Part 13 - Eseménydús karácsony

Elérkezett a várva várt nap. Már kora reggel fent voltunk Victoriával,hogy időben előkészítsünk mindent a mai napra és,hogy időben végezzünk a díszítéssel. Kevin már javában dolgozik a karácsonyi vacsorán, még annak a 12 vendégnek, akik még maradtak. Ha ők nem lennének itt, már mi sem lennénk, az is biztos. Próbálom félretenni a táboros ügyeket valahogy,legalább erre a napra. Nem szeretném gondok között eltölteni az ünnepeket, főleg,hogy nem lehetek a családommal. Végül is csak anya hiányzik…na meg apa. Majd felhívom őt skype-on közösen Kevinnel és kellemes ünnepeket kívánunk neki. Nekünk már nem ez az első külön töltött karácsonyunk, sőt inkább úgy mondanám,hogy ez már a sokadik a sorban. Anya nagyon elfoglalt a munkája miatt, főleg úton van és már volt olyan,hogy Kevinnel kettesben töltöttük a Szentestét. Mi már rutinosak vagyunk ebben. Az elején még nem volt ilyen könnyű, de az évek során már egészen belejöttünk. Egyébként anya most is dolgozik,szóval még jól jártunk azzal,hogy itt vagyunk,ugyanis ez a karácsony is olyan lenne,mint a többi. Szürke és unalmas.

Az egész délelőttünk elment azzal,hogy feldíszítettük a lenti hall-ban lévő hatalmas karácsonyfát. Nem mondom,jókora fáról beszélek, nem kis dolog volt felmászni a tetejére, még ha létra segítségével is. Ezt a mesés feladatot nem én végeztem, hanem az egyik londiner srác. Még szerencse.

Kiresha és a többi kis segédje, úgyszintén,mint mi egész nap sürögtek-forogtak. A karácsonyi készülődés kemény meló.

Valamikor délután 2 felé járhatott,mikor elkezdett havazni. Meseszépen hullott a hó, de csak az ablakból nézve. Kint zord időjárás és fagy kísérte az egészet. Az első gondolatom Harry volt,akit elképzeltem alsógatyában,ahogy körbefutja az egész szállót. Remélem,hogy nem gondolták komolyan a srácok,mert még tüdőgyulladást is kaphat ilyen hidegben. Tudom,hogy túlzottan aggódok mindenen, de ez van. Nem szeretném,hogy pont Szenteste betegedjen meg és pont miattam.  Majd megpróbálom lebeszélni róla a fiúkat, de nem hiszem,hogy sikerem lenne.

Victoria és én pont a karácsonyi asztal díszítésén ügyködtünk a hatalmas étkezőben, amikor 5 srác és 2 lány berontott hozzánk. Nem kicsit, nagyon vidámnak tűntek. Viháncolva odarohantak hozzánk. Zaynnek az első dolga volt egy késői jó reggel puszit adni. A kis romantikus…:)

- Sziasztok lányok, jól aludtatok? –üdvözölt minket Niall nevetve. Értettem mire célzott.

- Haha. Nagyon vicces. Már reggel 6-tól fent vagyunk,csakhogy nektek jó legyen. –nyöszörgött Vic.

- Be szeretnénk mutatni nektek a barátnőinket. Eleanor és Danielle, ők itt Jasmine és Victoria. –Liam udvariasan bemutatott minket a lányoknak. Nekem nagyon szimpatikusnak tűnnek. Legalábbis remélem azok is. Kezet fogtunk mind a két lánnyal, sőt még puszit is adtunk egymásnak.

- Tyűha Jasmine. Nagyon szép a hajad. Nagyon tetszik. –dicsért meg Eleanor.

- Köszi, de csak Jaz. Mindneki így hív. –helyesbítettem.

- Oké Jaz. –Eleanor vetett rám egy kedves pillantást. Nagyon szép lány, látszik,hogy Lou jól választott. Sőt,Liam is.

- Segítsünk nektek? Mert szívesen segítünk. Úgyis csak most jöttünk és még nem találtunk magunknak semmi elfoglaltságot. –Danielle kedvesen felajánlotta a segítségüket, amire szükségünk is lenne a díszítésben.

- Köszi, az nagyon jó lenne. –mondtam.

- Akkor mi mennénk is. –a srácok hátrafelé haladva próbáltak kijutni a teremből,mikor Danielle utánuk szólt.

- Hé, nem akartok segíteni?

- Ő, nem! –Liam egyhangúan kijelentette, a többiek pedig csak a fejüket rázták, majd egy szempillantás alatt kirohantak a teremből.

- Ezekre rábízni valamit. –mormolta Danielle.

- Az biztos. Nagyon megbízhatatlanok. –mondtam.

- Miben segítsünk? –kérdezte lelkesen Eleanor.

- Az összes szalvétát hattyú formájúra kell hajtogatni. Megmutatom hogyan. –magyarázta Vic, majd elmentek még egy csomag színes szalvétáért.

- Én miben tudok segíteni? –kérdezett Danielle.

- Én az asztaldíszeket készítem. Elég idegfeszítő, de ki lehet bírni.

- Rendben van. Szerintem kettőnknek gyorsabban menni fog.

Egy kis idő asztaldísz készítés után Danielle elkezdett egy sokkal másabb témáról beszélgetni. Margóra mondom,hogy Eleanor és Vic még mindig nem jöttek vissza a szalvétakeresésből.

- Te most akkor Zaynnel vagy együtt?

- Hát mondhatjuk így is. Itt ismerkedtünk meg még az első nap.

- Gondolom egyből kinézett magának.

- Azt nem tudom, de nagyon nyomult. Ahogyan a többiek is. Persze Liam és Louis kivételével.

- El tudom képzelni. Nekem is hasonló dolgom volt, amikor megismerkedtem Liammel még az X Faktor alatt. Folyton együtt voltunk a srácokkal meg minden. Nagyon király volt.

- El tudom képzelni. –egymásra néztünk, majd mind a ketten elkezdtünk nevetni.

- Te táncolsz ugye?

- Igen. De honnan tudod?

- Liam mondta el. Mondta,hogy nagyon jól táncolsz.

- De nem jobban nálad.

- Jaj ugyan már. Várj! Van egy ötletem. Liam mondta,hogy itt van egy táncterem és…

- És nekem van kulcsom hozzá. –elővettem egy kisebb kulcscsomót a zsebemből, majd a mutatóujjamon kezdtem el pörgetni a karikát, s közben fel-e emelgettem a szemöldökömet. Nem kellett kétszer mondani,Danielle azonnal ledobta az asztalra a díszítéshez szükséges kellékeket, majd elkezdtünk a legfelső emeletre rohanni,mint két kisgyerek. Remélem,hogy nem látta senki a nagy maratonunkat, mert tuti,hogy kiröhögtek volna.

- Itt is vagyunk. –az ajtó elé értünk, majd egy másodperc alatt kinyitottam, és bementünk a tükrökkel teli terembe.

- Nahát, nagyon jó kis terem. –Danielle csodálkozva körbenézett.

- Nálatok tuti vannak jobb termek is.

- Lehet, de ilyen jól berendezettek nem biztos.

- Táncolsz te, vagy először én?

- Szerintem egyszerre. Legyen ez olyan laza táncóra. Kötöttségek nélküli és szabad.

- Danielle, ezt nagyon szépen mondtad.

- Köszi, de csak Dani. Mindenki így hív.

- Jólvan. –elnevettem magam. Mintha valaki ma már mondta volna ezt…

- Mire táncoljunk? Zenét nem hoztunk.

- Itt a telefonom és van a szekrényben egy kihangosító. Tudod,ez ilyen szuper zenetechnikai labor is egyben.

- Haha. Egyből gondoltam. Mutasd csak egy pillanatra! –odaadtam Danielle-nek a telefonomat. Gondoltam,hogy csak valami dalt akar kikeresni.

Pár másodpercen belül elindította a Diva-t.

- Ne már! Honnan tudtad? –néztem rá nevetve.

- Mit honnan tudtam?

- Honnan tudtad,hogy Beyonce a kedvencem? Ő a példaképem.

- Őszintén szólva fogalmam sem volt róla. –nevet. –Amúgy te is azt a táncot tudod,ami a klipben van? Mert mi a csajokkal ezt táncoltunk az egyik fellépésünkön és kicsit átmásítottuk.

- Nem pont ugyanazt tudom ami a klipben van,mi is átszerveztük kicsit a Victoriával.

- Értem. Na próbáljunk valamit összehozni. –Danielle bemelegítés nélkül elkezdett táncolni. Ez kicsit fura volt nekem, ugyanis én mindig nyújtok egy kicsit, nehogy megránduljon valamim.

- Te be sem melegítesz?

- Ez nem versenytánc. Csak mozogj lazán. Ha buliba mész ott is folyton melegítesz?

- Hát nem nagyon.

- Pontosan. Vedd úgy,hogy most egy kétszemélyes V.I.P. buliban vagyunk.

- Rendben van. –elkezdtem én is a dal ritmusára táncolni, ami felséges érzés volt. Nem is tudom mikor táncoltam utoljára szabadon. Mindig valakik előtt kellett táncolnom, vagy versenyezni. Mondjuk azt a Harry-s affért inkább nem nevezném táncnak, az csak szabálytalan vonaglás volt. Én hülye, még most is kiráz a hideg,ha belegondolok mit csináltam akkor.

- Na látod? Megy ez! Csak lazán. –Danielle tök lazán mozgott. Persze ő már sokkal több ideje táncol,mint én és sokkal profibb is. Az nagyon jó érzés,hogy végre valahára van olyan a közelemben,akitől tanulhatok is valamit. Én mindent magamtól tanultam, saját magam találtam ki,de persze volt olyan is,hogy Vic besegített néhány dologban, de én magam sajátítottam el a tánc csínját-bínját.

- Most próbáld meg vadabban. Hagyd a finomkodást! –Dani bölcs szavait ittam,mint a vizet. Hihetetlen mennyi jótanáccsal látott el. Érdekes,de eddig én a táncot hobbinak vagy hivatásnak gondoltam, de most már rájöttem,hogy a tánc egy érzés is egyben.

- Nem kellenek szavak,hogy kifejezd önmagad,használd a lépteidet. A tested beszéljen helyetted. –Dani lelket öntött belém és már minden könnyebben ment. Persze minden csoda csak kis ideig tart, ez most nem volt másként. Az egész banda és a csajok is röhögve berobogtak hozzánk.

- Ti meg? Mit kerestek itt? –néztem  a srácokra,akik egy kicsit sem voltak meglepve.

- Hallottuk a zenét és gondoltuk,hogy itt vagytok. –mondta Zayn.

- Az étkezőből nagyon gyorsan eltűntetek. –nézett ránk Victoria és Eleanor felelősségre vonó tekintettel.

- Mi csak táncoltunk. –jó kifogás Jaz.

- Miért olyan nagy baj az? –kérdezősködött Dani.

- Nem, épp ellenkezőleg. Mi is azért jöttünk,hogy kicsit táncoljunk. –mondta Victoria.

- Mi azt örömmel megnéznénk. –Harry helyet foglalt a csillogó parkettán a többi sráccal együtt. Csak mi lányok maradtunk állva. Nem tudom milyen csodára várnak.

Danielle kikapta a kezemből a telefonomat, majd elindított szintén egy Beyonce számot Dance for you címmel.

- Most komolyan Dani. Erotikusabb dalt nem is választhattál volna. –Elenor kissé idegesen Danielle-re vetett egy pillantást.

- Nyugi csajok. Ez csak tánc. Csak lazán.

- Szerintem én ezt kihagyom. –motyogtam halkan.

- Ne, Ne légyszi ne! –Zayn és Harry egyszerre könyörögtek összekulcsolt kézzel.

- Na jó,de csak egyszer. –nagy nehezen rávettem magam,hogy elkezdjek táncolni. Gyorsan letudtam a táncot, ami igazából csak idétlen diszkó mozdulatokból állt. Az egész tánc olyan paródia szerű volt,ami megkönnyítette a dolgomat. Danielle észrevette rajtam,hogy kicsit parázok az ún. laza tánctól. Bármilyen meglepő,de ő volt az első akinek ez eszébe jutott. Még Victoria sem észlelte nagyon rajtam ezt a freestyle-tól való szorongást, pedig nap mint nap együtt lógunk.

Az összes srác tapsolt, mi meg csak nevettünk. Danielle a vállamra tette a kezét, majd halkan a fülembe súgta,hogy ügyes vagyok. Nagyon meglepett ez a cselekedete, őszintén szólva csak bő 1 órája ismerem,de máris közvetlen és barátságos velem. Persze Eleanor is nagyon jó fej,csak vele még nem beszéltem annyit. Túlságosan le van foglalva Victoria nagydumás képesítésével.

Hirtelen megcsörrent a telefonom, pontosabban SMS-em jött.

Ha szeretnétek valamit venni a srácoknak,akkor még most elmehettek, de már csak egy bolt van nyitva. Gyertek le az irodámba. –Kiresha.

Érdekes, de Zayn azt mondta,hogy nem lesz ajándékozás. Mindegy, szólok Vic-nek.

Victoria barátnőm éppen el volt foglalva Danielle és Liam társaságával, de muszáj volt odamennem hozzájuk és félbeszakítani a nagy beszélgetést. Zayn végigkísérte minden léptemet a szemével,ahogy odamentem a többiekhez.

Arrébb hívtam Victoriát,hogy beszéljek vele az ajándékokról. Ahogy láttam, Zayn kicsit furcsának gondolta a viselkedésemet. Le nem vette volna rólam a szemét.

- Most írt Kiresha,hogy még egy bolt nyitva van. –suttogtam halkan.

- Milyen bolt? Miről beszélsz?

- Szeretnél ajándékokat venni a srácoknak?

- Igen. Ja,értem. Leesett. Végettem mehetünk. De szerintem nem kell tudnia senkinek,hogy hova megyünk.

- Danielle és Eleanor tudhat róla,de a srácok nem.

- Rendben van.

Feltűnés nélkül odalopakodtunk a lányok mellé,majd elújságoltuk nekik a dolgokat. Jó ötletnek tartják az ajándékozást, de ők nem hoztak semmit. Azt is mondták,hogy nekik ne vegyünk semmit. Mondjuk ez nem meglepő, pár óra ismertség után.

Elindultunk az ajtó felé, ahogy Kiresha azt megparancsolta, de Zayn közbeszólt.

- Hé, hova mentek?

- Megyünk pasizni! –mondtam heccből.

- Ja, akkor jó. Menjetek csak! De ha lehet estére érjetek vissza. –Zayn arcán egy cseppnyi féltékenységet sem láttam. Persze biztos tudta,hogy csak viccből mondom az egészet és ő is csak egy hülye viccnek fogta fel. Ez jó pont.

Victoria és én beszaladtunk a szobánkba a pénztárcánkért, majd lementünk a földszintre egyenesen Kiresha irodája felé. Kopognunk sem kellett, a fonott hajú, barna bőrű, szemüveges csaj már ott állt az ajtóban és az óráját nézte.

- Késtetek!

- Bocsi,csak feltartottak.

- Na mindegy. Gyorsan elmondom mi a szitu,aztán mehettek is. A bolt nemsokára bezár. Én is ott vettem meg mindenkinek az ajándékát és gondoltam, ti is akartok valamit venni a srácoknak. Benned Jaz,biztos voltam.

- Köszi,hogy gondoltál ránk, ez nagyon kedves tőled.

- Na akkor elmagyarázom az utat. De nehogy eltévedjetek nekem! Rendben?

- Nyugi K, semmi olyan nem lesz. –mondta lazán Victoria.

- Na szóval a nagy fánál térjetek le balra…..bla…bla…bla…bla…és ott megtaláljátok a jobb kanyarnál az út mellett. Nincs messze.

- Ahogyan elmesélted elég messzinek tűnik.

- Nyugi,nem az. Na de menjetek,mert nemsokára bezár. Ki az a hülye aki 24-én délután megy ajándékot venni? Ja igen…bocs.

Nevettünk egyet Kiresha sértőnek egyáltalán nem szánt viccén,majd elindultunk az előbb említett útvonalon.

A sétányon mentünk, a nagy fánál eltértünk balra, majd kilyukadtunk egy monumentális épülethez. Ugyanolyan fával borított volt,mint a miénk,mégis kétszer akkora. Véleményem szerint itt van a baj forrása. Emiatt nem jönnek a vendéges hozzánk. Hajtott a kíváncsiság, körül szerettem volna szaglászni, és ha jól számolom van még fél óránk a zárásig. Nekem elég 5 perc is,hogy körbenézzek.

- Te meg hova mész? –érdeklődött Vic.

- Csak ide. –mutattam a hatalmas épületre.

- Minek mész oda? Nemsokára bezár a bolt!

- Csak 5 perc. Na gyere már!

- Mi a fenének?

- Útközben mindent elmondok!

Úgy lett ahogy az imént mondtam, minden apróságról kitálaltam Victoriának, aki kissé mereven fogadta a híreket. Nagyon meglepődött a dolgon és kicsit még aggódni is kezdett.

Egészen a hatalmas téli szálló elé merészkedtünk, majd kijött a bejáraton egy jóképű,fiatal srác. Gondolom itt dolgozhat,ugyanis a névtáblája volt, azon pedig a Dean név állt.

- Segíthetek valamit a hölgyeknek? –kérdezte udvariasan. Elég furcsának találtam,hogy a személyzet képes kijönni egy szál ingben a hóesésbe csak azért,hogy megkérdezze miben segíthet…fura.

- Mi csak körbenézünk. Most járunk itt először. Nagyon szép a szálló. –mondtam hízelegve.

- Köszönjük szépen. Az apámé a hely. Itt-ott besegítek neki.

- Akkor nagyon szorgalmas srác lehetsz. –ez az! Victoria máris flörtölni kezdett az újdonsült barátunkkal, aki történetesen annak a fia,aki tönkre akarja tenni a szállónkat.

- Hát muszáj. Egyébként nem akartok bejönni? Szívesen körbevezetlek titeket!

- Köszi,de most rohannunk kell. –mondtam.

- Hadd találjam ki! Még nem vettétek meg a karácsonyi ajándékokat a szüleiteknek?

- Majdnem tökéletes. A szüleim nincsenek itt. A barátomnak kell ajándékot vennem. –amint ezt kimondtam,egyből megváltozott az arckifejezése.

- Ó,értem. Akkor nem is tartalak tel titeket. Reméljem azért még látjuk egymást.

- Én is. –mondta Vic olvadozva.

Elköszöntünk a barátságosan benyali sráctól,majd továbbmentünk az útvonalunkon.

- Vic, kicsit fogd vissza magad. Niallel mi lesz?

- Niall és én nem járunk,csak barátok vagyunk és ezt meg is beszéltük egymással.

- Ja akkor semmi. Bocsi,erről nem tudtam.

- Semmi gond. Egyébként nagyon helyes ez a Dean gyerek.

- Szerintem túl nyálas. Az ilyen selyemfiúkra én nem bukom.

- Igen, az az én dolgom. –mind a ketten kinevettük egymást. Hiába, egy hülyének csak hülye lehet a barátja. Így van ez rendjén. Még szerencse,hogy nem ismer minket a srác, mert különben tuti nem lett volna ilyen kedves, ha tudja honnan jövünk…

Végeredményül még időben odaértünk a boltba. Egy elég nagy épület elé érkeztünk. Mindenhol karácsonyi díszek és girlandok lógtak, sőt még karácsonyi zene is szólt. Bementünk a boltba, majd egy kedves üzletvezetővel találkoztunk. Belülről nem volt olyan nagy a bolt, de mégis minden volt benne,amit ember elképzelhet. Victoria egyből a plüssállatok felé rohant,majd levett 6 egyforma zöld egeret.

- Részemről megvagyok. –hát igen. Vic nem valami érzelgős típus, ő szeret mindent gyorsan és egyszerűen elintézni. Én kicsit körültekintőbb és megfontoltabb vagyok,amit már párszor hangoztattam,én inkább szeretek körülnézni és csak utána dönteni.

Victoriának egy szép fülbevalót találtam,aminek biztos nagyon örülni fog. Persze voltam olyan gonosz,hogy kiküldtem őt a havazásba,hogy várjon meg ott addig, amíg én vásárolok. Nem fogadta valami kitűnő örömmel,de a kölyökkutya tekintetem meggyőzte.

A srácoknak, kivételesen Victoria példáját követve, mindegyiküknek egy szuvenír bögrét vettem, benne pedig valódi itteni házi csokoládé. A bögre elég jól nézett ki,ugyanis egy feketés színű sállal volt átkötve. Ezzel a srácok le vannak tudva, már csak Zayn volt hátra. Most jön az igazi kemény dió. Nem tudtam dönteni,hogy egy cuki éneklő pingvint vegyek, vagy egy téli sapkát. Nem titok,de Zayn megszállott gyűjtője a sapkáknak és a kalapoknak.

Végül aztán megvettem az éneklő pingvint, aminek a fejére rátettem azt a téli sapkát. Nem vagyok valami kreatív ajándékok terét és ez most meg is mutatkozott. De mindegy is, úgyis mindig azt szokták mondani,hogy nem az ajándék a lényeg, hanem a szándék. Remélem értékelni fogják Victoria zöld egereit is…

Kifizettem a dolgokat, majd kisétáltam a boltból.

- Ha még egyszer veled kell vásárolni mennek, szólj,hogy hozzak magammal egy radiátort.

- Végül is hozhattál volna.

- De hülye vagy. Amúgy miket vettél? Majd ha hazaértünk megmutatom.

- Az jó. Csak gyorsan menjünk,mert nem érzem a lábujjaim.

- Majd kicsit belehúzunk.

Végiggyalogoltuk az utat egészen a konkurenciáig. Milyen véletlen, a srác ott állt a szálló előtt a korlátnak támaszkodva,csak most az volt a különbség,hogy volt rajta kabát. Eléggé bámult miket, persze közben idétlenül vigyorgott és integetett. Victoria itt olvadozott mellettem,gondolom már egy cseppet sem fázott. Én meg csak simán elmentem mellette. Nekem az ilyesfajta selyemfiúk nem jönnek be. Az én ideálom a fekete hajú és a sötét szemű. Pont,mint Zayn.

Végre visszaértünk a táborba. Nem mondom,de már korom sötét volt. Mindenkit hajtott a karácsony szelleme, ugyanis hatalmas volt a sürgés forgás a mi szállónkban,még annak a kevéske vendégnek is.

Szerencsére nem találkoztunk a srácokkal, mert tuti kérdezősködtek volna,hogy hol voltunk, vagy éppen mi van a táskánkban. Egyedül Kevinnel találkoztunk, aki éppen Ashley-vel volt elfoglalva, pontosabban mondva a szájával. Lelkiismeret-furdalás nélkül smároltak az öltözők előtt,ahova még anno bemenekültem előle. Nem akartam félbeszakítani a jókedvét,addig jó,míg nem koslat utánam.

Felmentünk a szobánkba, majd szépen becsomagoltuk az ajándékokat. Valaki hangosan elordította magát a folyosó közepén,hogy VACSORA! Egyből tudtuk,hogy az egyik pincér srác volt az. Igyekeztünk felöltözni,kisminkelni magunkat, majd nemsokára le is fáradtunk a többiekhez az étkezőbe, akik már javában az asztalnál ültek. Zayn mellett volt 2 üres hely. Gondolom ezt nekünk tartották fent.

Odaevickéltünk a fiúkhoz, Eleanor-hoz és Danielle-hez a sok ülő emberen keresztül. Mind a ketten leültünk és most már megfogadtam,hogy ezt a napot Zaynek fogom szentelni. Vagyis csak azt a részét,ami még van belőle.

- Már meg is jöttetek? Jó volt a pasizás? –kérdezte mosolyogva.

- Elég jó volt, már nem az esetem. Victoriának jobban bejött.

- Nagyon vicces vagy.

- Ezt komolyan mondtam! –a nevetés abbamaradt. Most alaposan ráhoztam a frászt.

- Tudod kivel találkoztunk?  Annak a bizonyos John Willes-nek a fiával.

- Az a John Willes?

- Bizony. Szerencsére nem szúrta ki,hogy merről jöttünk,különben már nem élnénk.

- Gondolom nem bírtad kis és körbenéztetek. –itt aranyosan elmosolyodott.

- Ennyire nyilvánvaló? De csak kint néztünk körbe, aztán kijött utánunk. Szegénykének hogy lefagyott a mosoly az arcáról,mikor azt mondtam,hogy nem a szüleimnek,hanem a barátomnak veszek ajándékot. Látnod kellett volna…a francba!

- Ó, szóval ajándékot vettél neme? Ez megható. Képzeld, én is készültem neked valamivel.

- Készültél? Most félnem kellene? Mert ijesztően hangzik.

- Van egy közös meglepetésünk a srácokkal, de még van egy külön ajándékom is. Csak neked.

- Ó, milyen kedves vagy,hogy gondoltál rám is.

- Miért nem szokok rád gondolni?

- Hát, legfőképp magadra gondolsz!

- Tévedsz. Csak a második vagyok,akire nap mint nap szokok gondolni.

- És ki az első?

- Te! –lassan közelhajolt hozzám, majd megcsókolt. Mindenki szeme láttára,pont Szenteste. Most úgy éreztem magam,mint egy mesében,amikor a királylányt először megcsókolják. Ez egy elég romantikus csók volt ahhoz képest,amiket le szokunk művelni a titkos szobában. Hoppá, ezt nem szabadott volna elmondanom! Most már mindegy.

- Khm, khm. Egy kis figyelmet kérnék. – Liam felállt, majd szót kért. –Szeretnénk egy kis műsorral fokozni az este hangulatát, ha már itt vagyunk. A vacsora után kérem,hogy mindenki fáradjon át a nagy terembe. Köszönöm.

Most Liam alaposan felcsigázott. Már nem úgy, de úgy is, de most nem úgy. Na, értitek…

Nem kérdés,hogy mindenki úgy tömte magába a sült pulykát,ahogyan csak bírta. Én és Zayn csibemellet ettünk,ugyanis én nem eszem meg a pulykát a 2001-es hálaadás óta. Ha nem baj ezt a sztorit most nem nyitnám meg. Elég ciki volt.

Mindenki végzett a vacsorával, majd a nagyközönség a nagy terembe vonult. Már előre el voltak készítve a székek,hogy mindenki helyet foglalhasson. Mi lányok,5-en, Kireshával együtt természetesen az első sorban foglaltunk helyet. A srácok eltűntek egy pillanatra, majd ismételten előjöttek, fekete nadrágban, fekete zakóban egy fekete  nyakkendővel megspékelve. Kiresha kajánul elmosolyodott, majd hátradőlt és a két karját összekulcsolta.

- Erre kíváncsi vagyok. –mire kimondta, el is kezdődött a műsor. Az első műsoruk nagyon ismerős volt. Mintha már valahol hallottam volna. Liam beatboxolt, míg a többiek rappeltek.

In west Philadelphia born and raised 
On the playground where I spent most of my days 
Chilling out, maxing, relaxing all cool 
And all shooting some b-ball outside of the school 
When a couple of guys, they were up to no good 
Started making trouble in my neighbourhood 
I got in one little fight and my mom got scared 
And said "You're moving with your auntie and uncle in Bel-air"

Mindenki nagy tapssal fogadta Fresh Prince-t, majd kezdődött a következő műsorszám. A srácok elővettek a zsebükből egy fekete napszemüveget, felvették, majd hirtelen megszólalt a Men in Black c. szám. Nem kis örömmel fogadta mindenki a nem éppen komoly táncot. Pontosan úgy táncoltak,ahogyan a klipben is van. Nagyon viccesen néztek ki így, főleg Niall. Ő élte legjobban bele magát a szerepébe. Látszott rajtuk,hogy imádják ezt a számot, már csak azért is,mert kipróbálhatták,milyen is 3 percre Will Smith-nek lenni. A szám végén Harry elővett egy ugyanolyan neutralizálót,mint Will Smith a klip végén és villantott vele egy hatalmasat. Persze nem sikerült kitörölnie az emlékezetünket.

A viccet és a Sötét zsarukat félretéve, most egy komolyabb műsor ígérkezett,legalábbis látszólag. Levetették a szemüveget, Niall elővette a  gitárját, majd közösen elénekelték a Silent Night-ot. A közönség, mi is velük énekeltünk. Hirtelen a dal közben régi érzések törtek fel bennem. Kevinre néztem,aki a leghátsó sorban ült Ashley mellet. Ő is pont ugyanolyan arcot vágott,mint én. Mégis létezik ez a testvér/iker telepátia,ugyanis ugyanarra gondoltunk. Apával az utolsó karácsonyunkkor közösen elénekeltük ezt a dalt, amit ő zongorán kísért. Be kellett hunynom a szememet, különben elbőgtem volna magam. Ez sem volt jobb, ugyanis láttam a gyerekkori énemet,ahogy én apa mellett ülök a zongoránál, Kevin mellettünk áll, anya pedig forró csokival a kezében az ajtófélfának van nekitámaszkodva. A halvány ünnepi fények teliragyogják a szobát, s csupán a zongorán égő gyertya fénylik a legerőteljesebben. Bármilyen hihetetlen, az a gyertya még mindig meg van. Azon a karácsonyi napon nem égett el teljesen, mert anya lefekvéskor elfújta. Azt a gyertyát már jó ideje őrzőm. Ez az utolsó karácsony mély nyomot hagyott bennem és megváltoztatta az egész életemet. Kevin innentől kezdve úgy viselkedett,mint apa. Katonás rendre oktatott,még a halála után is,amit nem bánok,mert akkor nem volték itt én nem kezdtem volna el táncolni. Lehet,hogy meglepő dolgot fogok mondani, de a tánc is apa ötlete volt. Mindig is ő bíztatott, hogy kezdjek el táncolni, meg hogy mennyire tehetséges vagyok. Ha ő nem mondta volna akkor, lehet hogy most …őszintén szólva fogalmam sincs,hogy mit kezdtem volna az életemmel. A másik nagy álma volt,hogy Kevin mérnők legyen, ami sikerült is, ugyanis a főiskolán a mérnöki szakot választotta a főzés helyett. Először még nagyon nehéz volt neki, mivel nem akart mérnők lenni, de hallva apa tanácsait megkedvelte a szakmát és profin elsajátította a dolgok csínját-bínját. A főzést végül csak második helyre rangsorolta, de most már örül neki,hogy a nehezebb utat választotta.

Jaj, de elkalandoztam. Most már ideje lenne észhez térnem, különben még hülyének néznek.

Szóval ott tartottam,hogy a srácok elénekelték nekünk a Silent Night örökzöld slágert, ami sokszínű, régi élményeket idézett elő. Kevin a hátsó sorból már nem bírt magával, azért odajött hozzám és megölelt. Kiresha vette a lapot és eggyel arrébb ült,hogy Kevin le tudjon mellém ülni. Szegény Ashley-t magára hagyta, de ahogy láttam egy cseppet sem bántotta meg Kevin, mivel mosolygott. A dal végén mindenki állva tapsolt, főleg én. Az emberek ujjongtak és fütyültek, jelezvén,hogy tetszett nekik az előadás. Gondolom a srácoknak ez már napi szintű dolog a sok turné és fellépés után, de most mégis mást láttam az arcukon. Boldogabbnak láttam őket,mint akármelyik X Factor-os vagy MSG-s fellépésükön. Őszinteséget és büszkeséget véltem felfedezni az arcukon. A mosolyuk természetes és őszinte volt, a szemük csillogott a boldogságtól. Úgy látszik rég volt már ilyen jó koncertjük,amit ők is ennyire élveztek.

Mindenki visszament az étkezőbe, velünk az élen. A Sötét zsaruk és a szívszorító nosztalgia után már igazán ránk fért az ajándékozás. Mindenki megkeresett mindenkit, majd szépen sorjában átadtuk mindenkinek a csomagokat. Én kaptam egy I love NY feliratos felsőt az egyik sráctól, egy hógömböt egy másiktól, és egy sminkkészletet Ashley-től. Aha, szóval így akar bevágódni nálam…nem mondom,jól csinálja.

Victoria átadta mindenkinek a zöld egereket, majd a srácok is megajándékoztak mindenkit. Milyen véletlen,hogy mind az 5 srác zöld egeret vett MINDENKINEK! Komolyan mondom,ez nem vicc. Érdekes, pedig azt mondták,hogy nem együtt vásároltak, mondjuk ez lehet,hogy igaz, de az tuti,hogy ugyanabban az üzletben. Mindenki azon nevetett,hogy minden asztalon volt legalább 1 zöld egér, ugyanis nem csak a mi csapatunk ruházott be pár prüss állatra. Én voltam az egyetlen,aki valami mást vett. Immáron lett 5 zöld egerem,ugyanis a srácok közül Zayn volt az egyetlen,aki valami mást vett nekem. Zayn egy piros dobozt adott át,ami egy fehér masnival volt átkötve. Lassan kinyitottam, majd megláttam a kék Converse cipőt,amit mindig is meg akartam venni,csak sohasem jött össze. Pedig ezt csak egyszer mondtam Zaynnek, de úgy látszik ő már elsőre megjegyezte. Inkább nem mondanám, de mégis mondom,hogy a nyakába ugrottam örömömben. Hihetetlenül örültem az ajándéknak. Elmondhatatlanul.

Aztán én is kiosztottam az ajándékaimat, persze a csokik egy percen belül elfogytak, hála Niall-nek. Ő megette mindenkiét. Jellemző.

Zaynnek átadtam a becsomagolt sapkás pingvint, de már kicsit megbántam,hogy ilyen bugyuta ajándékot vettem neki, ugyanis ő sokkal drágább és sokkal jobb ajándékot vett nekem. Kicsit hülyén éreztem magam.

- Egy pingvin? Sapkában? Honnan tudtad,hogy imádom a sapkákat? úristen! Ez nagyon klassz! Köszönöm!

- Meg vannak a kapcsolataim. Egyébként biztos tetszik? Csak azért mert te drága ajándékot vettél nekem én meg…

- Nem az ára a lényeg. Én ennek a kis pingvinnek jobban örülök,mint akárminek is mostanság.

- Egyébként zenél is. –mondtam félénken, de persze mosolyogva.

Zayn megnyomta a pingvin hasát, majd az a Jingle Bells-t kezdte el énekelni. Hirtelen mindenki ránk kezdett el figyelni és a muzsikus pingvinre.

- Szerintem fel is veszem a cipőt. –mondtam, majd egy szempillantás alatt lekaptam magamról az ütött-kopott tornacsukámat, és felvettem az új, Zayntől kapott Converse cipőmet.

- Na? Jól áll? –kérdeztem a lábamat a magasba nyújtva.

- Egyszerűen mesésen! –aranyosan elmosolyodott, majd közel hajolt hozzám, először azt hittem,hogy meg akar csókolni,de nem.

- 5 perc múlva gyere fel a titokszobába. –halkan a fülembe suttogta, de úgy, hogy tiszta libabőrös lettem. A nagy meghökkenéstől csak idétlenül bólogattam. Zayn küldött egy légpuszit a kezével, majd eltűnt. A mellettem álló Eleanorra néztem, aki csak vállat volt, jelezve,hogy nem tudja merre ment a hős szerelmesünk.

Kíváncsi leszek,hogy milyen hülyeségre készül már megint…