Part 9 - Megtört a jég

Sziasztok! Bocsi,hogy ennyit késtem a résszel, de mivel közelednek az ünnepek, így én is el vagyok foglalva mindenfélével. Ez a rész kicsit rövidebbre sikeredett a kelleténél, de megpróbálom bepótolni,ugyanis ha azt akarom,hogy egyezzenek a dátumok,akkor még 1-2 fejezetet meg kell írnom hétfőig,hogy Jaz-éknél is Karácsony legyen. Nehéz lesz ennyi feladat közepette, de majd valahogy kieszközölöm. Remélem azért tetszeni fog, megjegyzem,hogy ez a rész amolyan összekötő rész, ugyanis a java még csak most jön. Vagy ha úgy tetszik előjáték vagy ízelítő. Attól függ kinek mi felel meg :D

Remélem azért tetszik és kapok pár like-ot odalent :)

Karácsonyra egy extra hosszú résszel jelentkezem majd, részben azért is fogtam vissza most magam, mert nem akartam ellőni a poént :)

Még nem kívánok kellemes ünnepeket, majd még úgy is lesz rész addig,úgyhogy addig: Sziasztok :)             Szandee×

 

 

Tiszta harag és gyűlölet szikrázott Kevin szemeiből. Minden egyes izma megfeszült, majd ökölbe szorított kézzel rohant fel a legfelső emeletre,én meg utána. Azt eddig is tudtam,hogy nem bírja Zaynt, de ez már túlzás. Igaz,még sosem volt alkalmam „megcsodálni”,miként viselkedik Kevin pasi ügyben,ugyanis még nem volt kivel. Erre jött Zayn,aki mindent összezavart.

Sajnos a bátyám olyan,mint egy hisztis díva, ha meghallja,hogy valamelyik pasi közeledik hozzám. Nem értem miért az a célja,hogy szűzen haljak meg, vagyis inkább úgy mondom,hogy szíve szerint apácának küldene egy jó messzi helyre,hol még a férfi szó fogalmát sem ismerik. Idegesítően és bosszantóan túlreagálja a dolgokat,ami már az agyamra megy. Legszívesebben nélküle jöttem volna erre a „nyaralásra” is, de anya ragaszkodott ahhoz,hogy Kev is velünk tartson. Édes Istenem, remélem nem a titkos szobába igyekszik ilyen sietősen, különben Zaynnek annyi. A többi sráccal olyan semleges a kapcsolata, ugyanis őket még nem nagyon látta velem együtt és nem hallottam Harry perverz mondatait felém…még szerencse, különben szegény srác már rég alulról szagolná az ibolyát.

Kevin, a nem éppen higgadt énjét vette elő, s még én sem tudtam megakadályozni, bár így félpucéran még rontottam is a helyzeten. Hiába számláltam neki,hogy nem történt semmi, nem hitt nekem.

A félelmem pengeélen táncolt,mikor megláttam,hogy Kevin közvetlenül a titkos szobába tart. Megpróbáltam visszafogni, de az én erőm elveszik az övé mellett. Nem tudtam semmit sem tenni, bement abba a gyertyákkal teli szobába, ahol majdnem, de csak majdnem megtörtént az,aminek már rég meg kellett volna történnie.

Kevin idegesen kinyitotta az ajtót és lám,mind az 5 jómadár ott ült bent még mindig a szobában. A nagy kiabálásra pár ember ki is jött a szobájából, így kénytelen voltam magunk mögött becsukni az ajtót. Itt már csak a csoda segíthet.

- Te szemét! Mit csináltál a húgommal? – Kevin idegességében kissé hangosabbra vette a fonalat…kissé.

- Én semmit! –látszott,hogy Zayn azt sem tudja,hogy mist mi is történt én meg csak mutogattam,hogy ne szóljon semmit inkább.

- Hazudsz te szemét! –Kevint már nem lehetett megállítani,egyenesen Zayn felé iramodott. Az utolsó utáni pillanatban állították meg a srácok, négyen 1 ellen.

- Kevin! Állj már le! Nem történt semmi! –a bátyám egy szempillantás alatt lesöpörte magáról mind a 4 srácot, majd egy lépést előre lépett,közvetlenül Zayn elé. Úgy vettem ki,hogy körülbelül egyforma magasságúak…jézusom ez most hogy jön ide? Jaz térj magadhoz!

- És ha történt akkor mi van? –Zayn flegmán a bátyám képébe mondta az egészet. Bátor srác, még sosem,senki sem mert a bátyámmal szembekerülni…Várjunk csak! Mi van? Miért mondja,hogy történt valami?

- Miket beszélsz? Nem történt semmi! –tiltakoztam.

- Még nem. –jól kihangsúlyozta a MÉG szót. –De nem követheted őt mindenhova. Egyszer eljön annak is az ideje. Hidd el Kevin, ideje lenne feladni. Ha akarom, vagyis ha akarjuk, úgy is megtörténik és ez ellen nem tudsz tenni semmit. –Zaynből egyszerűen kiegyensúlyozottság áradt. Egy kicsit sem riadt meg a vérszomjas,emberevő bátyámtól,sőt,épp ellenkezőleg. Még ő kezdegetett.

- Nagyon jó nő a húgod, gondolom ezt tudod. –mondta Zayn, s közben Harry a háttérből közbeszólt:

- Aláírom!

- Mi? –kérdezett vissza Kevin.

- Semmi! –helyesbített Harry.

- Már azt hittem rosszul hallok! –morcogott Kevin.

- Kevin! Haver! –Zayn szokatlanul nyugodt volt,ami nem sok jót sejtet.  Kevin vállára tette az egyik kezét, majd elkezdtek beszélni,mint férfi a férfival.

- Ha történt is volna valami közöttünk, az nem tartozna rád. Másrészt pedig Jaz már nem kislány. Azt csinál amit akar és ebbe te nem szólhatsz bele. Ez az ő élete. –miközben nyomták egymásnak a sódert, addig próbáltam megkeresni a rég elveszett pólómat a srácok segítségével. Észre sem vették,hogy eltűntem a közelükből, sőt azt sem vették észre,hogy rajtuk kívül mások is vannak a szobában,annyira bele voltak merülve egymás oltogatásába.

Pechem volt,mert nem találtam a felsőmet, nem voltam elég ügyes. Velem szemben a srácok győztek,vagyis Niall,aki hangosan felkiáltott,amikor megtalálta a felsőmet a kandalló melletti farakásra dobva.

- Megvan!

- …és elárulnád,hogy az hogy került oda? –Kevin elkezdett kérdezősködni. Ez nem volt jó ötlet.

- Már az előbb mondtam. Nem tartozik rád. Hiába próbálsz minket szétválasztani, mi akkor is együtt leszünk akár tetszik akár nem.

Egy kis hatásszünet után ismét elkezdődött a vita kettejük között. Az atmoszférát ketté lehetett volna vágni egy késsel, nem beszélve arról,hogy egy kis szikra is porrá égetné a szobát.

- Kimennétek? –ekkor Kevin ránk nézett. Én először Zaynre néztem,aki bólintott egyet, jelezvén,hogy nem lesz semmi baj,nyugodtan kimehetünk a szobából. Nem akart ellenkezni egyiküknek sem, így mind az öten illedelmesen kifáradtunk a szobából. Azt csak margóra mondom,hogy annyi eszem nem volt,hogy valamit magamra kapjak,ugyanis a pólóm,amit Zayn nagy előszeretettel a farakásra dobott,tiszta korom lett. Az utolsó utáni pillanatban kaptam magamra azt az ominózus zöld Mikulásos pokrócot.

Őszintén szólva eszemben sem volt kimenni, de láttam Zayn arcán,hogy jobban teszem ha nem hallom a vitájukat.

Illedelmesen,szótlanul kifáradtunk a szobából, s közben vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Először is azért, mert Zayn megvédte a becsületemet és nem hagyta,hogy Kevin ismét az orromnál fogva vezessen, másrészt pedig azért, mert még mindig egy szál melltartóban vagyok.

Az nem volt kérdés, az ajtó tövében álltunk meg, szorosan a fülünket nekitámasztva, ennek a gyönyörű,tölgyfából készített mesterműnek. Ha jobban belegondolok, az ajtó szépségén tűnődtünk a legtöbbet,ugyanis el voltunk foglalva azzal,hogy minél több mindent halljunk odabentről.

Először csak csend volt, majd némi motyogás hallatszott. Nem volt szerencsénk,mivel ez a tölgyfa szerkezet elég masszív, így még a legapróbb hangot sem engedi át. Hívhatnánk páncélajtónak is, vagy vaskapunak. Már értem,hogy Zayn miért ide hozott…

- Nem hallok semmit! –suttogott Niall.

- Én sem. –mormolta a maga mély hangján Liam. Mint valami gyerekfilmben, minden szorosan az ajtónak voltunk tapadva, hátha meghallunk valamit.

Már annyira bele voltunk feledkezve,a hallgatózásba,hogy észre sem vettük a mögöttünk álló Victoriát, aki nem értett a helyzetből semmit. Az elején jól ránk ijesztett a „Ti mit csináltok?” kérdésével. A hirtelen meglepettségbe torkolló nyikkanásommal magamra vontam a figyelmet. Mindenki szeme hegyesen rám szegeződött.

- Victoria! Te mit keresel itt? –próbáltam az előbbi hangoskodásomat elfeledtetni, így még halkabbra vettem a beszédemet.

- A szobában voltam amikor Kevinbe botlottál. Gondoltam,hogy nagy baj van így utánatok jöttem. Hallgatóztam is, de ezen a kibaszott ajtón semmit sem lehet hallani.

- Nekem mondod? –motyogott halkan Louis.

- Amúgy elmondjátok a sztorit vagy nekem kell kitalálnom? –jellemző. Az én türelmetlen barátnőm. Olyan,mint én. Én sem szeretek semmire sem várni.

- Én elmondom! –jelentettem ki egyenesen. Inkább tőlem tudja meg,minthogy mástól. Legalább nem fog annyira lesokkolódni.

Negyed órával később a bő élménybeszámolóm után,amit a srácok nyálcsorgatva hallgattak végig, mind a két „Az est főszereplője” kijött a titokszobából. A testi bántalmazás leghalványabb jeleit sem láttam egyiken, ami jó hír, viszont az arcuk erősen mást mutat. Mind a kettejüknek komor volt a tekintete és szinte semmit sem lehetett leolvasni róluk,pont mint a profi pókereseknek. Ez a titokzatosság kezdett idegesíteni, ami nem jó az én esetemben,hiszen én vagyok mindennek az oka. Kellett is nekem a tűzzel játszanom!

- Mi van? –kérdeztem értelmetlen arckifejezéssel.

- Semmi. Megbeszéltük a dolgokat a kiscsákóval. –Kevin válasza egy kicsit sem elégített ki. Mégis mit beszéltek meg?

- Bővebben kifejtenéd?

- Szabad a pálya! –Zayn arcáról eltűnt a komorság, majd egy pimasz és önelégült, vigadó mosoly váltotta fel mindezt.

- Hogy micsoda? –kérdeztem vissza. Egyszerűen nem hitte a fülemnek,szerettem volna még egyszer hallani.

- Bepróbálkozhat nálad a kiscsákó, de ha bármi olyant tesz veled amit nem lenne szabad, csak szólj nekem. Én majd elintézem. –látszott Kevin arcán,hogy nem örül a dolognak, de a boldogságom érdekében beleegyezett. Elméletileg már nem fog aggodalmaskodni és zsörtölődni, de majd meglássuk,hogy ez gyakorlatban is igaz-e.

- Most komolyan? Úristen! Köszönöm,köszönöm. –a nagy öröm közepette Kevin nyakába ugrottam. Először neki szerettem volna megköszönni,hogy úgymond „áldását adta” ránk. Végre megtört a jég és visszatért a laza, bulimániás, ám annál zsenibb bátyám. A tábor alatt egy ismeretlen arcát mutatta,amit még sosem véltem felfedezni rajta, de most ezek szerint fordult a kocka.  El sem hiszem,hogy pont ő egyezett bele a kapcsolatunkba, aki minden hímnemű egyedtől eltiltott idáig. Egyszerűen nem tudom elhinni. Senki se csípjen meg!

Nem győztem köszöntgetni a bátyámnak,hogy végre beadta a derekát. Mármint nem úgy, hanem na…értitek :)

A nagy örömben Victoria csitított le, aki egészen a szobánkig ráncigált. A srácokat faképnél hagyva ismét a szobánkban kötöttünk ki. Felpattantam az ágyra és elkezdtem ugrálni,mint egy tinilány. Sosem szoktam ilyeneket csinálni, úgyhogy ez is új volt nekem. Sőt, a tábor alatt olyan dolgokat csináltam,amit még soha az életben. Nem minden nap téved el az ember egy ködös erdő közepén az biztos. Londonban az volt a legizgalmasabb dolog ami történt velem,hogy egyszer hazafelé jövet megkergetett egy kóbor kutya. Az unalmas és szürke életem végre egyenesbe jött. A táncon kívül nem volt semmi támaszom, persze ehhez Vic is sokat hozzátett, ugyanis ő szedett rá,hogy kezdjek el táncolni. Mondjuk úgy,hogy miatta vagyok ott,ahol vagyok. Pontosabban a béka segge alatt, de nélküle még ott se lennék. Ezt halál komolyan mondom, neki köszönhetem az életemet egy részét.

A kislányos viselkedésem abbamaradt,ugyanis már alig kaptam levegőt, annyit dumáltam Victoriának. Szegénykém csak ült ott a széken a falnak támaszkodva és hallgatta,amint nyomom neki a sódert.

- Befejezted? –kérdezte unottan és álmosan.

- Most már igen. –válaszoltam szintén felpörögve.

- Hol van?

- Micsoda?

- Az elem! Muszáj lesz kivenni belőled az elemeket különben nem hagysz engem aludni éjjel. Nagyon felpörögtél te csaj. Mi egyebet csinált veled a te hős szerelmes lovagod,hogy így be nem áll a szád?

- Semmi olyat,amire te gondolsz. Nem történt semmi egy csóknál. Na jó kettő.

ügyeibe. Bár ő is ezt tenné…

- Akkor miért vagy még mindig melltartóban? –észre sem vettem,hogy még mindig félmeztelen vagyok, annyira be voltam indulva. Most már késő lett volna átöltözni,úgyhogy egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt. Victoria lement a földszintre, ugyanis valami Chris-szel van találkozója. Érdekes, nekem pár napja mondta,hogy bejön neki Niall…most meg Chris? Vic,Vic nem ismerek rád. Egyszerre több vasat tartasz a tűzben,ami nem jó. Ha nem vigyázol könnyen megégetheted magad.  Na jó, én inkább csendben maradok. Én még amatőr vagyok ilyen szinte, úgyhogy nekem semmi beleszólásom Victoria pasi ügyeibe. Bár ő is ezt tenné… (folyt.köv.) To be Continued...