágyon,mikor Harry feljött hozzám.

- Te meg mit csinálsz? –kérdezte meghökkenve, majd leült mellém az ágyra.

- Semmit, épp ez a lényeg. Louis elment? –hümmögtem halkan.

- Ja. Most ment el. Visszament a srácokhoz. Most mindenki egy helyre tömörült. Szegény Zayn-t faggatják. –rázta a fejét és közben nevetett. Nem értem mi olyan vicces ezen.

- Muszáj mindig mindenkinek az én magánéletemben turkálnia? Ami köztünk történt,az köztünk is marad. Ennyi.

- Nem is lenne olyan nagy parádé ha nem egy szakadt ingben jöttél volna vissza. Így már mindenkit érdekel a dolog.

- Nagyon vicces.

- És? Nekem nem akarod elmondani mi volt? A legjobb fiúbarátodnak? –amikor ezt kimondta érthetetlen módon öröm fogott el. Ez volt az a jel. Az a bizonyos jel, ami azt jelentette,hogy végleg lezártuk a mi „kapcsolatunkat”.

- Nem. Ez olyan dolog, amit nem egy sráccal fogok megbeszélni. –mondtam mosolyogva. Remélem nem vette zokon.

- Oké, semmi gond. Nem nyaggatlak, csak kíváncsi lettem volna. Bár majd úgyis megkérdem a srácoktól, Zayn nem bírja ki,hogy ne mondja el. Te meg majd beszéld meg Victoriával.

- Tényleg úristen, Victoria. Kitudja mikor beszéltem már vele. Egyébként ő is a bulin volt?

- Ja,mint mindenki. Titeket kettőtöket kivéve. –mondta ezt ördögi vigyorral az arcán.

-  Értem. De ha lehet, ma nem szeretnék emberek közé menni.

- Megértem. Fene se tudta,hogy ismét összejöttök. –nevetett gúnyosan.

- Ez még nem minden. Megbeszéltük a dolgokat és még mindig nincs minden rendben a ti kapcsolatotokkal. Bár próbálja nem mutatni, de még mindig iszonyatosan dühös rád. Nem mintha én nem lettem volna benne a dologban, de velem már megbékélt. Beszélned kellene vele.

- Tudtam,hogy nem bírja ki. Biztos fog valamit csinálni, amivel keresztbe tehet nekem.

- Pedig én már beszéltem vele. Azt mondta,hogy majd megpróbál kedves lenni veled a kedvemért. Majd meglátjuk mennyire lesz igaza.

- Remélem majd minden rendeződik. –motyogta sóhajtozva Harry, s közben berobogott 2 „idegen” a házunkba.

- Jó reggelt álomszuszék. Hallom kalandos éjjeled volt. –Victoria röhögve vágta be az ajtót, majd ránk rontott. Zayn társaságában.

- Te jó ég. Te még élsz? Már ezer éve nem láttalak! –Zayn szánalmat kifejező arcára ügyet sem vetve odarohantam a barátnőmhöz és megöleltem.

- Ja, 1 nap az nagyon sokat számít. –mondta unottan és nevetve. Annyira bele voltunk feledkezve a lányos ölelkezésbe,hogy észre sem vettük Harry és Zayn között azt a gátat, ami még mindig nem volt képes átszakadni. Mondjuk, most már kezd repedezni, mivel képesek voltak szóba állni egymással. Pontosan nem tudom miről beszélhettek, mert csak Victoria sikoltozására tudtam koncentrálni. Eltűrte az egyik oldalra a hosszú vörös loboncomat, mert a szemébe lógott. Victoria arckifejezése menten megváltozott, amikor meglátta a csupasz nyakamat. Azaz, csak szerintem csupasz. Közelebb lépett hozzám (még ennél is közelebb), hogy jobban szemügyre vegyen. A kémlelő tekintete már kezdett idegesítően hatni rám, ezért elkezdtem kérdezősködni,hogy most mégis mi a fenét csinál. Erre a srácok is felénk kapták a fejüket.

- Mi a francot nézel annyira rajtam? –kérdeztem meg sokadszorra.

- Drágaságom, egy hatalmas folt van a nyakad hátsó részén. –néztem meglepetten, majd a kezembe nyomta tükrét, amit egy szempillantás alatt halászott elő a végtelen mélységű táskájából.

- Ez meg hogyan került ide? –néztem a tükörben lévő hatalmas foltot. Jó, azért nem volt 2 cm-nél nagyobb, Victoria csak eltúlozta.

A srácok odajöttem körém,hogy jobban szemügyre vegyék a dolgot. Harry elkezdett visszafogottan röhögni (ami inkább egy anyadisznó elléséhez hasonlított), majd Victoria is rátett egy lapáttal a fóka-szerű röhögésével. Én meg csak néztem és néztem. Persze világos,hogy mi is ez,csak nem tudom hogy…a frászt! Semmit sem tudok!

- Ezt te csináltad? –néztem Zayn-re kérdően. Ő erre csak vállat vont, majd közelebb jött,hogy jobban szemügyre vehesse a nyakamat.

- Ez valahogy kimaradt. –mondta végül. Na ezzel nem lettem gazdagabb. Zayn elfelejtett szólni,hogy éjjelente vámpírrá változik.

- Ez te voltál? –nézett Harry röhögve Zayn-re, aki nem bírta ki és szintén elröhögte magát. Remek, mindenki röhög rajtam kívül. Érdekes,hogy nekem fel sem tűnt ez a kis „gond” zuhanyzás közben.

- Erre hogy nem emlékezhettünk? –néztem kétségbeesetten Zayn-re.

- Várj. Ez AZ után AZ közben vagy AZ előtt volt. Mert egy rész kimaradt. Emlékszel? –próbálta a röhögést visszafojtani és emberi hangnemben beszélni.

- Remek, még részletezd is. Ige, az a rész kimaradt, már én is rájöttem. –mondtam bunkóskodva.

- Mit jelent az,hogy KIMARADT? –meredt rám és Zayn-re Harry a szemöldökét emelgetve.

- Hagyjuk. –legyintettem egyet a kezemmel, majd felcibáltam Victoriát az emeletre. Tettem egy kis púdert a helyre, hogy ne látszódjon annyira. Közben kénytelen voltam elmesélni Victoriának,hogy mi is történt pontosan. Inkább tőlem tudja meg az igazat,minthogy a srácok által kreált elferdített sztorikról halljon először. Most már ő is komolyra vette a dolgot és abbahagyta az idegesítő vihogást.  Szépen csendben végighallgatta a sztorit, majd olykor-olykor belekérdezett. Nem nevetett, sőt teljesen komoly volt.

- Na és neked hogy telt az estéd? Nem látszol valami másnaposnak! –egyből másfelé tereltem a szót.

- Nagyon jó volt. Dean-el táncoltam 1x aztán pedig a srácokkal.

- Dean-el? Jól hallottam?

- Igen vele. Amúgy nem rossz fej csak meg kell ismerned.

- Ha lehet én nem szeretném közelebbről megismerni. Elég volt 1x. Vagyis csak majdnem.

- Ne kezd megint! Inkább menjünk le a srácokhoz, mert megint rád jön a sírógörcs. –és milyen jól tudta.

- Rendben van. Remélem még nem ölték meg egymást. –tudom,hogy ez még viccnek is rossz, de nem szívesen hagytam egyedül őket. Bele sem merek gondolni mi történhetett lent addig.

Nem várt látvány fogadott. Pont az ellenkezője történt annak,amit elképzeltem. Zayn és Hary feküdtek a kanapén(Zayn az egyik felén, Harry a másik felén-egymással szemben, úgy,hogy a lábuk összeért) Nevettek. Az lényegtelen,hogy egymással vagy egymáson. A lényeg az,hogy együtt nevettek. Amikorra leértünk a lépcsőn, mind a ketten mosolyogva felénk fordultak. Nem bírtam ki közéjük dobtam magam és átkaroltam mind a kettőt. Victoria addig leült velem szemben az asztal sarkára és mohón figyelte az eseményeket.

- Veletek meg mi történt? –kérdeztem úgy, mintha nem tudnám. Egy szóval játszottam a hülyét.

- Úgy néz ki,hogy megint szent a béke. Elfelejtjük ami volt és csak a jövőbe nézünk. Nem szakadhat meg emiatt a barátságunk. –mondta nyugodtan Zayn.

- Bizony. Nagy barmok voltunk,hogy ilyen miatt összevesztünk. Volt ami volt és lesz ami lesz. Nem nézünk hátra, csak előre. –Harry ezt olyan átéléssel mondta,mintha most készülne partra szállni valamelyik amerikai támaszponton.

- Ennek örülök. Végre megjött az eszetek.

- Végre. Már épp ideje volt. –nevetett Harry.

- De mi most megyünk is, be kell pótolni az elvesztegetett időt. –hirtelen mind a ketten felugrottak, majd szó nélkül kiviharoztak az ajtón. Még időm sem volt megkérdezni,hogy hova mennek vagy hogy mikor jönnek haza. Vagyis lehet nem is akartam. Teljes mértékben megbízom bennük, remélem tudják mit csinálnak.

Pár hét elteltével megtudtunk néhány új dolgot a táborral kapcsolatban. Semmi esély a visszatérésre, minden elveszett. Dean apja meggátolta,hogy kimásszunk a gödörből. Sőt, nemsokára meg is veszi az épületet. Kár érte. Nagyon sok szép és kellemes élményem fűződik ahhoz a helyhez.

Kiresha és a még meglévő személyzet tagjai mind hazamentek. Csupán mi maradtunk itt. Az nem kifejezés,hogy mennyire mérges voltam Dean-re. Mindig elmondtam neki akárhányszor csak találkoztam vele. Mindig a képébe vágtam mekkora egy bunkó. Valahogy mindig jobb kedvem lett tőle.

Február utolsó napjait írjuk. A hó már teljes mértékben elolvadt. A fagyos hangulat átalakult kellemesen tavaszivá, ami jócskán eltér az itteni átlaghőmérséklettől. Szinte egy szál pulóverben lehetett mászkálni a szabadban. Hiába, mindenre kihat a globális felmelegedés. Védjük a Földet! Greenpeace Forever ! :)

Na szóval , vázolnám a helyzetet. Én és Zayn azon a bizonyos padon ülünk,ahol az első beszélgetéseink folytak. Erre a történetre inkább nem térnék vissza :) Niall,Louis, Kevin, Victoria és Liam amerikai focit játszanak. Itt mellékesen megjegyzem,hogy Victoriának fogalma sem volt,hogy mit kellett csinálnia, mégis nyert a csapata. Mert ugye ő volt a csapatkapitány. Szegény Louis és Niall :) Bár Kevin ebben a sportágban profi, mégsem sikerült nyerniük. Hát igen, ennyit számít az emberelőny. Én nem értettem az egészet és fogalmam sincs,hogy hány ember kell egy ilyen játékhoz, de ez még idétlenebb,mint a baseball. Itt csak a pasik egymás fenekét bámulják, majd eszeveszettül elkezdenek a labdával rohanni.  Nem értem benne a logikát…ennél még a sima foci is jobb. Na mindegy is, én és Zayn csak csendben figyeltük a srácokat, ahogy megpróbálják játszani az előbb említett játékot, de ha engem kérdeztek, szerintem ez csak paródia volt. Legalábbis végig hülyéskedték az egész játékidőt.

Ja igen. Harry-ről el is feledkeztem. Ő most állítólag sétálni van, legalábbis ezt mondta…tegnap délután. Azóta persze hívtuk és állítása szerint egy lánytáborban kötött ki, ugyanis eltévedt. Így már minden világos :) Ashley pedig éppen palacsintát készít nekünk. Kevin megtanította a konyhaművészet csínjára-bínjára. Hiába, az én mérnök-szakács bátyám egy igazi zseni.

Ez a nap valami csodás volt. A nutellás palacsinta (mértem a telefonommal) 2 perc 17 másodperc alatt elfogyott. Niall cseles volt, mert ő egyből 24 darabot vett maga elé. Hah! Én csak 2-t ettem. Ez az én formám.

Kora este mindenki visszament a saját kis kuckójába. Victoria meglátogatta Dean-t, amit először erősen elleneztem, de aztán megbékéltem a helyzettel. Vic beszámolói alapján Dean elég jól bánik vele. Tok kedves meg minden. Nagy nehezen áldásomat adtam rájuk…persze még nem járnak…még. Victoriának is elég érdekes ízlése van…csupa rosszfiú…habár én akkor inkább meg sem szólalok.

Ott tartottam,hogy mindenki visszavonult a fészkébe. Valahogy mindenki jobbnak látta kipihenni ezt a mai napot. Szinte mindenki el volt fáradva (Harry a legjobban) és kb fél óra alatt kidőltek. Harry felment az emeletre ledobta magát az ágyra és egy szempillantás alatt elaludt. Még nekem kellett betakarnom, bár nem volt sok értelme, 5 perc után a takaró már a földön hevert. Bele sem merek gondolni mit csinálhatott Harry egy lánytáborban…:D

Mivel Victoria épp Dean-el randizott, egyedül maradtam. Teljesen egyedül abban a kis faházban…

Nem telt el sok idő (max. 15 perc), valaki kopogtatott az ajtón. Nem volt nehéz kitalálni,hogy ki lehetett az. Már előre mosolyogva nyitottam ki az ajtót és megláttam Zayn-t egy hatalmas párnával a kezében.

- Nem tudok aludni Niall horkolásától. Remélem nem bánod,hogy átjöttem. –mondta ezt huncut mosollyal az arcán.

- Már épp kérni akartam. –udvariasan beengedtem. Most úgyis van elég hely az alvásra…hkm…alvásra.

Zayn ledobta a párnáját a kanapéra, majd mutatott,hogy üljek oda mellé. Nem kellett kétszer mondania.

- Egyébként mi miért nem lakunk egy házban? Ez nem igazság! –kezdett el duzzogni.

- Még jó,hogy csaknem 2 hónap után leesett. Amúgy nem tudom. Szerintem jobb is ez így. Nem jó, ha sülve főve együtt vagyunk.

- Én kibírnám. –mondta halk hangvétellel, s már közeledett is volna felém, de ellöktem magamtól.

- Éppen ez a baj. Mintha belelátnék a gondolataidba…abból alvás nem lenne. Amilyen…khm…vagy mostanában…

- Majd türtőztetem magam.  –már megint elkezdett felém indulni.

- De most sem türtőzteted magad. –most már nem löktem el magamtól. Bár muszáj lett volna.

- Harry fent alszik. Akármikor le jöhet. –próbáltam megszólalni, de nem sok hang jött ki a torkomon Zayn finom csókjai közepette.

- Majd csendben csináljuk! –ez nagyon megnyugtat,komolyan.

- Nagyon vicces. –mondtam s már kezdte is levenni rólam a ruhákat.

Ekkor lassan, síri csendben Harry lebaktatott az emeleten. Amikor meglátott minket először hunyorított egyet, megtörölte a szemét, majd még egyet hunyorított. Mi persze néztünk rá, mint két kisgyerek, akik éppen rosszat csináltak.

- Folytassátok csak, mintha itt sem lennék. –mondta halkan, majd nyújtózott egyet és felment az emeletre. Milyen jó,hogy Zayn-en már felső sem volt. Á, nem is félreérthető.

- Mondtam,hogy lejön.

- Jó, most az egyszeri igazad volt. De most akkor mi lesz?

- Őő…filmnézés? –néztem rá mosolyogva. Az ő arca már kevésbé volt ilyen vidám,hogy Harry így félbeszakította a tervét.

- Lehet róla szó. Beteszek valamit jó? Aztán egy filmet… -először nem esett le,hogy mit is akar mondani, de a perverz nézéséből mindjárt az eszembe jutott.

- Haha. Ez nagy poén volt. Vicces vagy,Zayn. –mondtam gúnyolódva.

- Vedd úgy,hogy nem szóltam semmit. –az ajkába harapott, lenézett a földre, a kezével homlokon csapta magát, majd elkezdett röhögni.

- Neked meg mi a bajod?  -nem érkezett válasz. Csak röhögött magának.

- Hallod? Veled meg mi történt?  Bolond gombát ettél vagy mi?

- Nem hiszem el,hogy ezt mondtam . –és erre még jobban elkezdett röhögni.

- Én már ezt megszoktam. Egy perverz állattal élek egy fedél alatt ez nekem már meg sem kottyan. –vágtam rá lazán, mintha ez a világ legérdektelenebb dolga lenne. Még röhögött egy fél percet, aztán csendben maradt.

- Már nem lesz belőle semmi ugye? –nézett rám boci szemekkel, amik még mindig csillogtak a sok könnytől, amit a röhögés közbe gyűjtött be.

- Akció, vígjáték, vagy romantikus? –tereltem el a szót, ami azt jelenti,hogy nem. Egy szomorú bólintással nyugtázta a dolgot és beletörődött,hogy ma hoppon maradt. De most komolyan! Zayn mostanában…hát hogy is mondjam: el van szállva. Totál át van kattanva. Megnézette velem a Barátság extrákkal-t, A kémes hármas-t, valamint a Kék Lagúna : Az ébredés c. filmet. Azt nem is mondom,hogy a Kék Lagúna 2012-es feldolgozásában 2 fiatal egy szigeten reked kiszolgáltatva a természetnek…és egymásnak. Zayn részletesen elemezte a filmet és elmondta,ha velem együtt kerülne egy szigetre, mit is csinálnánk. Egy jó fél éves projectet elmondott nekem a film alatt, szigorú napirenddel, ami nem állt másból, mint úszásból és szeretkezésből. Feltett szándéka,hogy addig megtanul úszni. Az utóbbihoz nem kívánok hozzászólni.

Végül is a filmezés egész jól sült el. De ilyen részletes beszámolót még életemben nem hallottam. Elmondta,hogy mit vinne magával a lakatlan szigetre. Idézem: „ Vinnék magammal egy tükröt, ja bocs kettőt, 4 fésűt, 20 darab hajzselét, 150 tábla csokit, avokádót a kedvenc zöldségemet, egy energy juice-t…és mit hagytam még ki? Ja igen…téged :D „