Part 7 - Ne higgy a szemednek

Nem írok most semmit, inkább olvassátok el és komizatok :) Köszi szépen :) SZANDEE :D

Kora reggel lehetett, mikor égető és irritáló érzés uralkodott el rajtam. A lábam felől éreztem ezt a kellemetlenséget,ami finoman a radiátorhoz volt nyomva. Kicsit megégettem magam, de nem volt nagyobb baj, szerencsére időben felkeltem. Félkómásan elhúztam onnan a lábamat és visszafeküdtem aludni. Victoria ebből semmit sem vett észre, csak annyit hallottam,hogy förtelmesen horkol. Úgy látszik sok volt neki tegnap a tangó külön kör az időseknek. Szegénykém már teljesen kivan, de hát nincs mit tenni, erre vállalkozott.

Már éppen visszazökkentem az alvás legszebb és legkínálkozóbb ösvényére,amikor valaki kopogott. Középerősen valaki megütögette az ajtót. Victoriára néztem, aki még mindig aludt. Nem volt szívem felkelteni, és még én sem vagyok annyira lusta,hogy ne tudjak kinyitni egy ajtót, szóval most rajtam volt a sor. Feltápászkodtam az ágyból, köpenybe bújtam, majd kinyitottam az ajtót. Egy szőke mosolygós srác nézett velem farkasszemet.

- Jó reggelt! Felkeltettelek? –kérdezte a szöszi szívtipró.

- Nem, már fent voltam. –ez a 2. legnagyobb hazugság a világon a „nekem nem tetszik senki” után.

- Szeretnék kérni tőled egy nagy szívességet.

- Mondjad nyugodtan! –pislogtam,mint hal a szatyorban.

- A bátyád még alszik és mi éhesek vagyunk a srácokkal és mivel a te bátyád a szakács…szóval…akartunk szólni Kiresha-nak, de nem találtuk meg és…arra gondoltunk,hogy…

- Aha. Értem. –bólogattam, mint a kutya a műszerfalon, eközben azt sem tudom,hogy mit mondott az előbbi 1 percben.

- Csinálsz nekünk kaját?

- Én? Én még egy rendes szendvicset sem tudok összedobni. –végre eljutott az infó az agyamig.

- Végül is felkelthetjük a bátyádat is, de nem hiszem,hogy szívesen csinálna nekünk akármit is a tegnapi után.

- Végül is ez igaz. Na jó, összedobok valamit.

Halkan behajtottam magam mögött az ajtót,hogy Victoria ne keljen fel, majd mezítláb, majdnem egy szál köpenyben lesétáltam egészen a konyháig Niall kíséretében. Amikor leértünk, 4 póló nélküli sráccal találtam szemben magam,akik a falnak voltam támaszkodva. Hirtelen nem tudtam hogy mit mondjak,annyira le voltam sokkolva a látványtól.

- T-ti kit vártok? –kérdeztem a srácoktól.

- Téged. –mondta Harry, aki a szemöldökét emelgette és a szája szélét nyaldosta.

- Azt reméltem,hogy neked van kulcsod a konyhához. –bökte ki Niall.

- Ezt hamarabb is mondhattad volna. –dünnyögtem. Kicsit sem volt feltűnő,hogy bámulom őket. Próbáltam türtőztetni magam, de a félmeztelen test, az félmeztelen test. Kívánnivalót hagy maga után.

- Akkor most mi lesz? Nem kajálunk? –kérdezte Liam.

- Egyébként hány óra van,hogy a bátyám még alszik?

- Fél 4. –mondta egyszerűen Louis.

- Akkor az szopás, mert nekem nincs kulcsom a konyhához.

- Máshol nem tudnánk enni? Talán még Niallnél is éhesebb vagyok. –dörmögött Louis, akin egy szál gatya volt. Húúhh…

- Azért ezt nem mondanám. –nevetett Niall.

- Hol lehet máshol kajálni? –kérdezte Zayn, s eközben körbevizslatott a szemeivel jó párszor. Nem vetette véka alá a véleményét és szemtelenül bámulni kezdett. Pont,mint a többiek.

- Mi van rajtam olyan érdekes? – a kíváncsi szemek útját szinte éreztem a testemen, ami egyet jelentett. Ezek nem kajálni jöttek.

- Az a baj,hogy mi még nem látjuk,ugyanis eltakarja a köpeny. –mondta Zayn mély s titokzatos hangon.

- Komolyan srácok! Mit akartok tőlem hajnali fél 4-kor?

- Unatkoztunk. Reméltük,hogy te tudsz valami unaloműző feladatot. –mondta Harry perverz mosollyal az arcán.

Még mindig nem értettem a dolgot. Ha nem enni akarnak,akkor meg mit? Amúgy meg miért egy szál gatyában jöttek ide? –ezek olyan kérdések amikre nem tudom a választ és ez bosszant.

- Ne viccelődjetek! Minek keltettetek fel ilyenkor ha nem akartok semmit?

- Azt mondtad,hogy nem aludtál. –Niall olyan arcot vágott,mint a kisgyerek, aki megtudja,hogy nincs Mikulás.

- Azt csak kedvességből mondtam. Szóval? Miért keltettetek fel? Van esetleg valami hátsó szándékotok?

- Hát hátsó nincs is... –Harry ismét kimutatta foga fehérjét.

- Harrynek egy barátnő kell ahogy elnézem.

- Vagy egy guminő. –mondta Zayn, erre mindenki elkezdett hangosan nevetni. Szinte az egész folyosó a mi hahotázásunktól volt hangos. Mindenki nevetett,még Harry is. Úgy látszik igazat adott Zaynnek.

A földszinten voltunk, mégis hallottam,hogy egy emelettel feljebb nyitódik az ajtó. Ezt az ajtót már hallottam, sőt biztos vagyok benne,hogy ez Kevin ajtaja ugyanis csak az övé nyikorog ilyen keservesen.

- Gyorsan bújjunk el. – felkiáltottam. Senki sem értette,hogy hova ez a nagy sietség, de vállat vonva mégis jöttek utánam. Besurrantunk az öltöző részlegbe, ahol a kabátokat és a szánkókat tárolják. Én egy szőrmebunda mögé bújtam és csak remélni mertem,hogy nem igazi. A többi srác mögém állt,mintha én nagyon el tudnám takarni a félmeztelen testüket.

- Miért jöttünk ide? –kérdezősködött Louis.

- Hallottam,hogy Kevin ajtaja nyitódik. Nem akarom,hogy meglásson minket együtt, ugyanis el vagyok tiltva tőletek…főleg Zayntől.

- Tőlem? –ezt most úgy kérdezte,mintha valami nagyon új dolgot mondtam volna az eltiltással kapcsolatban.

- Bizony. Kevin nem nagyon csíp téged…

- Az érzés kölcsönös. –mondta Zayn unott arccal.

- Most már elmondjátok végre,hogy miért keltettetek fel egy szál alsógatyában? –néztem az 5 mókamesterre a hátam mögött.

- Igazából ez egy fogadás volt. –bökte ki végre Liam. Hirtelen az egész kép összeállt. Niallel fogadtak,hogy le jövök-e nekik szendvicset csinálni és ezek szerint vesztettek.

- Amúgy honnan tudtátok azt,hogy vesztettetek? –kérdeztem.

- Hallottuk, amint Niallel beszélsz. Nem volt kérdés, hogy a ruháinktól itt helyben megszabadulunk.

Kis gondolkodás és elmélkedés után csak ennyit szóltam:

- Férfiak…

Pár perc öltözőben tartózkodás után mindenki beadta a törölközőt. Nem volt sok levegő és már nem bírtuk tovább. Eszeveszettül kirohantunk a kis helyiségből,hogy kapjunk némi levegőt. A folyosón még mindig nem volt egy lélek sem. A srácok visszamentek a szobájukba, csupán Zayn maradt itt velem. Kicsit sem volt félreérthető,hogy egy alsógatyás srác és egy köpenyes csaj a folyosó közepén beszélgetnek…

- Figyelj, tudom,hogy délelőtt órád lesz, de délután gondolom ráérsz és…arra gondoltam,hogy nem jönnél-e velem valamerre? A környéken van egy jó kis étterem.

- Nagyon messze van?

- Csak gyalog lehet oda menni és úgy kb. 45 perc.

- Szerintem inkább hanyagoljuk. Nem akarok még egyszer eltévedni.

- Pedig én szívesen eltévednék veled. –hirtelenjében nem tudtam mit válaszolni, a határozott „Én is” pedig elég furcsa lett volna…Maradtam a jól bevált módszernél, a témaváltásnál.

- Úgy hallom,hogy ma havazni fog.

- Tényleg? Az jó. –látszott rajta,hogy más válaszra számított.

- Mit szólnál hozzá,hogy ha beülnénk a legfelső emeleten lévő teázóba és onnan néznénk a hóesést? Valahogy most nincs kedvem ismét megfagyni. –próbáltam ötleteket kitalálni, de csak ez jutott eszembe.

- Végül is nem rossz. Akkor az órád után. Megvárlak.

Barátian elköszöntünk egymástól, majd mentem is vissza a szobámba aludni. Gyors léptekkel szaladtam az ajtó felé,hogy még véletlenül se lásson meg senki egy szál köpenyben kint a folyosón, legfőképpen a bátyám ne. Megint elkezdene hisztizni és azt meg nem akarom.

Kinyitottam a szobánk ajtaját és a még mindig alvó Victoria barátnőmet láttam ugyanabban a testhelyzetbe,mint előbb. Gyerekkorom óta ismerem, de az alvási szokásain sosem igazodok ki. Ez is olyan Legjobb Barátnők Dolog.

Próbáltam lassan és halkan véghezvinni a folyamatot,miszerint ismét megkísérletezem az álomra szenderülést. Victoria mellett még egy atombombát is robbanthattak volna, akkor sem kelt volna fel, nekem meg nem volt szívem felkelteni,mondjuk nem is lett volna okom rá,ugyanis én is most készülök húzni a lóbőrt, vagy ha úgy tetszik bedobni a szunyát.

Megigazgattam a párnámat, majd finoman magamra húztam a takarót. Nincs mese,tél van.

Az álmosság enyhe jelét sem éreztem magamon. A szemeim,mint valami pattogós labda, fel-le járkáltam nyomós okot keresve az elalvásra. Folyton Zayn kisfiús mosolya járt a fejemben, ahogyan alaposan átvizsgál azzal a sötét szemeivel…egy szál alsógatyában. Mit is mondjak? Én még elnéztem volna őt egy darabig az biztos.

Jaz, te nem ezért jöttél ide. Nem futhatsz eszeveszettül a pasik után, te táncolni jöttél. –a belső hang ezt súgta a fülembe,ami végképp nem hagyott aludni. Nagyon bírom Zayn-t, de nem szeretnék csalódni, ugyanis tudom milyen. E kis idő alatt simán kiismertem, legalábbis azt a részét amit mutatott magából. Valójában kitudja milyen…

Érdekes az,hogy a szívem mást mond. Azt mondja,hogy adnom kéne a kapcsolatunknak egy esélyt,hiszen nem veszthetünk semmit. Ja igen, ő nem. De én igen is sokat. Ha értitek mire gondolok… :)

Hiába próbálok ellenkezni, ez a srác alaposan bevéste magát a fejembe. Mellesleg még sosem éreztem ilyet. Amikor meglátom,mintha pillangók röpködnének a gyomromban és a térdem remegni kezd. Fura dolog ez, de ilyet még nem észleltem magamon.

A mély gondolkodás kicsit kifárasztott így, a hajnali órákban, szóval egy jó fél óra „Harc magammal” után tényleg, végérvényesen elaludtam. Innentől se kép, se hang.

- Kelj már fel! Elkésel az órádról! –ismét egy hang keltett. Mily meglepő Victoria volt az.

- A francba! Elaludtam!

- Talán még odaérsz. Nekem fél órával később kezd, szóval addig bemegyek hozzád. –mikorra Vic kimondta a mondatot, már félig fel voltam öltözve. Talán még 5 perc sem kellett,hogy elvégezzem a szokásos reggeli szükségleteimet és útnak induljak a táncórámra.

- Sziasztok gyerekek! Bocsi,hogy késtem, de nem szólt az ébresztőórám!

- Aha, jó duma. –Vic halkan odasúgta nekem, majd oldalba bökött.

- Először melegítsetek be, utána pedig elismételjük az előző órán tanultakat! –kétszer sem kellett mondanom, az összes gyerek egyszerre végezte a nyújtó gyakorlatokat,ami reggeli tornának is felfogható. Én addig odamentem Victoriával a hangfalakhoz.

- Na milyenek voltam a srácok félmeztelenül? –mindenre számítottam, csak erre nem. Ez mos mi akar lenni? Egyáltalán honnan tud a reggeli kis afférról?

- Te honnan tudod,hogy láttam őket?

- Liam elmondta. Amíg te aludtál,addig én lent voltam velük a hall-ban. Elmondták,hogy bebújtatok az öltözőbe.

- Azt hittem,hogy Kevin jön. –próbáltam lazábbra venni a fonalat és nem azon aggodalmaskodni,hogy a srácok elmondták Victoriának a reggeli ügyünket.

- Aha, jó kifogás. Én is ezt tettem volna, ha 5 félmeztelen pasival lehetek. –tipikus Vic.

- Niall nem volt félmeztelen. Rajta volt felső. –de barom vagyok. Jobb nem jutott eszembe?

- Az lényegtelen. Volt valami odabent?

- Mégis mire gondolsz?

- Egy kis etye-petye tipi-tapi…mondjam tovább?

- Te Jézus,hova gondolsz. Olyannak ismersz?

- Nem, de még nem láttalak ennyi pasival egyszerre és kitudja,hogy mit hoznak ki belőled. Főleg Zayn…

- Ha tudni akarod, ma vele leszek.

- Mi? Máris? Nem korai ez egy kicsit? Vagy hát te tudod kivel fekszel le.

- Te jó ég! Miket nézel ki belőlem. Csak felmegyünk a legfelső emeletre a teázóba.

- Lehet,hogy te csak ezt gondolod. Ha engem kérdezel, Zayn tuti nem csak „teázni” akar veled. Gondolkozz már egy kicsit!

- Ő nem olyan. Amúgy meg nem órád lenne most? –már épp itt volt az ideje,hogy elhúzzon. Ne értétek félre, nagyon szeretem és tisztelem a legjobb barátomat, csak azt nem bírom,ha belekotnyeleskedik a magánéletembe. Ezt senkitől sem tűröm…miket is beszélek, már 18 éve mindenki beleszól az életembe a megkérdezésem nélkül. Szerintem már immunis vagyok rá.

- Jasmine! Jasmine! Nem kezdjük már? –egy cuki kissrác, Billy, odarohant hozzám és meghúzta párszor a felsőmet. Körülbelül derékig ért nekem, de olyan aranyos volt ahogyan rám nézett azzal a gyönyörű zöld szemeivel…Egyből Harry ugrott be elsőre.

Leguggoltam hozzá, majd megsimogattam a fejét, a végén pedig megborzoltam a haját.

- Kis Uraság, máris kezdünk! –gyorsan elrohant, majd nevetve odaszólt a többieknek,hogy lassan táncikálni fognak. Úgy bírom ezt a kissrácot, olyan zabálnivaló. Ő a legkisebb, legfiatalabb, de a legelevenebb a csoportban.

Elindítottam a zenét és már kezdtük is a táncot, Billyvel az élén az első sorból.